Tűzmadár

A kisváros vasútállomása, az átszálló utasok miatt, szinte mindig tele volt. Most is nyüzsgő tömegen kellett átevickélnie, maga után húzta a kerekes bőröndöt, hátán egy nagy hátizsákot cipelt. Eléggé kirítt a tömegből, enyhén molett alakjával, frissen festett vörös hajával, ami arra volt hivatott, hogy fiatalabbnak látszódjon a koránál. Ötven éves volt, annyinak is látszott. A… Tovább »

  Nehezen, nyikorogva csukódót be, a nehéz hullámlemez ajtó. Visszanézett, ellenőrzésként, hogy elfújta – e, a gyertyát. Maga után húzta a kerekes bevásárlószatyrot, miközben arra gondolt, ha visszaér, meg kell javítani, mert lötyög az egyik kereke, egyszer még kiesik. Csönd vette körül, ilyenkor éjféltájt már nincsenek az emberek az utcán, mindenki behúzódik a jó meleg… Tovább »

Ki megfoszt a vágyakozástól, Annak a sors, csorba szívet adott. Annak, a szerelemre várakozás Élethosszig tartó rabság! Annak beteg a lelke, a teste is talán, Mint Psziché, vergődik a sors fogságában! Nem tud ő szeretni, becézni sem! Csak várja a csodát! Te, ki teljességre vágysz, Egérutat nyerhetnél, Ha meglátnád sorsod szép oldalát, Mi rendhagyó mód… Tovább »

Már gyermekként is más volt, mint a többiek, mióta az eszét tudja azon dolgozott, hogy bele olvadjon a masszába. Csöndes visszahúzódó gyereknek ismerte mindenki. Soha nem félt semmitől, és senkitől, egyedül az apjától, de tőle, mint a tűztől. A durva, erőszakos férfi, rettegésbe tartotta a családját, elmarva mellőlük mindenkit, aki esetleg meg tudta volna védeni… Tovább »

  A háromemeletes, régi bérházak fölé, hatalmas kémény magasodott, fekete füstöt okádva.A szél néha belekapott, különös füstalakokat rajzolt az égre, más alkalommal, keményen földhöz vágta, feketére festve a házak falát.Régi macskakövek itt-ott hiányoztak, vagy megsüllyedtek, a gödrökbe álló esővíz felszínén olajfoltok úszkáltak. A keskeny utcába alig jutott el a napfény, hogy kiszárítsa a tócsákat. Nyirkos,… Tovább »