Tűzmadár

A festő

        Ezernyolcszázhetvennyolcban, egy budai asztalosműhely fölötti lakásban, született egy fiú. Kicsi volt, gyenge. A Bába azt mondta az anyának, ne tegye mellre, mert úgysem marad meg. Az asszony mégis megpróbálta szoptatni, hogy ne tette volna, amikor a három lány után végre fia lett. A fiú erőtlen volt arra is, hogy az anyja… Tovább »

Kinga

                                          Kingával sosem volt semmi gond. Nem voltak olyan barátai, akik belevitték volna a rosszba. Egyedül azt a szokást vette fel, hogy minden vasárnap elment a templomba. Azt mondta, az osztálytársai is járnak, meg tetszik neki, ahogy a pap beszél. Jutka mama meg nem is bánta, legalább… Tovább »

Haza jöttem, Mama

                                            Éva ült a csupasz parkettán, nézte a falat, ahol nem rég még a szekrény sor állt, benne a nagymamától örökölt drága porcelánnal, ami a háborút a földbe elásva vészelte át. Ma már csak emlék, mint a drága szőnyeg, meg Laci is. Amikor eszébe jutott az ide vezető út, dühösen gondolta –az a ribanc… Tovább »

Zuhanás / a Szivárvány második része/

/A kép saját alkotás./       Mint már említettem, dolgozom a Szivárvány folytatásán. Hoztam egy részletet belőle.     A törékeny fekete hajú nő lassan lépdelt a fehér kaviccsal felszórt kis ösvényen, ami egy kis patak partján haladt. Szépen ívelt szemöldöke, mandulavágású sötét szeme, formás orra és kissé telt szája volt. Mosolyogva figyelte az… Tovább »

Hangtalanul

Márta, a napi rutin szerint sétálni indult. Amióta Laci végleg elköltözött három éve, kialakított magának egy ritmus. Eleinte hiányoztak azok a dolgok, amik azelőtt bosszantották, a fürdőszobába eldobált zoknik, az asztalon felejtett, majdnem teli tejes doboz. Bár késő ősz volt, gyönyörűen sütött a nap, a park fái közül, néhány csupasz ágaival nyújtózkodott, a többség még… Tovább »

Nagyon diplomás

    Karola letámasztotta a kerékpárt a lépcsőfeljáróhoz, maga leült a lépcsőre, remélte nem kell Tomira sokat várni. Kék, pamut térdnadrágot viselt, fehér ujjatlan pólóval, a lábán sportcipő volt. Félhosszú haját lófarokba kötötte, így szabadon hagyta magas homlokát, formás, kislányos arcát. Két éve, az egyetemen találkoztak. Ő akkor a diploma munkáját védte meg, Tomi, órákat… Tovább »

Nász

                                                                          Alma vékony alakjára, tökéletesen illett a tört fehér csipke ruha, ami szabadon hagyta kerek vállát, formás karját. az édesapjától… Tovább »

Sándor teája

          – Jövök már! – kiabálta, apró csoszogó léptekkel sietett az ajtóhoz, amin egyre hangosabban dörömböltek. Két rendőr állt az ajtóban. – A férjét keressük, — mondta az idősebb férfi, aki zsebkendőt vett elő, a szája elé tartotta. A lakásból erős hipó szaga áradt, de még ez sem tudta elnyomni azt… Tovább »

Ezt a gyereket nem adom vissza / 2 /

A nyolcvanas években épültek ehhez hasonló sorházak, mint ami előtt meg állunk. Gondozott előkertet, derékig érő léckerítés választja el az utcától. Csengőt nem találunk, a kapu nyitva van, felmegyünk a két lépcsőfokon, bekopogunk. Semmi válasz. Az újabb kopogásra sem reagál senki, már a kapunál vagyunk, mikor kulcszörgést hallunk a ház felől. Vékony, ősz hajú nő… Tovább »

Ezt a gyereket nem adom vissza / részlet egy készülő regényből.

  Miközben körbe futom a lakást, megtorpanok az előszoba tükörnél. Beletúrok rövidre vágott gesztenyeszínű hajamba, tekintetem végig fut a tükörképemen. Fehér pántos toppot viselek, fekete rugalmas anyagból készült combközépig érő szoknyát, a lábamra gladiátor szandált húztam. A nyitott ajtón rálátok az udvarban álló kocsira. Tamás karba font kézzel támaszkodik hozzá. Egy pillanatra rajta felejtem a… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!