Irma, már a gyerek korában is sok bántást kapott a súlya miatt, pedig mindent meg tett, hogy le tudjon fogyni. Tíz éves korától hánytatta magát, vagy addig koplalt, amíg össze nem esett az éhségtől. Ha le is ment egy-két kiló, két hét alatt a duplája jött vissza. Irtózott az orvosoktól, mert tinédzser korág a fél életét orvosi rendelők várójában töltötte. Az anyja húzta egyik orvostól a másikig, mind mást tanácsolt, de az okot, egyik sem találta meg.
Az apja egy Balatoni nyaraláson megtanította úszni. Középiskolában, egyszer ment le az uszodába, pár perc után haza is ment. Otthon jól kisírta magát. Többet nem volt hajlandó fürdőruhát húzni.
A szerelem is rá talált. Többnyire plátói szerelmek voltak ezek, bár volt néhány fiú, aki kíváncsiságból ki kezdett vele, de ezek a kapcsolatok nem tartottak sokáig, mert egyik sem merte nyilvánosan felvállalni.
Húsz éves volt, amikor megunta az anyja állandó sopánkodásait, és a saját lábára állt. Ki vett egy, egy szobás lakást. Nem élt nagy lábon, de nem is kuporgatott. Volt egy kisebb összeg félre téve vészhelyzetre. A sarokban, ott állt egy kondi gép, amit hirtelen felindulásból vett meg. Sose használta, inkább gyalog járt dolgozni. Ami napi tíz kilométer sétát jelentet. Ha, hazafelé, be akart vásárolni, akkor többet.
A vállalati bulira is csak azért ment el, mert Zsóka rábeszélte. – jó lesz, meglátod! Bulizunk egy nagyot. – Nem is gondolta, hogy ennyi ember dolgozik a cégnél, pedig a jelen levők csak töredéke volt a létszámnak.
Vacsora után táncoltak, nagyokat nevettek egy-egy poénon. Kellett egy kis idő, mire felfogta, a férfi hozzá beszél. El is pirult kicsit. Alig tudták túl kiabálni a zenét. Irma homlokán izzadság cseppek gyöngyöztek. Erre az alkalomra fekete hosszú ruhát húzott, vállát sötét bordó boleróval takarta el. – kicsit gyors nekem ez a tempó – mondta – kimegyek levegőzni. – Hozok valami frissítőt, mit innál? – Egy jó hideg sör, jól esne. – Kint megcsapta a hűvös levegő, nem biztos, hogy jó ötlet a sör. Végig sem tudta gondolni, a férfi már ott is volt, egyik kezében a pohár sör, a másikban ásványvíz. – Vezetek – felelte a Irma kérdő tekintetére. Semleges dolgokról beszéltek, munkáról, a közelgő ünnepekről.
Irma, haza indult Éppen taxit akart rendelni, mert a vékony ruhát, nem éppen a decemberi hidegre tervezték, a körömcipőt sem gyaloglásra. – Haza vihetlek? – A lány meglepődve nézett a férfire, aki elnevette magát – nem harapok, embert sem eszem, legalábbis eddig nem ettem. – Irma vele nevetett, és elfogadta az invitálást. A ház előtt, telefonszámot cseréltek. A lány a vesztesek nyugalmával adta a férfi kezébe a cetlit, amire a számot írta.
Otthon, mielőtt zuhanyozni ment, kikapcsolta a telefont. Egész nap aludni akar, elszokott már az éjszakázástól. Régebben még néha elment szórakozni, barátnőkkel, ma már mindnek családja van. Sokat beszélnek telefonon, néha összeülnek egy órát beszélgetni, többnyire valamelyikük lakásán.
Hétfőn, a kávéját vette el az automatából, amikor a férfi mellé lépett – Hívtalak tegnap többször, ki voltál kapcsolva. – Hét végén mindig kikapcsolom – válaszolta és ment a dolgára. Kicsit zavarta a férfi jelenléte, akit Barnának hívtak, magas volt kicsit mackós. Nem volt kedve megint belemenni egy sehova sem vezető kapcsolatba.
Délután, hazafelé sétált, amikor a férfi megint megjelent mellette. – A lányok mondták, már elmentél. Mindig gyalog jársz? – Szeretek sétálni – válaszolta. – Többnyire én is, de most farkas éhes vagyok – és felé nyújtotta kezét, — Téged nem vár otthon senki? – De, a kutyám. És téged? – Irma elnevette magát, és megfogta a felé nyújtott kezet. –Hova megyünk? – Hozzám.
Barna, a kertváros szélén lakott, kicsi, de takaros házban, ami két szobát rejtett, apró konyhát, fürdőt, és tartozott hozzá, egy hatalmas terasz. A kertet most vékony hóréteg fedte, a fák csupaszon nyújtogatták az ágaikat.
Közösen készítették el, az előre bepanírozott húsokat, a köretet, néha összeért a karjuk, olyankor egymásra néztek. A beszélgetés sem ment könnyen, mindketten zavarban voltak. Mint a kamaszoknak, kicsit sutára sikerült az első csók, az első érintések. Irma kis félelemmel adta oda magát, még át futott a gondolatain, hogy fogja elviselni, ha a férfi, holnap már meg sem ismeri. Aztán, elveszett az ölelésben.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: