Tűzmadár

A remény rabjai

                                           Senkitől nem búcsúzott el, nem voltak barátai, az ismerősök lenézték. Az, hogy mi lesz a kórházban fekvő anyja sorsa, nem érdekelte. Nem kötődött hozzá, neki csak egy feladat volt az asszony ellátása. Nem emlékezett olyanra, hogy kislányomnak szólította volna. de még a nevét sem hallotta tőle sokszor. Kerékpárral indult el, néha megállt… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!