Irma, kiült, a teraszra állított hintaszékbe, lábát vastag pléddel takarta be. A hó, és a hold fénye, szinte nappali világosságot varázsolt, a tájra. Mintha egy képeslapot nézne. Megpróbálta rendezni a gondolatait. Mit is vár a férfitől, akiről nem is tud még semmit. Vajon eljön e? Ha igen, mit mond majd neki. Keresztapja gőzölgő bögrét nyomott a kezébe, két tenyere közt dédelgette, a finom illatú tea át melegítette. Ezért is szeretett itt lenni. Az idős ember, nem zargatta buta kérdésekkel. Tudta, ha letisztulnak a gondolatai, úgyis elmondja. Másért is csodálta, az erejéért. Azért, hogy az élettől kapott nehéz terheket, emelt fővel tudja viselni. Szinte mindenkit elvesztett maga körül. Eltemetett két gyereket, a feleségét. Gyerekként végig nézte, ahogy az akkor tíz éves húgát megöli egy eltévedt golyó, ötvenhatban. Egyszer azt mondta – Nézd meg a fákat, ha a szél kidönt közülük egyet, nevelnek helyette egy csemetét. Nekem te voltál az a csemete. –
Reggel, elő került a hótaposó, hátizsákba szendvics, tea a termoszba. Irma élvezte a túrát, hegynek fel, hegyről le. Már esteledett, amikor kicsit átfagyva, visszaértek a házhoz. Este beültek a falu egyetlen kocsmájába, ami közösségi házként is működött. Késő este hullafáradtan értek haza.
Reggel, hosszan nézte a kijelzőn megjelenő nevet, és a rövid üzenetet „Nem tudok menni. Sajnálom” Kis gondolkozás után, rányomott a hívás gombra. Öt csengetést várt meg.
Szilveszterkor, az újévi jókívánságok mellé kapott egy tanácsot is – Amíg ilyen görcsösen akarsz valamit, nem fogod elérni. Engedd el, és majd jön magától.
Úgy döntött, megfogadja keresztapja tanácsát. Ki is törölte Barna telefonszámát, nehogy egy gyenge pillanatában fel tudja hívni. Az első munkanap, a kávéautomatánál lepte meg a férfi megint. Boldog újévet kívánt. Irma ránézett, de nem válaszolt. Nincs mit mondania.
Lassan visszarázódott minden a régi kerékvágásba. Hétvégén, nem volt kedve főzni, inkább elment a kedvenc kisvendéglőjébe. Már a késői ebédje vége felé járt, amikor Barna oda ült mellé. Irma hátra hőkölt a férfiről áradó szesz szagától. – Te mit csinálsz itt? – Kérdezte, — Iszok. Van ellene valami kifogásod? – Közben, a részegek merev tartásával próbálta magát tartani. A lány, nem látta a férfit, amikor bejött. A bejárattal szembeni bárpult félkör alakú volt, biztosan a belső sarokban ült. Körül nézett, zavarta, hogy mások is oda néztek. Gyorsan fizetett, karon ragadta tántorgó embert, ki cipelte. Most látta meg, hogy kocsival jött. – A kulcsot – tartotta a tenyerét. A férfi engedelmeskedett, majd behuppant az ülésre. Irma rámarkolt a kormányra. Megrettent. Három éve eladta az autóját, azóta nem vett másikat, mert nem érezte szükségét, hogy legyen. Három éve nem vezetett. Vett egy nagy levegőt, és gázt adott. Elszörnyedve nézett körül. Amikor itt járt, egy szépen rendezett lakásban járt. Most, mindenhol szétdobált ruhák, sáros lábnyomok. A konyhában halomba a mosatlan, az asztalon ételmaradék. Mire visszaért a szobába, a pohár vízzel, a férfi az ágyon elterülve, szétvetett karokkal aludt. Elsírta magát.
Nem tudta mi az, ami arra készteti, hogy rendet tegyen, de meg tette. Amíg elmosogatott, rendbe tette a konyhát, a mosógép is lejárt. Kiteregetett. Halkan csukta maga után az ajtót.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: