{"version":"1.0","provider_name":" T\u0171zmad\u00e1r","provider_url":"https:\/\/kertitorpilla.cafeblog.hu","author_name":"Kathy Godhy","author_url":"https:\/\/kertitorpilla.cafeblog.hu\/author\/kathygodhygmail-com\/","title":"A barakk","html":"

\"10849722_328202300701481_4887937681746633044_n\"<\/a>\u00a0<\/span><\/p>\r\n

A h\u00e1romemeletes, r\u00e9gi b\u00e9rh\u00e1zak f\u00f6l\u00e9, hatalmas k\u00e9m\u00e9ny magasodott, fekete f\u00fcst\u00f6t ok\u00e1dva.A sz\u00e9l n\u00e9ha belekapott, k\u00fcl\u00f6n\u00f6s f\u00fcstalakokat rajzolt az \u00e9gre, m\u00e1s alkalommal, kem\u00e9nyen f\u00f6ldh\u00f6z v\u00e1gta, feket\u00e9re festve a h\u00e1zak fal\u00e1t.R\u00e9gi macskak\u00f6vek itt-ott hi\u00e1nyoztak, vagy megs\u00fcllyedtek, a g\u00f6dr\u00f6kbe \u00e1ll\u00f3 es\u0151v\u00edz felsz\u00edn\u00e9n olajfoltok \u00faszk\u00e1ltak. A keskeny utc\u00e1ba alig jutott el a napf\u00e9ny, hogy kisz\u00e1r\u00edtsa a t\u00f3cs\u00e1kat. Nyirkos, dohos lak\u00e1sokb\u00f3l m\u00e1r sok lakatlan volt, az id\u0151, kiford\u00edtott sarkaib\u00f3l egy- egy ablakot, ami nyikorogva lengedezett a sz\u00e9lben.<\/span><\/p>\r\n


M\u00e9lyen lehajtott fej\u00e9n sildes sapk\u00e1val, frissen vasalt nadr\u00e1gban, ami r\u00f6vid volt m\u00e1r, l\u00e1tni engedte a kif\u00e9nyes\u00edtett cip\u0151je sz\u00e1r\u00e1t, h\u00e9t- nyolc \u00e9ves fi\u00fa bandukolt. Keze, m\u00e9lyen a nadr\u00e1gzsebben, ing\u00e9nek v\u00e1ll\u00e1t a nadr\u00e1gtart\u00f3 r\u00e1ncosra gy\u0171rte.
Most gondosan ker\u00fclgette azokat a t\u00f3cs\u00e1kat, amikbe m\u00e1s alkalommal bele l\u00e9pett, vagy messzire r\u00fagta a b\u0171z\u00f6s l\u00e9t, az am\u00fagy is fekete falakra. <\/span>Vend\u00e9gs\u00e9gbe megy, vigy\u00e1zni kell az \u00fcnnepl\u0151ruh\u00e1ra. Tal\u00e1n k\u00e9t \u00e9ve, minden vas\u00e1rnap pontban n\u00e9gykor \u00e1ll meg a feh\u00e9r ker\u00edt\u00e9s el\u0151tt.
Ahogy feln\u00e9zett, l\u00e1tta m\u00e1r csak p\u00e1r m\u00e9ter \u00e9s ki\u00e9r a sik\u00e1torb\u00f3l. Szinte arcul \u00fct\u00f6tte a napf\u00e9nye, meg \u00e1llt egy percre, behunyt szemmel fel\u00e9 ford\u00edtotta az arc\u00e1t, \u00e9lvezte annak meleg\u00e9t. Itt m\u00e1r kertes h\u00e1zak voltak, az els\u0151 olyan kicsi, alig l\u00e1tszott a f\u00f6l\u00e9 tornyosul\u00f3 hatalmas di\u00f3f\u00e1t\u00f3l. Ahogy haladt az \u00fat mellett, itt m\u00e9g nem volt j\u00e1rda, a h\u00e1zak egyre nagyobbak lettek, volt, aminek a kertj\u00e9t sz\u00e9pen ny\u00edrt f\u0171, bor\u00edtotta.
V\u00e9gre el\u00e9rt a k\u00e9t plat\u00e1nig, itt kezd\u0151dik a j\u00e1rda, meg \u00e1llt, el\u0151 vette a zseb\u00e9b\u0151l az erre a c\u00e9lra hozott rongyot gondosan let\u00f6r\u00f6lgette a cip\u0151j\u00e9t. M\u00e1r l\u00e1tta az \u00fatkanyarulatot.<\/span><\/p>\r\n


Egy z\u00f6ld ker\u00edt\u00e9s el\u0151tt haladva, meghallotta egy kutya morg\u00e1s\u00e1t. Nem m\u00e9rges morg\u00e1s volt ez, ink\u00e1bb csak figyelmeztet\u00e9s, mintha mondan\u00e1, itt vagyok! Els\u0151 alkalommal nagyon megijedt a hatalmas \u00e1llatt\u00f3l, de az, az orr\u00e1t a r\u00e1csok k\u00f6z\u00e9 dugva szinte k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt a simogat\u00e1s\u00e9rt. Nem tudott ellen\u00e1llni. Az\u00f3ta mindig p\u00e1r perccel el\u0151bb indul el, hogy legyen ideje R\u00e9n\u00f3 \u00farral elt\u00f6lteni n\u00e9h\u00e1ny percet. Egy k\u00f6nyvben olvasott egy kuty\u00e1r\u00f3l, akit \u00edgy h\u00edvtak \u00e9s elhat\u00e1rozta, ha neki is lesz, akkor ezt a nevet fogja neki adni. A nyak\u00e1t a homlok\u00e1t simogatta, k\u00f6zbe besz\u00e9lt hozz\u00e1, az meg mintha \u00e9rten\u00e9, halk morg\u00e1sokkal, vakkant\u00e1sokkal v\u00e1laszolt.
<\/span><\/p>\r\n

Azt\u00e1n siet\u0151sen tov\u00e1bb indult. A kanyar ut\u00e1n megint meg\u00e1llt, de csak egy pillanatra. Az udvarban k\u00e9t vele egykor\u00fa kisl\u00e1ny j\u00e1tszott. Legut\u00f3bb ki j\u00f6tt a h\u00e1zb\u00f3l egy testes asszony \u00e9s durv\u00e1n elzavarta, mondv\u00e1n mit leskel\u0151dik ott! M\u00e1r l\u00e1tta a feh\u00e9r ker\u00edt\u00e9st, amin bel\u00fcl haragos z\u00f6ld tuj\u00e1k sorakoztak. Kicsit lass\u00edtott. Ide l\u00e1tszik a templomtorony \u00f3r\u00e1ja, m\u00e9g van k\u00e9t perc.
<\/span><\/p>\r\n

Pontban n\u00e9gykor megh\u00fazta a cseng\u0151 zsin\u00f3rj\u00e1t, b\u00e1r tudta a kapu nyitva van, nem l\u00e9pett be, csak amikor meglebbent az emeleti, nagy franciaablakon a f\u00fcgg\u00f6ny. Feh\u00e9r murv\u00e1val felsz\u00f3rt s\u00e9ta\u00faton ment a h\u00e1zhoz, az ajt\u00f3 mintha mag\u00e1t\u00f3l ny\u00edlna el\u0151tte. <\/span>Csinos negyvenes \u00e9vei v\u00e9g\u00e9n j\u00e1r\u00f3 n\u0151 fogadta, \u0151sz sz\u00e1lakkal tark\u00edtott haja l\u00e1gy hull\u00e1mokkal keretezte sz\u00e9p arc\u00e1t, ahogy mosolygott, a szeme sark\u00e1ban \u00f6sszefutottak a r\u00e1ncok.
- Kezitcs\u00f3kolom, Tan\u00edt\u00f3n\u00e9 asszony! \u2013 K\u00f6sz\u00f6nt illedelmesen.
- Mondtam m\u00e1r neked, Gizi n\u00e9ninek sz\u00f3l\u00edts! \u2013 Simogatta meg a fej\u00e9t, mosolyogva. \u2013 G\u00e1bor b\u00e1ty\u00e1d fent v\u00e1r a k\u00f6nyvt\u00e1rban.
- K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m Tan\u2026., Gizi n\u00e9ni! \u2013 Nem sz\u00f3ltak r\u00e1 soha, de \u0151 mindig levette a cip\u0151j\u00e9t, a sz\u00e9pen csillog\u00f3 parkett\u00e1n m\u00e9gsem mehet v\u00e9gig benne. A l\u00e9pcs\u0151n fel\u00e9rve, f\u00e9lig nyitott ajt\u00f3 m\u00f6g\u00fcl, finom pipaf\u00fcst illata sz\u00e1llt fel\u00e9. Halkan kopogott.
- J\u00f3 napot k\u00edv\u00e1nok Tan\u00edt\u00f3 \u00far!
- Pontos vagy, mint mindig! Ez egy f\u00e9rfinak, csak el\u0151ny\u00e9re v\u00e1lik. \u2013 Egy, a kis asztal mell\u00e9 \u00e1ll\u00edtott sz\u00e9kre mutatott. \u0150 gondosan kiker\u00fclte a sz\u0151nyeget, csak egy l\u00e9p\u00e9st keljen rajta mennie, nehogy bepiszk\u00edtsa azt. Minden alkalommal leny\u0171g\u00f6zte a szoba l\u00e1tv\u00e1nya. A falakn\u00e1l k\u00f6rbe k\u00f6nyvszekr\u00e9nyek sorakoztak, szinte roskadoztak a k\u00f6nyvek s\u00falya alatt. T\u00e9len a sarokba \u00e1ll\u00edtott vask\u00e1lyha ontotta a meleg\u00e9t.
K\u00e9zbe vette a k\u00f6nyvet, amit oda k\u00e9sz\u00edtettek, kinyitotta a k\u00f6nyvjelz\u0151n\u00e9l, \u00e9s tiszta cseng\u0151 hangon olvasni kezdett. Minden bet\u0171, minden sz\u00f3 \u00e9s minden hang a hely\u00e9n volt.
<\/span><\/p>\r\n

A Tan\u00edt\u00f3 n\u00e9zte a fi\u00fat, \u00e9s valami melegs\u00e9g \u00e1radt a sz\u00edv\u00e9ben, ami kis szomor\u00fas\u00e1ggal vegy\u00fclt. \u00d6tven \u00e9ves elm\u00falt, t\u00f6bb mint h\u00fasz \u00e9ve \u00e9lnek a feles\u00e9g\u00e9vel boldog h\u00e1zass\u00e1gban, de amire a legjobban v\u00e1gytak, gyermek\u00fck nem sz\u00fcletett. A sok riadt szem\u0171 els\u0151 oszt\u00e1lyos k\u00f6z\u00fcl m\u00e1r akkor is kit\u0171nt a fi\u00fa. Riad volt \u0151 is, de volt a szem\u00e9be valami m\u00e1s is. K\u00edv\u00e1ncsis\u00e1g? Vagy nagy fok\u00fa tud\u00e1sv\u00e1gy? Akkor sem tudta meghat\u00e1rozni, azt sem tudta mi az, amivel fogva tartja a tekintet\u00e9t. Azt l\u00e1tta szeg\u00e9ny sors\u00fa gyermek, de ilyen volt t\u00f6bb is az oszt\u00e1lyban. Itthon, akaratlanul is besz\u00e9lt r\u00f3la a feles\u00e9g\u00e9nek. Sokszor, sokat besz\u00e9ltek r\u00f3la. Gizi m\u00e9g nem l\u00e1tta, de biztos volt benne megismern\u00e9, olyan szeml\u00e9letesen mes\u00e9lte el a f\u00e9rfi, hogyan is n\u00e9z ki a fi\u00fa.
- Megpr\u00f3b\u00e1lhatn\u00e1nk magunkhoz venni, ha m\u00e1r \u00fagy megszeretted! Ha olyan szeg\u00e9nyek biztosan oda adn\u00e1k, hogy a fiuknak jobb sora legyen. \u2013 a f\u00e9rfi elm\u00e9l\u00e1zva n\u00e9zett kifel\u00e9 az ablakon.
- Holnap megl\u00e1togatom a csal\u00e1dot, \u00e9s megbesz\u00e9lem vel\u00fck.
<\/span><\/p>\r\n

M\u00e1snap elindult a K\u00f6vecses csal\u00e1dhoz, \u00fagymond csal\u00e1dl\u00e1togat\u00e1sra. Mindig elborzadt, ha erre j\u00e1rt, hogy emberek laknak ilyen k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt, de soha nem fordult vissza. Volt, hogy az\u00e9rt ment el egy csal\u00e1dhoz, hogy engedj\u00e9k iskol\u00e1ba a gyereket, mert jobban tud majd az \u00e9letben boldogulni, ha nem \u00edr\u00e1studatlan. M\u00e1s alkalommal valamelyik beteg di\u00e1kj\u00e1t l\u00e1togatta meg, sok esetben hozott gy\u00f3gyszert is.
- Jaj Istenem! A Tan\u00edt\u00f3 \u00far! \u2013 nyitott ajt\u00f3t egy, tal\u00e1n harminc \u00e9ves asszony, aki j\u00f3val t\u00f6bbnek l\u00e1tszott a kor\u00e1n\u00e1l. V\u00e9kony alakj\u00e1n l\u00f6ty\u00f6g\u00f6tt a viseltes ruha. A kez\u00e9t t\u00f6rdelte. \u2013 Mit k\u00f6vett\u00e9l el K\u00e1lmik\u00e1m! Ugye nem tett semmi rosszat az \u00e9n kicsi fiam?
- Nem tettem semmit \u00c9desany\u00e1m!
- Nyugodjon meg K\u00f6vecsesn\u00e9! A fia a legjobb tanulom. Minden di\u00e1kom csal\u00e1dj\u00e1t megl\u00e1togatom. \u2013 Ahogy k\u00f6r\u00fcln\u00e9zett tisztas\u00e1g vette k\u00f6r\u00fcl, de a szeg\u00e9nys\u00e9g szinte s\u00fct\u00f6tt a lak\u00e1sban.
- \u00dclj\u00f6n m\u00e1r le dr\u00e1ga Tan\u00edt\u00f3 \u00far! \u2013 Egy ronggyal gyorsan let\u00f6r\u00f6lt egy sz\u00e9ket, maga is le\u00fclt az asztal m\u00e1sik fel\u00e9n, \u00f6l\u00e9be vette a fi\u00e1t.
A tan\u00edt\u00f3 tudta, nem fogja elmondani j\u00f6vetele c\u00e9lj\u00e1t. Ebben a nagy szeg\u00e9nys\u00e9gben, m\u00e9gis gazdagok. Azt a tekintetet, ahogy egym\u00e1sra n\u00e9znek, semmi kincs nem p\u00f3tolja.
- Van munk\u00e1ja a f\u00e9rj\u00e9nek?
- Az uram m\u00e1r n\u00e9gy \u00e9ve meghalt. Ott dolgozott a gy\u00e1rban, azt\u00e1n sok m\u00e1s emberrel elk\u00fcldt\u00e9k. \u00c9rz\u00e9keny ember volt a K\u00e1lm\u00e1n. Nem tal\u00e1lt m\u00e1sik munk\u00e1t, nem tudta a csal\u00e1dj\u00e1t eltartani, \u00e9s ezt nem tudta elviselni. \u2013 zsebkend\u0151t vett el\u0151, megt\u00f6r\u00f6lte a szem\u00e9t, folytak a k\u00f6nnyei. \u2013 \u00c9n takar\u00edtani j\u00e1rok h\u00e1zakhoz, egy nap j\u00f6ttek \u00e9rtem, hogy az uram meghalt. A K\u00e1lmik\u00e1mat \u00e1tadta a szomsz\u00e9dba, hogy neki el kell mennie. Sokallt\u00e1k m\u00e1r, hogy nem megy \u00e9rte. Itt tal\u00e1lt\u00e1k, felakasztotta mag\u00e1t. Az\u00f3ta ketten vagyunk. Nagyon \u00fcgyes gyerek, sokat seg\u00edt nekem! \u2013 simogatta meg a gyerek fej\u00e9t.
- Az iskol\u00e1ban nem is tudtuk, hogy f\u00e9l \u00e1rva!
- Az\u00e9rt nem mondtam el, mert azzal ijesztgettek, hogy elviszik a K\u00e1lmik\u00e1mat a lelencbe.
- Az\u00e9rt mert valakinek nem \u00e9l az \u00e9desapja nem viszik lelencbe! Na! Nyugodjon meg K\u00f6vecsesn\u00e9. \u2013 megpaskolta a kez\u00e9t. \u2013 Hanem mondok \u00e9n mag\u00e1nak valamit. Ez a fi\u00fa egy j\u00f3 esz\u0171 gyerek. K\u00fcldje el hozz\u00e1m vas\u00e1rnaponk\u00e9nt, tanulni.
<\/span><\/p>\r\n

Neh\u00e9z sz\u00edvvel indult haza, csal\u00f3dott lesz a feles\u00e9ge. Gizi, megk\u00f6nnyezte, ahogy elmes\u00e9lte fi\u00fa anyj\u00e1val val\u00f3 tal\u00e1lkoz\u00e1st. De annak \u00f6r\u00fclt, hogy vend\u00e9g lesz n\u00e1luk legal\u00e1bb n\u00e9ha. Egyszer egy \u00fczlet kirakat\u00e1n\u00e1l \u00e1lltak meg, csinos kisfi\u00fas ruh\u00e1k voltak kit\u00e9ve. Csak az\u00e9rt nem vett\u00e9k meg, mert nem akart\u00e1k, hogy megal\u00e1zottnak \u00e9rezze mag\u00e1t K\u00e1lm\u00e1n \u00e9desanyja. Helyette szereztek, haszn\u00e1lt ruh\u00e1kat, j\u00f3 \u00e1llapot\u00fat, meg cip\u0151t.
Gizi n\u00e9ni, egy t\u00e1lc\u00e1val a kez\u00e9be l\u00e9pett be, egy kicsit meg\u00e1llt az ajt\u00f3ban, mosolyogva figyelte az olvas\u00f3 gyereket.
- Egy kis pihen\u0151! \u2013 a t\u00e1lc\u00e1n egy cs\u00e9sze tea volt, egy b\u00f6gre kaka\u00f3, \u00e9s egy ropog\u00f3s bri\u00f3s. A fi\u00fa, uzsonna ut\u00e1n, haza indult. N\u00e9ha csomagoltak neki p\u00e1r szelet s\u00fctem\u00e9nyt, most is kapott k\u00e9t sz\u00e9p bri\u00f3st. \u2013 Vidd el \u00e9desany\u00e1dnak! Otthon, az asszony mindig csak megk\u00f3stolta a finoms\u00e1gokat, had maradjon K\u00e1lm\u00e1nnak t\u00f6bb.
<\/span><\/p>\r\n

Ritka alkalom volt mikor valahova elmentek. N\u00e9ha templomba. Boldogan kapaszkodott az \u00e9desanyja kez\u00e9be, b\u00fcszke volt r\u00e1 milyen csinos a k\u00e9k ruh\u00e1j\u00e1ban, amit Gizi n\u00e9nit\u0151l kapott. Olyan, mint egy d\u00e1ma.<\/span><\/p>\r\n


Az asszony egyre v\u00e9konyabb lett. Munk\u00e1t sem kapott m\u00e1r \u00fagy, mint r\u00e9gen, \u00e9szrevett\u00e9k nem b\u00edrja m\u00e1r. Egy nap iskol\u00e1b\u00f3l haza\u00e9rve, K\u00e1lm\u00e1n az \u00e1gyon tal\u00e1lta az \u00e9desanyj\u00e1t.
- Csak pihentem kicsit! \u2013 Fel akart \u00e1llni, de a f\u00e1jdalom er\u0151sebb volt. Egy ideje m\u00e1r k\u00fczd\u00f6tt vele, de m\u00e9g b\u00edrta titkolni. M\u00e1skor is volt, hogy lepihent, de most ez m\u00e1s volt. A fi\u00fa a maga gyerek esz\u00e9vel is l\u00e1tta nagy baj van. Hi\u00e1ba sz\u00f3lt ut\u00e1na az asszony, \u0151 elfutott. V\u00e9gig a sik\u00e1toron, most nem egyenest ment, mint vas\u00e1rnap szokott, hanem jobbra fordult, \u00e1t egy t\u00e9ren, az iskol\u00e1t is elhagyta. Sz\u00fart az oldala alig kapott leveg\u0151t, de nem \u00e1llt meg. M\u00e9g egy kanyar,\u00e9s ott van.
\u00d6kl\u00e9vel d\u00f6r\u00f6mb\u00f6lt egy ajt\u00f3n.
- Mi van \u00e9g a h\u00e1z? \u2013 Szolt ki egy n\u0151i hang.
- Doktor b\u00e1csi! \u2013 Zih\u00e1lta.
- Ez a K\u00f6vecses gyerek a barakkb\u00f3l. \u2013 J\u00f6tt ki v\u00e9gre egy f\u00e9rfi, kicsit pocakos volt, az orr\u00e1n dr\u00f3t keretes szem\u00fcveggel.
- \u00c9desany\u00e1m!- M\u00e9g mindig alig tudott besz\u00e9lni. Kapott egy poh\u00e1r vizet, le\u00fcltett\u00e9k, p\u00e1r perc m\u00falva el tudta mondani mi\u00e9rt volt a nagy rohan\u00e1s. Az orvos, mert a pocakos f\u00e9rfi az volt, aut\u00f3ba \u00fcltette a fi\u00fat. A barakkba csak k\u00e9t aut\u00f3 szokott j\u00e1rni. Egyiket sem fogadj\u00e1k sz\u00edvesen. Az egyik a doktor\u00e9, a m\u00e1sik a nagy fekete aut\u00f3, ami t\u00e1n k\u00e9t h\u00f3napja j\u00e1rt itt, egyik h\u00e1zb\u00f3l vitt el egy f\u00e9rfit, akir\u0151l tudt\u00e1k, nem egyenes \u00faton j\u00e1r. Ha az orvos j\u00f6n, az is bajt jelent. K\u00f6r\u00fcl is \u00e1llt\u00e1k az aut\u00f3t, mindenki tudni akarta mi t\u00f6rt\u00e9nt.
- Beviszlek a k\u00f3rh\u00e1zba,- gyerekkora \u00f3ta ismerte, mint az itt lak\u00f3k t\u00f6bbs\u00e9g\u00e9t, \u2013 Mondtam, hogy menj be!
- Nem hagyhatom itt a gyereket!
- Majd vigy\u00e1z r\u00e1 valaki. \u2013 Kit\u00e1mogatta, seg\u00edtett be\u00fclni az aut\u00f3ba. Ilyen helyen \u00fagy terjednek a h\u00edrek, mint a fut\u00f3t\u0171z. <\/span>K\u00e1lm\u00e1nt le\u00fcltett\u00e9k egy sz\u00e9kre a foly\u00f3son. Sose j\u00e1rt ilyen helyen, nagyon f\u00e9lt, de h\u0151siesen kitartott.
- \u00c9desany\u00e1dnak itt kell maradnia. Menj \u00e1t valamelyik szomsz\u00e9dba. \u2013 A barakk el\u0151tt kitette.
<\/span><\/p>\r\n

K\u00e1lm\u00e1n, haza ment, felkucorodott az \u00e1gyra, a csupasz villanyk\u00f6rte sejtelmes \u00e1rnyakat rajzolt a falra. Mozdulni sem mert.
Amikor meghallotta az ajt\u00f3nyit\u00f3d\u00e1st m\u00e9g jobban megr\u00e9m\u00fclt.
- K\u00e1lm\u00e1n! \u2013 Ismer\u0151s volt a hang, majd a f\u00e9rfi is, aki megjelent az ajt\u00f3ba. Hozz\u00e1 rohant olyan er\u0151vel, majdnem led\u00f6nt\u00f6tte a l\u00e1b\u00e1r\u00f3l.
- Fiam!- S\u00f3hajtotta \u2013 Mi\u00e9rt nem j\u00f6tt\u00e9l hozz\u00e1nk? Tudod, hogy ott mindig van helyed.\u2013 Megv\u00e1rta, m\u00edg kicsit megnyugszik, csak azut\u00e1n indultak el.
<\/span><\/p>\r\n

Gizi, m\u00e1r el\u0151k\u00e9sz\u00edtette a szob\u00e1t. Meg vacsor\u00e1ztatt\u00e1k, k\u00f6zben elmondta mi t\u00f6rt\u00e9nt, \u00e9s hogy a doktor b\u00e1csi azt mondta az \u00e9desanyj\u00e1nak ott kell maradnia.
- Holnap tan\u00edt\u00e1s ut\u00e1n megl\u00e1togatjuk. - <\/span>B\u00e1rmilyen riadt is volt, \u00e9lvezte a hatalmas k\u00e1dban a f\u00fcrd\u00e9st. Egy p\u00e1r percre meg is feledkezett a b\u00e1nat\u00e1r\u00f3l.
<\/span><\/p>\r\n

\u00c1llt az \u00e1gy mellett, n\u00e9zte az anyj\u00e1t, aki a kez\u00e9t szorongatta, olyan f\u00e1radtnak l\u00e1tszott.
- Tan\u00edt\u00f3 \u00far! Vigy\u00e1zzon a K\u00e1lmik\u00e1mra! Vigy\u00e1zzon r\u00e1! -
- Persze, hogy vigy\u00e1zok! Ne agg\u00f3djon! Maga csak gy\u00f3gyuljon meg! \u2013 Nagyon neh\u00e9z volt kimondania ezeket a szavakat, mikor \u0151 m\u00e1r tudta, csak napjai vannak h\u00e1tra. <\/span><\/p>\r\n

Minden nap ott voltak mellette. P\u00e9nteki nap volt amikor m\u00e1r csak, az \u00fcres \u00e1gyat tal\u00e1lt\u00e1k. A temet\u00e9sr\u0151l is a Tan\u00edt\u00f3\u00e9k gondoskodtak.
K\u00e1lm\u00e1n a kis lak\u00e1sb\u00f3l csak n\u00e9h\u00e1ny apr\u00f3s\u00e1got vitt mag\u00e1val, ami az \u00e9desanyj\u00e1ra eml\u00e9keztette. Rendszeresen j\u00e1rt R\u00e9n\u00f3 urat megl\u00e1togatni, mikor egyik nap nagy meglepet\u00e9s \u00e9rte. Uzsonna ut\u00e1n, amikor Gizi n\u00e9ni ki vitte a t\u00e1lc\u00e1t, valami furcsa hangra lett figyelmes. Amikor kiny\u00edlt az ajt\u00f3 egy p\u00e1r h\u00f3napos kiskutya totyogott be. Barna sz\u00edn\u0171 volt, l\u00f3g\u00f3 f\u00fclekkel, r\u00f6vid cs\u00e1mp\u00e1s l\u00e1bakkal. A fi\u00fa felcsillan\u00f3 szemmel n\u00e9zett a feln\u0151ttekre.
- Nem tetszik? \u2013 k\u00e9rdezt\u00e9k, mivel nem mozdult.
- Az eny\u00e9m? \u2013 Felvette, - Az eny\u00e9m? \u2013 Folytak a k\u00f6nnyei \u00f6r\u00f6m\u00e9ben. \u2013 R\u00e9n\u00f3! Kis kuty\u00e1m! - M\u00e9g Gizi n\u00e9ni is megk\u00f6nnyezte az \u00f6r\u00f6m\u00e9t.
<\/span><\/p>\r\n

Lassan \u00f6ssze szoktak. Azt adt\u00e1k egym\u00e1snak amire mindannyijuknak sz\u00fcks\u00e9ge volt. Szeretetet. Tudta nem az igazi sz\u00fclei, de akk\u00e9nt szerette \u0151ket, ahogy \u0151k, a saj\u00e1t fi\u00faknak fogadt\u00e1k. <\/span>Sokszor ki ment a temet\u0151be, elmondta mi minden t\u00f6rt\u00e9nt vele. Az \u00e9desanyja arc\u00e1t nem felejtette el, egy k\u00e9pe, ott l\u00f3gott a szob\u00e1ja fal\u00e1n.
<\/span><\/p>\r\n

Hogy mikor kezdte, Ap\u00e1nak, Any\u00e1nak sz\u00f3l\u00edtani \u0151ket egyik\u00fck sem eml\u00e9kezett. Tal\u00e1n tizen\u00f6t \u00e9ves volt, amikor le\u00fcltek vele, \u00e9s felvetett\u00e9k a nagy k\u00e9rd\u00e9st, mi lenne, ha hivatalosan is a fiuk lenne. Mivel a sz\u00fclei nem \u00e9ltek, nem volt akad\u00e1lya az \u00f6r\u00f6kbe fogad\u00e1snak. Furcsa volt eleinte, hogy nem K\u00f6vecses K\u00e1lm\u00e1nk\u00e9nt kellett bemutatkoznia, hanem, Budai K\u00e1lm\u00e1nnak.
<\/span><\/p>\r\n

Tizen\u00f6t \u00e9v telt el az\u00f3ta, hogy nem j\u00e1rt a gy\u00e1r \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban \u00e1ll\u00f3 b\u00e9rh\u00e1zban. Kez\u00e9ben volt a tan\u00e1ri diplom\u00e1ja, valami k\u00e9sztet\u00e9st \u00e9rzett, hogy oda menjen. <\/span>M\u00e9lyen lehajtott fejjel bandukolt, gondosan ker\u00fclgette a piszkos t\u00f3cs\u00e1kat, mint valamikor r\u00e9g.
A gy\u00e1rat bez\u00e1rt\u00e1k, a lak\u00e1sok \u00fcresek voltak, soknak se ajtaja se ablaka.
Csorba l\u00e9pcs\u0151fokokon ment, az ajt\u00f3 kit\u00f6rt \u00fcvege megcsikordult a l\u00e1ba alatt. Vastag porr\u00e9teg fedte a b\u00fatorokat, de minden a hely\u00e9n volt. Valami csoda folyt\u00e1n, a csupasz \u00e9g\u0151 is m\u0171k\u00f6d\u00f6tt.<\/span><\/p>","type":"rich"}