Dalos Ica
Gyere már, te vén loncsos, — szolt hátra. – Ha te is elmész, mi lesz velem. – Felkapaszkodott a húsz méteres „hegyre”, leült egy kidőlt farönkre, az öreg kutya oda feküdt a lábához. Innen messzire el lehetett látni, bár nem sok nézelődni való volt. Végeláthatatlan búza, meg kukorica hajladozott a szélben. Balra volt egy… Tovább »