Eva és Lisa már gyerekkoruk óta nagyon jó barátnők voltak. Lisa volt a földhöz ragadtabb, Eva inkább álmodozó. Együtt örültek, ha valamelyikük szerelmes lett, és együtt sírtak a szakítás után. Szórakozni jártak, moziba. Többször is megnézték az aktuális sztár filmjét, és eldöntötték, ha törik, ha szakad, találkoznak vele, el is kezdték gyűjteni a pénzt az utazásra.
Lisa unokatestvére ismerte a helyet, ami a csodált színész törzshelye, némi jatt fejében azt is elintézte, egy pincér beviszi őket a hátsó ajtón, mert jobbára csak törzsvendégeket engedtek be.
Szinte elaléltak, amikor meglátták vágyuk tárgyát egyedül iszogatni a pultnál. Bátorításként ittak egy italt ők is. – Szia – Köszöntek a férfinek, aki százkarátos mosolyt küldött feléjük, hatalmas izmain megfeszült a póló. Elkészült a vágyott kép, közben beszélgettek. Liza egyből levette, hogy a pasi csak a filmvásznon férfi, a való életben egy pojáca. Eva viszont elhomályosult szemmel nézett rá, és beszélt-beszélt, elmondta mennyire csodálja, hisz egymaga szállt szembe egy egész seregnyi latorral.
Lisa táncolni hívta barátnőjét, aki csak legyintett, itta a férfi minden szavát. – Van kedved sétálni – Viccelsz? Persze hogy van – Eva majd kiugrott a bőréből. Filmekről beszélgettek, jobbára a lány beszélt, egyszer megérintette a férfi vastag kar izmát, aki megfogta a kezét így sétáltak tovább. A lány szinte repült a boldogságtó. Itt van ő, egy vidéki kis szálloda recepciósa, aki kézen fogva sétál a nagy sztárral, bárki láthatja. A térde is megrogyott, ahogy a férfi megcsókolta. Szinte alvajáróként követte. Nem látta a luxus szálloda bejáratát, a márványpadlód amin jártak, a díszes falakat, az intarziás ajtókat.
A lakosztályt emelvényre állított hatalmas franciaágy uralta, szemben süppedős kanapé, az üvegasztalon behűtött pezsgő, kristálypoharakkal. Koccintottak, a lány a szemét is becsukta, hisz legszebb álma válik valóra, ennek a félistennek ő kell, őt akarja. Az ágyra dőltek. Eva tenyerét rásimította a férfi mellkasára, aki megfogta a lány kezét a feje fölé emelte, szinte odaszögezve az ágyhoz. Minden előjátékot mellőzve fölé került, alig két perc alatt kész is volt. A fürdőszobába indulva pénzt dobott az asztalra – Itt van pénz taxira, a barátnőd már biztosan aggódik. – Holnap találkozunk? – kérdezte a lány – Persze, hagyd itt a számod.
A pénz, amit kapott, nem csak a taxira volt elég, az egész nyaralásukat fedezte. – Na, végre – felkiáltással fogadta Lisa – Már a rendőrséget akartam hívni. Hol jártál? – Szerinted? – kérdezett vissza Eva. – Nem hiszem el, az a pasi egy pojáca – Csak azért mondod, mert nem te tetszettél neki – Még jó, mert nekem sem tetszett – Eva durcásan vonult a fürdőszobába, rosszul esett, hogy a barátnője nem őrül a szerencséjének.
Reggel Lisa egyedül indult városnézésre, mert Eva várta a férfi hívását hiába próbálta a barátnője hűteni. – Te elhiszed, hogy találkoztok? – Persze, különben miért kérte volna el a számom.
Eva délig várta a hívást, biztos volt benne a férfi elvesztette a számát, ezért oda ment a szállodához – A művész úr már reggel elutazott. – Az nem lehet. Nem hagyott üzenetet? – Nem – volt a kurta válasz, gúnyos mosoly kísérte.
Evának végre leesett mi is történt valójában, miért kapott taxira akkora összeget. Lisa próbálta vigasztalni a síró lányt. – Legalább jó volt? – Őszintén? – Őszintén – az egész két percig se tartott – aztán ábrándosan hozzá tette – De fantasztikusan csókol…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: