Nálatok laknak e állatok, fák. aminek ágai közt megbújhat a madár és a mókusok.
Hallottad e már nyáron, amikor a tücsök zenél a hangyának indulót.
Láttad e a mezőn a pillangót, mely lánykorában hernyó volt.
Őzgidát, sete-sutát megbotlót, kit az anyja, féltőn óv.
Hallottál e már kakasszót, pirkadatkor hallatszót.
Sok kis kacsát tóparton, háp-háp úszni jó.
Jártál e a réteken, hol nyuszi baktat serényen.
Róka koma settenkedik, fácán csapat emelkedik
Gázoltál e patakba, hol kis halak úsznak, csapatba.
Szedtél e már ibolyát, erdőn-mezőn nyílik a kis a kis virág.
Málnát, szedret, mogyorót, éhes szájnak csuda jó, szeretik is a rigók.
Feküdtél e fák alatt, eső mosta avarban.
Örültél e napfénynek, téli estének.
Várod e, hogy jön a tél, utána a tavasz kél, véle jön a kikelet, pacsirta mondja, az élet, szép nekem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: