Tűzmadár

Csicsergő

                             

Nálatok laknak e állatok, fák. aminek ágai közt megbújhat a madár és a mókusok.

Hallottad e már nyáron, amikor a tücsök zenél a hangyának indulót.

Láttad e a mezőn a pillangót, mely lánykorában hernyó volt.

Őzgidát, sete-sutát megbotlót, kit az anyja, féltőn óv.

Hallottál e már kakasszót, pirkadatkor hallatszót.

Sok kis kacsát tóparton, háp-háp úszni jó.

Jártál e a réteken, hol nyuszi baktat serényen.

Róka koma settenkedik, fácán csapat emelkedik

Gázoltál e patakba, hol kis halak úsznak, csapatba.

Szedtél e már ibolyát, erdőn-mezőn nyílik a kis a kis virág.

Málnát, szedret, mogyorót, éhes  szájnak csuda jó, szeretik is a rigók.

Feküdtél e fák alatt, eső mosta avarban.

Örültél e napfénynek, téli estének.

Várod e, hogy jön a tél, utána a tavasz kél, véle jön a kikelet, pacsirta mondja, az élet, szép nekem.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!