Metamorfózis

Összenevet a nap a holddal
Csecsemő született,
Hangosan oákol
Megjöttem látjátok!

Kislány a szentem!
Oldalára fordul,
Emeli fejecskéjét,
Erős lesz, meglátjátok

Nézd, milyen ügyes!
Egy éves és már tipeg.
Anya apa, mondja sorba a szókat,
Óvodában tanul, nagyon sok jókat.

Nehéz a táska, betűvetés számtan
Fizika törvénye, történelem örvénye.
Kamasz lett és lázad,
Felnőtt lesz mindjárt, lássad.

Ballag az öreg diák,
Gimnáziumnak vége,
Két út áll előtte, tanulás és munka
Nehéz mindkettő, ezt ő, nagyon jól tudja.

Szerelem veszi el kedvét a tanulástól,
Nem herceg ő, fehér lova sincsen,
Szíve alatt hord, egy kicsi kincset
Húsz évesen mondja „anya lettem!

Két karjával óvja és védi,
Mint szülője tette, minden bajt elűzi!
Iskolába kíséri, de megnőtt a gyerek,
Nyolc év elszaladt, szinte észre sem vette.

Fájdalmasan gyászol, szülőjét temette
Sok gond és bánat nyomja gyönge vállát,
Gyermeke mosolya, kedvese erős karja
Általuk feledi szerettei hiányát.

Negyven éves lettem, hogy szaladnak az évek
Kit karjában ringatott most világgá menne,
Szíve marasztalná, esze mondja, menjen.
Haza jön majd egyszer, hogy szívére ölelje.

Tükörben simítja, ősz szálát hajának,
Ötven éves, hogy telnek az évek
Börcsöt ringat, benne kicsi lélek,
Unoka ő, a kicsi gyermek.

Védi, óvja, mintha lenne cukorból,
Első lépéseit megsiratja örömből!
Hogy tekeri a biciklit
Hozza a nagy tortát, rajta, hatvan gyertya ég már!

Kedvesét siratja, ki mellette volt minden jóban,
Temetőben nyugszik, a hűvös sírban.
Hetven lettem, mondja,
Lassan telnek a percek, az órák!

Nem jár már, csak tipeg,
Szemében régi örömök fénye,
Szemét lecsukja, nem látja már, szerettei gyászát
Arca kisimul, rajta vidám mosoly!

Felhők fölött száguld,
Ahol az angyalok laknak,
Mint gyermekként, most is csak azt mondja
Megjöttem, látjátok!