Ida, már gyerekként is hatalmas hátránnyal indult. Az apja úgy járt a sittre, mintha haza járna. Egy-két évet töltött otthon, egy-kettőt a börtönbe. Bűn lajstromán lopás, testi sértés, rablás szerepelt. Annak, ha otthon volt rendszerint gyerek volt a vége, akiket néhány hét, vagy hónap után kiemeltek a családból. Leghosszabb ideig Danika volt otthon, őt másfél évesen vitték el. Ida sorsa valahogy senkit nem érdekelt.
Folyton költöztek, egyik ház romosabb volt, mint a másik. Ida másokról levetett ruhákat hordott, amik sokszor nem is illetek rá. Hét-nyolcéves korától, maga tartotta rendbe a ruháit, járt vásárolni, tíz évesen minden rámaradt a házkörül, megtanulta profin beosztani a kevés pénzt, ami jött a házhoz, bár, azon nem sok beosztani való volt. Az anyja, a nap nagy részét, nyugtatóktól kábultan töltötte. Jobb napjain elkezdett lázasan takarítani, mintha a kopott bútorok, a piszkos falak attól meg szépülnének. Az apjára úgy tekintett, mint egy idegenre, ha otthon volt se sokat látták.
Tizenkét éves kora körül, kisebb ház körüli munkákat vállalt. Először maga ajánlotta fel, hogy megcsinál ezt-azt, később már hívták is. Volt, amikor nem pénzt, hanem tojást, gyümölcsöt, kapott vagy zöldséget a kertből. Ahogy ügyesedett, egyre több munkája lett, mindent el vállat. Ha kellett homokot, sódert lapátolt, udvart takarított, állatokat gondozott. Később téglát hordott a kőműves keze alá, betont, maltert kevert, emelgette a nehéz zsákokat. Gondosan beosztotta a keresetét, aminek egy részét, eltette tüzelőre. Gyűlölte a telet, amikor a napokat vastag takarók alatt az ágyba kellett tölteni, mert a kályhába csak addig égett a tűz, amíg megfőzött, ha volt egyáltalán annyi tüzelő.
Ida, elvileg iskolába járt, gyakorlatilag nem látogatta az órákat, a gyakorlatra se járt el, hogy álljon be a pult mögé, amikor felöltözni sem tud. A jegyzőtől felmentést kapott, mivel az anyját ápolja, azzal a feltétellel, ha beiratkozik estin valahova. Hát beiratkozott, azt, hogy jár e, már senkit nem érdekelt.
Lehetett volna kicsit jobb élete, de az apja kiszabadult, és mivel a lánya dolgozott, úgy gondolta, neki már nem kell. Csak követelőzött. Folyton elszedte Ida pénzét. A pohár akkor telt be, amikor a tüzelőre eldugott pénz is eltűnt. Kérdőre vonta az apját, aki rátámadt, hogy meri dugdosni az apja elöl a pénz, meg is ütötte. Idának eszébe jutottak a régi verések, amiket rendszerint azért kapott mert nem adtak neki a kocsmába hitelbe bort. Most elborult az agya, minden dühét elkeseredettségét beleadva visszaütött. A férfi meglepetten tántorodott hátra, és mert láthatott valamit a lánya szemébe, elviharzott, hatalmas csattanással vágta be maga után az ajtót. Napokig nem látták. Amikor előkerült, egész köteg bankjegyet lengetett Ida arca előtt, arra a kérdésre, hogy honnan van a pénz, csak harsány nevetéssel válaszolt.
Idát, meg sem lepte, amikor a rendőrautó megállt a ház előtt. Az anyja akkor már olyan állapotban volt, hogy ha az asztalhoz ültette, gépiesen evett, nem válaszolt a kérdésekre, csak feküdt naphosszat. Amikor elvitte a mentő az asszonyt, Ida döntött. Szépen kitakarította a lakást. Egy hátizsákba belefért minden holmija. Csak a kerékpárját vitte magával.
Folyt.köv
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: