Szergej

Meg jött Szergej – Eleinte zavarta a megszólítás, de már megszokta.

 – Jó reggelt, ma hoztak e valami jó receptet?

 – Én hoztam kóstolót is, csak előbb kipakolok.  – mondta egy testes asszony, aki nagy szuszogásokká pakolta az asztalra a káposztákat.

 – Vigyázzon Szergej, az Icukával, mert özvegyasszony, még valami bájitalt süt abba a lepénybe, mert nekünk nem is akar adni belőle.  – Hangos nevetés töltötte be a piaccsarnokot.

Szergej élete öt éve fordult ki a sarkaiból, amikor meghalt a felesége. Akkor szembesült vele, hogy, nem csak a tartalékaikat, de a lakás árának nagy részét is felélték. Amikor a rosszullétek kezdődtek, orvostól orvosig járkáltak, kivizsgálásokra, hogy minél előbb megtalálják a baj forrását, magán orvoshoz is elmentek, ami vitte a pénz. Szergejt, akinek a becsületes neve Iván, aggódót a feleségéért, akin, úgy tűnt, nem tudnak az orvosok segíteni. Akkor vetődött fel a lakás eladása, amikor hallott egy Német orvosról, aki Magdihoz hasonló betegeket gyógyított meg. Felkeresett egy ingatlanos ismerősét, adná el a lakást, akár áron alul is. Maguknak keresett egy kis albérletet, ami egy családi ház melléképülete volt. Azért is keresett ilyet, mert Magdit kerekesszékbe vitte hozta, azzal emeletet nehéz járni. Németországban, megműtötték az asszonyt, ami után látványos javulás következett. Iván, munkát is talált. Optimistán nézett a jövőbe. Az örömük nem tartott soká. Újra jelentkeztek a tünetek, és újra a Német klinikától várták a segítséget. Az orvos, bár nagyon sajnálta, nem vállalta az újabb műtétet. Ivánnak, fel kellett adnia a munkáját, hogy ápolhassa, az asszonyt.  A férfi, szinte mindenről lemondott, egyedül az autó volt, amihez ragaszkodott. Azzal tudta a feleségét hozni-vinni, az orvoshoz.

Csöndes kis temetést tartott, pár barát, aki még kitartott mellettük, a szüleik már nem éltek, gyermekük nem volt. 

Egy hétig, csak magába roskadtan ült, aztán felállt, hisz az élet megy tovább. Az asszony ápolása, nem csak lelkileg, fizikailag is megviselte. Ezzel akkor szembesült, amikor munkát keresett. Sok helyen idős volt már a maga ötven évével, más helyen ahol felvették volna, nem kapott alkalmasságit, a gyenge fizikumára hivatkozva.

Munkát keresve böngészte az újságokat, akkor akadt meg a szeme a hirdetésen. „ kis tanya, földterülettel eladó, részletfizetéssel is” .  A számláján elkeserítően kevés pénz volt, a tanya ára éppen bele fér, és marad valamennyi kitartásnak. Amikor meglátta az épületet, legszívesebben elmenekült volna. Aztán arra gondolt, inkább ez, mint a híd alá. A tanyában az egyetlen luxust az udvaron levő rángatós kút adta. Látszott régen nem lakják, a környéket felverte a gaz, az épületek épek voltak, de nem kevés munkát igényeltek, hogy rendbe is legyenek. Alapos takarítás, festés, néhol a vakolatot is javítani kell. A tető is beázik. Megegyeztek, hogy a kifüggesztés alatt is dolgozhat a házon. Mindent, amire az új életéhez nincs szüksége eladott. Akkor szokott rá a bolhapiacra. Szerszámokat vett potom pénzért. Bontott ajtót. Bár gyenge fizikumúnak titulálta az üzemorvos, nem volt az, vagy csak a szükség erősítette meg, mert mindent egyedül kellett megcsinálnia.

A főépület, egy régi parasztház volt, deszkaplafonnal, előtte gang. Bent három helység, a középső volt a konyha, ide volt építve a kemence is, innen nyílt két szoba. Szembe istálló, aminek a teteje erősen cserére szorult, ólak, körbe itt-ott még látszottak a kerítés nyomai.

A konyhát kifestette, ide költözött be. Az első itt töltött estén, elsiratta a régi életét.  Reggel kihúzta magát, munka van, mondta, és nekiállt élhetővé tenni a kis birtokát. Amit nagyon nehezen tudott megszokni, a gyertyák fénye volt. Mindent, ami használható volt az istálló épületből, deszkák, gerendák, vályogtéglák, szépen összepakolta. Az udvart, a kertet is igyekezett rendbe tenni. A kertel nehezebben boldogult, mert nem csak az elszáradt kóróktól kellett megtisztítani, néhány akácfa is megvetette a lábát, ezekkel napokig dolgozott, hogy a gyökereit is kiszedje.

Tudatosan kialakított magának egy napirendet, mert nem akarta elhagyni magát. Reggel, begyújtás, mosakodás, fogmosás, minden másnap megborotválkozott, akkor is, ha nem akart menni sehova. Egyetlen nap sem feküdt le úgy, hogy ne rakjon rendet maga után, minden este felmosta a konyhakövet, kedden mosott. Amikor vásárolni ment, előtte megfürdött, és rendesen felöltözött. Minden szerdán és szombaton ment a városba. Szerdán általában csak este ért haza, mert a könyvtárba, ahol volt ingyenes internet elérés, sok időt töltött. Főleg olyan praktikus dolgokat olvasott, hogy kell kicserélni a cseréplécet, javítani a külsőfalat, ha mélyen le van hullva a vakolat. Mi a teendő, késő ősszel, vagy télen a gyümölcsfákkal. Veteményesről is sokat olvasott, mit, mikor kell elvetni, hogyan kell gondozni.

Ha nagyon elfáradt, pihenésként körbe járta a környéket. Egy romos tanya körül, elburjánzott málnatöveket talált, másnap ásóval ment vissza. Csak akkor maradt a házba egész nap, ha nagyon hideg volt kint. Amikor leesett az első hó, szembesült azzal, hogy teljesen el van vágva a külvilágtól. A vastag hótakarótól még az út sem látszódott. Attól nem félt, hogy éhen hal, mert még Magdi szokását követve jól feltöltötte a készletet. Mivel hűtője nem volt, különböző húskonzerveket vett. Liszt, cukor Zsír volt a polcon elég, egy zsák krumpli is gondosan letakarva, csak a kenyere volt fogytán.  Miből van a kenyér? Liszt víz só, élesztő. Kint úgysem lehet dolgozni. Kicsit kemény lett a kenyér, meg lapos is, mert nem volt élesztője, de ehető volt. A következő alkalommal, amikor a könyvtárba járt, kiírta a kenyér receptjét, megnézett pár videót a kemence felfűtéséről, és attól kezdve a kenyeret is otthon sütötte.

Egyik éjjel furcsa hangra ébredt. Magára vette a nagykabátot, csizmát húzott, és elindult a hang irányába.  A hold szinte nappali világosságot adott, az elemlámpát nem is kapcsolta be. Egy bokros részhez vezették a hangok. Egy németjuhász keverék próbálta kiszabadítani a csapda fogságából a mancsát.  – Jól van pajti, nyugi, itt a segítség.  – a kutya mintha érezte volna ezt, hátra húzott fülekkel mozdulatlan lett. Amikor a lába kiszabadult, elfutott, de csak pár métert, ott remegve lekushadt. A férfi hívta magával, de az nem mozdult, talán az utolsó erejét összeszedve próbált elfutni. Amikor Iván ölbe vette, nem ugrált, csak halkan felnyüszített. Egy rongyot, dobot a kályha elé, arra fektette, vizet adott neki, meg feláldozta egyik vagdalt húsos konzervét. Keresett két rövid lécet, azokat kötötte a sérült lábára, ha el van törve, ne mozduljon el. Másnap az állatorvos megdicsérte, a szakszerű kötözésért, pénzt csak az oltásért fogadott el, és megígérte, szól a vadászoknak, a csapdáról.

Pajtás, igazi házőrzőnek bizonyult, bár szabadon járt-kelt a tanya körül, soha nem kóborolt el, jobbára ott serte-petélt, ahol a férfi volt.

Mire beköszöntött a tavasz, a kert készen állt a fordításra, fák gondozásáról szóló könyvel a kezében indult a nagyvonalúan gyümölcsösnek nevezett néhány fát meg metszeni. A konyhaszekrényen dobozba sorakoztak az elvetésre váró vetőmagok.

Maga is meglepődött, hogy mennyire a kezére áll ez a fajta munka, pedig ha a gyerekkorát nem számolja, amit a nagyszülőknél töltött, nem végzett hasonló munkát. Ez időtáján szokott rá arra, hogy a nap végén, kiült a ház elé, és gyönyörködött a saját munkájában. A gyümölcsfák, hála a gondos kezeknek, szépen virágoztak, kel a retek, a borsó, már látszik a hagyma sora is. A locsolás, ami nem lesz egyszerű, de majd arra is talál megoldást.

Először, körül nézett a piacon, hol, és hogyan tudja eladni a gyümölcsöket. – A csarnokba csak engedéllyel lehet árulni, itt kint is, de nem szoktak vegzálni minket, csak ne hozzon sok mindent ki. – mondta egy idős nő, aki elé, egy kis kosár cseresznye volt kitéve, meg egy kis tál szamóca. 

Mindenkit megkínált a cseresznyéből, aki érdeklődőt iránta, közbe beszélgetett a többi árussal. Sok mindent megtudott a piacozás világáról. Amikor a sárgabarackot vitte ki, már egészen magabiztos volt. akkor akadt rá a Szergej név is. Egy férfi jött oda – Maga az a Szergej? – Iván – Mindegy, az is orosz név, a feleségem mondta csak magánál vegyek barackot, mert finom lekvár lett belőle.

 A ház mögé ásott egy kétszer két métere gödröt, aminek a falát, kirakta bontott téglákkal, az istállóból nyert gerendákkal és vadtag lécekkel fedte le. Vett egy használt kádat, meg egy wct. A könyvtári napon, csak azt olvasta, tanulmányozta, jegyzetelt is, hogy kell beszerelni a kádat WC-t. Kétnapi munkájába telt, hogy kész legyen a kezdetleges fürdőszoba. Minden nagyobb edényt feltett a sparheltre, tele vízzel, alá gyújtott, mire végzett a locsolással, meg is melegedtek.  Mennyei érzés volt belemerülni a jó meleg vízbe.

Egyik alkalommal, mellette egy ládából kiscsirkéket árultak, és jött a gondolat, miért nem tart ő is. Hazafelé, csirkecsipogás volt a zene. A következő gondolat, kellene egy kecske, az ellegelészne a ház körül, lenne tej, túró, meg egy malacka is jó lenne, de az majd csak jövőre.

Az első két év kemény munkájával elérte azt, hogy szinte csak lisztet, cukrot, meg sót vásárolt a boltba, és volt szépen eladásra való zöldség gyümölcs. Megvolt a saját vevőköre is. És, meglett az aggregátor is, meg a locsolómotor. Még táncolt is, amikor először locsolt slaggal.

Kellett azért neki is a kikapcsolódás, néha elment moziba, vagy sétált egy nagyot a városba, beült valahova egy sörre. Aztán sietett haza, mert a munka nem vár.

Amikor úgy látta, már el tudja tartani a tanya, őstermelő lett, gondosan könyvelt minden kiadást, bevételt. Bérelt magának egy asztalt a csarnokba. Hiába mutatkozott be, mint Iván, már Szergej marad, amíg világ a világ,de az élet szép, mint az a bögyös-vörös, aki Icukával ijesztgeti.