{"version":"1.0","provider_name":" T\u0171zmad\u00e1r","provider_url":"https:\/\/kertitorpilla.cafeblog.hu","author_name":"Kathy Godhy","author_url":"https:\/\/kertitorpilla.cafeblog.hu\/author\/kathygodhygmail-com\/","title":"Gondolatok az olvas\u00e1sr\u00f3l!","html":"
\r\n

 <\/p>\r\n

Tegnap besz\u00e9lgettem egy fiatalemberrel, akinek els\u0151 oszt\u00e1lyos a fia. Arr\u00f3l panaszkodott, hogy nem megy a gyereknek az \u00edr\u00e1s. Pontosabban a sz\u00e9p\u00edr\u00e1s! Nem tudja sz\u00e9pen \u00f6sszekapcsolni a bet\u0171ket, sz\u00e9pen kerek\u00edteni, hogy az a vonalt\u00f3l vonalig tartson. \u00c9n meg somolyogtam az orrom alatt, nincs egyed\u00fcl szeg\u00e9ny gyerek. \u00c9rtem \u00e9n, a sz\u00e9p\u00edr\u00e1st is meg kell tanulni, de val\u00f3j\u00e1ban mi a l\u00e9nyeg? Az, hogy gy\u00f6ngybet\u0171kkel \u00edrjon, vagy kicsit cs\u00fany\u00e1csk\u00e1n, de \u00e9rtse is, amit pap\u00edrra vet.
Ennek a gyereknek p\u00e9ld\u00e1ul az olvas\u00e1s megy, nagyon is, mert \u00e9rti is, amit olvas.
Eml\u00e9kszem n\u00e1lunk az iskol\u00e1ban volt egy l\u00e1ny, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171en \u00edrt, legal\u00e1bbis nek\u00fcnk nagyon tetszett. A bet\u0171i kicsit jobbra d\u0151ltek, hossz\u00fak\u00e1sak voltak, amolyan sz\u00e9p form\u00e1s d\u0151lt bet\u0171k. A tan\u00e1r meg fr\u00e1szt kapott t\u0151le.
Az \u00e9n f\u00fczetem is tele volt mindig piros al\u00e1h\u00faz\u00e1sokkal, mert soha nem tudtam sz\u00e9pen \u00edrni, nem is akartam. Engem nem az \u00edr\u00e1s vonzott, hanem az, hogy \u00e9n is eltudjam olvasni azt a mes\u00e9ket, amiket anyuk\u00e1m olvasott abb\u00f3l a mesek\u00f6nyvb\u0151l, amit csak \u00fcnnepnap volt szabad el\u0151 venni. Sz\u00e9p kem\u00e9ny t\u00e1bl\u00e1s volt, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 illusztr\u00e1ci\u00f3kkal. Meg volt \u00edg\u00e9rve, ha m\u00e1r tudunk olvasni mi is k\u00e9zbe vehetj\u00fck. Akkoriban is nagy k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9gek voltak a k\u00f6nyvek \u00e1r\u00e1ban, mint most. Apuk\u00e1m h\u00e1rom forint\u00e9rt vette a kis s\u00e1rga, \u00fagy nevezett ponyvareg\u00e9nyeket. A mi mesek\u00f6nyv\u00fcnk meg nagyon dr\u00e1ga volt, ez\u00e9rt kellett r\u00e1 vigy\u00e1zni nagyon.
Leny\u0171g\u00f6z\u00f6tt, ahogy a bet\u0171k szavakk\u00e1, majd mondatokk\u00e1 \u00e1lltak \u00f6ssze a szemem \u00e9l\u0151t. Az apr\u00f3 bugyuta kis t\u00f6rt\u00e9netecsk\u00e9k, Cili s\u00e1rcip\u0151j\u00e9r\u0151l, vagy bodri kutya ugat\u00e1s\u00e1r\u00f3l.
\u00c9s a mes\u00e9k! Csipker\u00f3zsika, Hamupip\u0151ke, H\u00f3feh\u00e9rke.
Legut\u00f3bb Emm\u00e1nak vett\u00fcnk mesek\u00f6nyvet. Ahogy keresg\u00e9lt\u00fcnk, elborzadtam, \u00e9des Istenem miket adnak a gyerekek kez\u00e9be!
Azt \u00e9rtem \u00e9n, haladni kell a korral, Tomasz a g\u0151zmozdony, vagy a Barbis k\u00f6nyvek m\u00e9g sz\u00e9pek is, de azok az \u0171r ak\u00e1rmik. Jaj! Nem besz\u00e9lve a k\u00e9pekr\u0151l, amiket bele tesznek, m\u00e9g nekem is r\u00e9m\u00e1lmaim lesznek t\u0151le.
Mi, t\u00edz-tizenk\u00e9t \u00e9vesen a p\u00f6tty\u00f6s k\u00f6nyveket olvastuk, vagy a T\u00fcske v\u00e1rat, T\u00e1volban egy feh\u00e9r vitorl\u00e1t. A mostani t\u00edz \u00e9vesek sminktan\u00e1csokat!?
A mi id\u0151nkbe elvitt\u00e9k a kult\u00far\u00e1t a legeldugottabb tany\u00e1ba is. Az iskol\u00e1ban m\u0171k\u00f6d\u00f6tt egy kis k\u00f6nyvt\u00e1r, aki ott nem tal\u00e1lt mag\u00e1nak olvasni val\u00f3t, az v\u00e1laszthatott egy list\u00e1b\u00f3l, \u00e9s k\u00f6vetkez\u0151 h\u00e9ten elhozt\u00e1k a nagyk\u00f6nyvt\u00e1rb\u00f3l a k\u00e9rt k\u00f6nyvet. A sz\u00fcleim is rendszeresen l\u00e1togatt\u00e1k, heti k\u00e9t-h\u00e1rom k\u00f6nyvel j\u00f6ttek haza, este a petr\u00f3leuml\u00e1mpa f\u00e9ny\u00e9n\u00e9l olvastak. Akkor ker\u00fclt a kezembe az els\u0151 feln\u0151tteknek \u00edrott k\u00f6nyv, t\u00edz \u00e9ves lehettem. Kert\u00e9sz Erzs\u00e9bet Vilma doktorasszonya. Persze titokban olvastam, am\u00edg anyuk\u00e1m dolgozott!
K\u00e9s\u0151bb a di\u00e1kotthonba beszabadultam a nagy k\u00f6nyvt\u00e1rba. Micsoda kincsek voltak ott!
Szab\u00f3 Magda, M\u00f3ricz Vir\u00e1g, J\u00f3kai, Miksz\u00e1th Dugonics Andr\u00e1s, Kem\u00e9ny Zsigmond.
Kert\u00e9sz Erzs\u00e9bet volt a kedvencem. Harriet reg\u00e9nye- t rongyosra olvastam. \u00c9s ott voltak az indi\u00e1nos k\u00f6nyvek, amik\u00e9rt l\u00e1ny l\u00e9temre is rajongtam.
Azt\u00e1n meg kitiltottak! Nem is az volt a baj, hogy minden tanul\u00f3szob\u00e1n elvettek egy k\u00f6nyvet t\u0151lem, hanem az, hogy az olvas\u00e1s a tanul\u00e1s rov\u00e1s\u00e1ra ment.
Akkoriba kezdtem kis t\u00f6rt\u00e9neteket \u00edrogatni. Titokba persze, mert f\u00e9ltem, hogy kinevetnek.
Ha, az eml\u00edtett kisfi\u00fat sorozatos kudarcok \u00e9rnek az \u00edr\u00e1sa miatt, f\u00e9l\u0151, elvesz\u00edti az olvas\u00e1s ir\u00e1nti szeretet\u00e9t is.
Nekem szerencs\u00e9re siker\u00fclt beoltanom a gyerekeimet az olvas\u00e1s szeretet\u00e9vel.
Igaz \u0151k m\u00e1sfajta k\u00f6nyveket r\u00e9szes\u00edtenek el\u0151nybe, mint \u00e9n, de a Ludlum k\u00f6nyv\u00f6n \u00f6sszeveszt\u00fcnk, ki olvassa el\u0151bb! A Vaskopors\u00f3, a Fantom sorozat, ut\u00e1nozhatatlan.
Sajnos a mai rohan\u00f3 vil\u00e1gban kev\u00e9s embernek van ideje, m\u00e9g kevesebbnek kedve, olvasni.
Az internet k\u00e9szen ad mindent.
M\u00e9g miel\u0151tt valaki a fejemre olvassa, igen \u00e9n is sokat vagyok itt, de az\u00e9rt szak\u00edtok id\u0151t az olvas\u00e1sra is. Most \u00e9ppen, m\u00e1s amat\u0151r \u00edr\u00f3k munk\u00e1ival ismerkedem, csak nek\u00fcnk, amat\u0151r\u00f6knek nagyon neh\u00e9z kiadat\u00e1si lehet\u0151s\u00e9get tal\u00e1lni, \u00edgy marad a blog, vagy a facebook, ahol k\u00f6zz\u00e9 tehetj\u00fck az \u00edr\u00e1sainkat.
Van, aki reg\u00e9nyt \u00edr, m\u00e1s novell\u00e1kat, pillanatk\u00e9peket vet pap\u00edrra.
R\u00e9gebben, buszon, vonaton m\u00e9g lehetett l\u00e1tni olvas\u00f3 embert, ma m\u00e1r csak elv\u00e9tve. A legt\u00f6bben a telefonjukat nyomkodj\u00e1k.
Az emberek ellustultak sajnos!
R\u00e9gen magunk d\u00f6nt\u00f6tt\u00fcnk arr\u00f3l bele megy\u00fcnk e egy kapcsolatba p\u00e9ld\u00e1ul. Ma fellapozz\u00e1k M\u00fcller P\u00e9ter, Csernus doktor k\u00f6nyv\u00e9t, vagy ha \u0151k nincsenek k\u00e9zn\u00e9l, valami \u00f6njel\u00f6lt pszichol\u00f3gus \u00edr\u00e1sait, megkeresik az oda v\u00e1g\u00f3 passzust \u00e9s az alapj\u00e1n d\u00f6ntenek.
Ahogy a boltba sem azt veszik meg amit szeretnek, hanem amit a sz\u00e1jbar\u00e1g\u00f3s rekl\u00e1mban l\u00e1ttak.
Igaz egy novell\u00e1ban nem mondj\u00e1k meg mikor, hogy kell cselekedni, tal\u00e1n tanuls\u00e1ga sincs, csak p\u00e1r \u00f6nfeledt percet szerezhet\u00fcnk vele, mint az al\u00e1bbi pillanatk\u00e9ppel, vagy a m\u00e1sik sz\u00f6sszenettel.<\/p>\r\n

Gertr\u00fad Hegl\u00e1r : Les\u00fct\u00f6tt szemmel!
\u201eNehogy adj neki, minden nap itt \u00e1ll, n\u00e9zz r\u00e1, biztosan borra k\u00f6lten\u00e9, neked is alig van, hallod, hagyd a csud\u00e1ba...\u201d
H\u00e1tra n\u00e9zek. Az\u00e9rt is. K\u00e9t tisztes kor\u00fa matr\u00f3n\u00e1t l\u00e1tok, a piros kalapos suttog. V\u00e9rv\u00f6r\u00f6sre r\u00fazsozott sz\u00e1ja alig mozog, fogai k\u00f6zt sziszegi a szavakat. A m\u00e1siknak, a boh\u00f3cos szem\u00f6ld\u00f6k\u0171nek, r\u00e1zk\u00f3dik a feje, nem tudom, helyesel-e vagy valamilyen k\u00f3rs\u00e1g gy\u00f6tri? Akkor l\u00e1tom meg a f\u00e9rfit. J\u00e9, t\u00e9nyleg ott \u00e1ll ma is! Mindig ugyanabban a rozsdabarna kordb\u00e1rsony kab\u00e1tj\u00e1ban, bottal kez\u00e9ben. \u00c1ll le\u00fct\u00f6tt fejjel, rozoga t\u00e9rdeivel. Arc\u00e1t f\u00e9lig eltakarja koszos sapk\u00e1ja, legal\u00e1bb nem l\u00e1tj\u00e1k a szem\u00e9t, amit am\u00fagy is les\u00fctve hord j\u00f3 ideje. Egyszer n\u00e9zett r\u00e1m. Kiv\u00e1lts\u00e1gosnak \u00e9reztem magam, h\u00e1l\u00e1b\u00f3l az\u00f3ta minden alkalommal megkapja a bev\u00e1s\u00e1rl\u00f3 kocsib\u00f3l kigurul\u00f3 sz\u00e1zasomat...
Itt tartok gondolatban, amikor ism\u00e9t felt\u0171nik a piros kalapos, v\u00e9rv\u00f6r\u00f6s sz\u00e1j\u00fa v\u00e9nasszony, engem meg elkap \u00fajra a \u201ecsakaz\u00e9rtis\u201d \u00e9rz\u00e9se, p\u00e9nzt\u00e1rc\u00e1m\u00e9rt ny\u00falok, n\u00e9zem, mennyit adhatn\u00e9k...?
Nem akarok hivalkodni, gyors mozdulattal a f\u00e9rfi mark\u00e1ba nyomom a p\u00e9nzt. Az\u00e9rt is, mondom, persze csak magamban, az\u00e9rt is menj, k\u00f6ltsd borra! Vegy\u00e9l flakonost, vagy \u00fcvegeset, \u00e9deset, vagy savany\u00fat, mindegy. Igy\u00e1l! Az\u00e9rt is igy\u00e1l..
M\u00e1r pakolok, bogar\u00e1szom a blokkot, ma ugyan becsaptak-e, mikor valami\u00e9rt visszan\u00e9zek. \u00c9ppen a b\u00e1rsony kab\u00e1tos fizet. Kosar\u00e1ban egy t\u00e1bla Milka csoki van.<\/p>\r\n

Sz\u00f6k\u00e9s a hal\u00e1lba \/ Kathy Godhy\/
- Barna! Gyere m\u00e1r be! H\u00e1nyadik bag\u00f3t sz\u00edvod! M\u00e9g j\u00f3, hogy a f\u0151n\u00f6k nincs itt!
- Mindj\u00e1rt!- Mondta a sz\u00f3l\u00edtott, h\u00fcvelyk \u00e9s mutat\u00f3 ujja k\u00f6z\u00f6tt morzsolgatta a f\u00e9lig sz\u00edvott cigit.
M\u00e9g j\u00f3 hogy nincs itt, gondolta, k\u00fcl\u00f6nben m\u00e1r mindenki azzal zargatn\u00e1, mi\u00e9rt akar elmenni.
Igen! Ez az utols\u00f3 napja az \u00e9tteremben, ahol \u0151 a f\u0151szak\u00e1cs, ha van egy\u00e1ltal\u00e1n ilyen beoszt\u00e1s itt.
- Gondjaid vannak? Mel\u00f3 ut\u00e1n megiszunk egy s\u00f6rt, ki\u00f6ntheted a sz\u00edved! Elv\u00e9gre erre vannak a bar\u00e1tok!
- J\u00f3!- Felelte kurt\u00e1n, belesz\u00edvott a cigarett\u00e1j\u00e1ba, hosszan n\u00e9zte a felizz\u00f3 parazsat, miel\u0151tt a hamutart\u00f3ba nyomta.
Bent, a t\u00e1lal\u00f3pult f\u00f6l\u00f6tt h\u00e1rom cetlit tal\u00e1lt a rendel\u00e9sekr\u0151l, a t\u00f6bbiek m\u00e1r el\u0151re dolgoztak a keze al\u00e1.
R\u00e9g\u00f3ta \u00e9rlel\u0151dik benne a d\u00f6nt\u00e9s. Volt id\u0151 mikor nem gondolt r\u00e1, de a felsz\u00edn alatt ott motoszk\u00e1lt akkor is.
Egyszer\u0171 csal\u00e1db\u00f3l sz\u00e1rmazott, a sz\u00fclei gy\u00e1ri munk\u00e1sok voltak, a lehet\u0151s\u00e9geikhez k\u00e9pest mindent meg adtak a gyerekeiknek. Sok\u00e1ig nem akart megn\u0151s\u00fclni, p\u00e1rkapcsolatot sem, mert ami minta el\u0151tte volt, az nem vonzotta.
Cs\u00f6ndes csal\u00e1d voltak! Tal\u00e1n t\u00fal cs\u00f6ndes\u2026..
Otthon nem hallott hangos sz\u00f3t, halkat is ritk\u00e1n.
Az anyja n\u00e9ha elment a bar\u00e1tn\u0151kkel, pletyka d\u00e9lut\u00e1nt tartunk, mondta olyankor, az apja legfeljebb a gar\u00e1zs melletti m\u0171helybe ment, t\u00f6bbnyire maga el\u00e9 meredt, a g\u00e9peket tal\u00e1n m\u00e1r \u00e9vek \u00f3ta nem is kapcsolta be. Tekintete mindig ki\u00e9gett, f\u00e1sult volt.
M\u00e9g gyerekk\u00e9nt kapott el egy besz\u00e9lget\u00e9s foszl\u00e1nyt, amiben arr\u00f3l besz\u00e9ltek, az id\u0151sebb Barna nem volt mindig ilyen mag\u00e1ba fordult, nagy tervei voltak! Tanulni szeretett volna. El\u0151bb a sz\u00fclei nem engedt\u00e9k, k\u00e9s\u0151bb a feles\u00e9ge sz\u00f3lta le \u00e9rte! M\u00e9g k\u00e9s\u0151bb, m\u00e1r \u0151 sem akarta.
Belef\u00e1sult az \u00f6r\u00f6k\u00f6s harcba, ink\u00e1bb lemondott az \u00e1lmair\u00f3l.
Barna nem akart lemondani r\u00f3luk!
Rutinosan tette a t\u00e1ny\u00e9rra, az \u00edzl\u00e9sesen elrendezett \u00e9telt, rakott rendet maga k\u00f6r\u00fcl.
- Gyere cimbora!, Ut\u00e1na hazaviszlek!
- K\u00f6sz, most ink\u00e1bb nem! Jutka v\u00e1r!- H\u00e1r\u00edtotta el az invit\u00e1l\u00e1st.
Besz\u00e1llt a kocsiba, megv\u00e1rta, m\u00edg a bar\u00e1tja kihajt a parkol\u00f3b\u00f3l, a f\u00fcl\u00e9re tette a telefont.
- Szia, Sz\u00edvem! Fek\u00fcdj le nyugodtan, Zolival bedobunk egy s\u00f6rt, nem maradok sok\u00e1!
Beind\u00edtotta a motort, indexelt jobbra, r\u00e1fordult a v\u00e1rosb\u00f3l kivezet\u0151 \u00fatra.
Vett egy nagy leveg\u0151t, \u00e9s a g\u00e1zra l\u00e9pett.
- Sajn\u00e1lom! Nagyon sajn\u00e1lom!- Motyogta maga el\u00e9.
R\u00e1kanyarodott az aut\u00f3p\u00e1ly\u00e1ra, felvette a sz\u00e1zh\u00faszas temp\u00f3t.
N\u00e9ha mintha valami nagy s\u00faly nehezedne a v\u00e1ll\u00e1ra, bele nyilallt a lelkiismeret furdal\u00e1s. Nem tudta helyesen d\u00f6nt\u00f6tt e!
Van e joga \u00edgy d\u00f6nteni!
D\u00e9lel\u0151tt m\u00e9g elment a bankba, otthon azt mondta rendezni kell, n\u00e9h\u00e1ny dolgot miel\u0151tt v\u00e9gleg elhagyj\u00e1k az orsz\u00e1got.
M\u00e1r nem eml\u00e9kszik arra, mikort\u00f3l van a v\u00e1gy, a tenger, a p\u00e1lmaf\u00e1k ir\u00e1nt, de r\u00e9g\u00f3ta!
Jutk\u00e1val gyerekkoruk \u00f3ta ismert\u00e9k egym\u00e1st, mind ketten egy nagy szak\u00edt\u00e1s ut\u00e1n voltak, amikor \u00fagy igaz\u00e1n egym\u00e1sra tal\u00e1ltak. \u0150 partner volt az \u00e1lmodoz\u00e1sban, neki is vonz\u00f3 volt egy olyan \u00e9let, amit el\u00e9 v\u00e1zolt.
Nem is akartak esk\u00fcv\u0151t, a sz\u00fcl\u00f6k szorgalmazt\u00e1k, ki is fizett\u00e9k a lakodalom \u00e1r\u00e1t. El\u0151sz\u00f6r alb\u00e9rletben laktak, majd oda k\u00f6lt\u00f6ztek, Jutka nagymam\u00e1j\u00e1hoz, akit h\u00e1rom \u00e9vig \u00e1poltak.
Amikor igaz\u00e1n elkezdt\u00e9k az utaz\u00e1st szervezni, m\u00e1r Mil\u00e1n is megsz\u00fcletett. \u00dagy akart\u00e1k rendezni, ismerve a csal\u00e1djaikat, hogy csak az utols\u00f3 percben tudatj\u00e1k vel\u00fck a d\u00f6nt\u00e9s\u00fcket.
Lelkesek voltak mindketten, de ahogy haladtak a szervez\u00e9ssel, Barn\u00e1nak sokszor jutott esz\u00e9be, semmi nem fog v\u00e1ltozni, csak a lakhely\u00fck! Ugyan\u00fagy g\u00fcrc\u00f6lni kell az\u00e9rt, hogy megadjon a csal\u00e1dnak mindent, mintha itthon maradnak.
Ugyan\u00fagy g\u00fazsba lesz k\u00f6tve!
Pedig \u0151 szabads\u00e1got akar! Nem erre az \u00e9letre sz\u00fcletett!
Nem is kellet volna megh\u00e1zasodnia! Mi\u00e9rt nem tudott ellen\u00e1llni a sz\u00fcl\u0151i akaratnak!
Szereti Jutk\u00e1t, ezt el kell ismernie, de az \u00e1lmait is szereti! Tal\u00e1n jobban, mint a feles\u00e9g\u00e9t!
Meg\u00e1llt egy pihen\u0151 helyen, kisz\u00e1llt a kocsib\u00f3l, hunyorogva n\u00e9zett a s\u00f6t\u00e9tbe, h\u00e1tha v\u00e1laszt kap a k\u00e9ts\u00e9geire.
K\u00e9t k\u00e9zzel t\u00fart s\u0171r\u0171 barna haj\u00e1ba, majd megd\u00f6rzs\u00f6lte az arc\u00e1t.
Mil\u00e1n kedves kis arcocsk\u00e1ja jutott esz\u00e9be. Az alig h\u00e1rom \u00e9ves fi\u00facska, az anyja sz\u0151kes\u00e9g\u00e9t \u00f6r\u00f6k\u00f6lte, a szeme k\u00e9ks\u00e9g\u00e9t is t\u0151le kapta. \u00d6r\u00f6kmozg\u00f3 gyerek, aki most csod\u00e1lkozik r\u00e1 a vil\u00e1gra. Ezer \u00e9s ezer k\u00e9rd\u00e9se van. Ha sz\u00e1zat megv\u00e1laszolnak, \u0151 akkor is megk\u00e9rdezi: De mi\u00e9rt?
H\u00e1ny k\u00e9rd\u00e9se lesz majd az anyj\u00e1nak, mi\u00e9rt hagyta ott \u0151ket, \u00e9s Jutka nem fog tudni v\u00e1laszolni.
De egyszer! Egyszer, ha m\u00e1r el\u00e9g nagy lesz, \u0151 elmondhatja neki, mi\u00e9rt d\u00f6nt\u00f6tt \u00edgy!
- Az\u00e9rt fiam, mert ink\u00e1bb gy\u0171l\u00f6lj, az\u00e9rt amit tettem, mint sz\u00e1nakozz rajtam, mint \u00e9n ap\u00e1mon, mert nem mert harcolni az \u00e1lmai\u00e9rt!- maga is meglep\u0151d\u00f6tt azon, hogy hangosan gondolkozott.
Megint megd\u00f6rzs\u00f6lte az arc\u00e1t, cigarett\u00e1ra gy\u00fajtott, m\u00e1r nem sz\u00e1molta h\u00e1nyadikra.
M\u00e9g bevillant el\u0151tte, hogy visszafordul. Legfeljebb majd \u00fagy tesz mintha beivott volna az\u00e9rt \u00e9rt olyan sok\u00e1ra haza. Majd, nem reggel, hanem m\u00e1snap indulnak, vagy majd Jutka vezet.
Gondosan eltaposta a csikket, megr\u00e1zta a fej\u00e9t, mintegy nemet intve mag\u00e1nak.
Egy percig m\u00e9g \u00fclt a kocsiba mag\u00e1ba v\u00edv\u00f3dva, majd g\u00e1zt adott, nagy lend\u00fclettel indult kit\u0171z\u00f6tt c\u00e9lja fel\u00e9!
Hajnal h\u00e1rom \u00f3rakor l\u00e9pte \u00e1t a hat\u00e1rt.
Nem hozott mag\u00e1val semmit, a ruh\u00e1i, meg minden apr\u00f3 szem\u00e9lyes dolog, amit magukkal akartak hozni, gondosan becsomagolva v\u00e1rja az indul\u00e1st.
Az iratain \u00e9s egy bankk\u00e1rty\u00e1n k\u00edv\u00fcl, amire tegnap utaltatta \u00e1t az eladott h\u00e1z \u00e1r\u00e1nak nagy r\u00e9sz\u00e9t, semmije sem volt. Hagyott az\u00e9rt annyi p\u00e9nzt az otthon maradottaknak, hogy ne keljen n\u00e9lk\u00fcl\u00f6zni\u00fck. Ha a tervei szerint siker\u00fcl minden, n\u00e9h\u00e1ny h\u00f3nap ut\u00e1n, m\u00e1r tudja t\u00e1mogatni \u0151ket, hogy k\u00e9s\u0151bb sem keljen.
Ahogy t\u00e1volodott, egyre ritkultak ezek a gondolatok: Innen m\u00e1r nincs vissza \u00fat! \u2013 mondogatta mag\u00e1ban.
Spanyolorsz\u00e1gba k\u00e9sz\u00fclt, de beiktatott egy kisebb k\u00f6rutat, B\u00e9cs volt az els\u0151 \u00e1llom\u00e1s.
Ismer\u0151s volt n\u00e9h\u00e1ny utca, t\u00f6bbsz\u00f6r j\u00e1rtak itt, t\u00f6bbnyire bev\u00e1s\u00e1rolni.
Tudta melyik \u00fczletben vannak magyar elad\u00f3k, a n\u00e9met tud\u00e1s\u00e1val nem sz\u00edvesen dicsekedett volna. A Spanyol jobban ment, igaz nincs nyelvvizsg\u00e1ja, j\u00e1rtak egy mag\u00e1n tan\u00e1rhoz, aki javasolta keressenek Spanyol levelez\u0151 partnereket. Az ut\u00f3bbi id\u0151ben csak n\u00e9ha kellett el\u0151 venni a sz\u00f3t\u00e1rat.
Egy kiad\u00f3s reggeli, \u00e9s n\u00e9mi ruhanem\u0171 v\u00e1s\u00e1rl\u00e1s\u00e1t k\u00f6vet\u0151en, tov\u00e1bb indult!
M\u00fcnchen volt a k\u00f6vetkez\u0151 \u00e1llom\u00e1s, \u00fagy tervezte, valahol keres egy olcs\u00f3 motelt ahol \u00e9jszak\u00e1zni fog. Csak d\u00e9l k\u00f6r\u00fcl \u00e9rezte, hogy elf\u00e1radt, pedig t\u00f6bb mint tizenk\u00e9t \u00f3r\u00e1ja \u00faton volt, igaz r\u00f6vid pihen\u0151ket tartott, egyszer m\u00e9g szund\u00edtott is a kocsiba egy \u00f3r\u00e1t. Egy benzink\u00fat mellet tal\u00e1lt sz\u00e1ll\u00e1st, m\u00e9g a n\u00e9met hat\u00e1r innens\u0151 oldal\u00e1n. Nem volt egy Hilton, de nem is arra v\u00e1gyott.
Jutka m\u00e1r biztosan agg\u00f3dik \u00e9rte, futott \u00e1t az agy\u00e1n, miel\u0151tt m\u00e9ly \u00e1lomba zuhant.
Amikor fel\u00e9bredt, hosszan b\u00e1multa az ablakot, nem tudta, este van, vagy reggel.
Nagy nehezen el\u0151kotorta a telefonj\u00e1t, amiben, nem sokkal az indul\u00e1s ut\u00e1n, k\u00e1rty\u00e1t cser\u00e9lt.
\u00c9jjel egy \u00f3ra volt, a kinti vil\u00e1goss\u00e1got a benzinkutat bevil\u00e1g\u00edt\u00f3 reflektor adta.
Oda \u00fclt az ablakhoz, megint egyik cigarett\u00e1t a m\u00e1sik ut\u00e1n sz\u00edvta, a gondolatai is mindig visszat\u00e9rtek az otthoniakra!
- Innen m\u00e1r nincs vissza \u00fat! \u2013 mondogatta mag\u00e1ban - Jutka nem bocs\u00e1tan\u00e1 meg, hogy ott hagyta \u0151ket!
Az asszony pedig k\u00e9ts\u00e9gbe esetten pr\u00f3b\u00e1lta r\u00e1venni a rend \u0151reit tegyenek valamit. Hi\u00e1ba mondt\u00e1k, huszonn\u00e9gy \u00f3ra ut\u00e1n kereshetnek valakit elt\u0171ntk\u00e9nt! Annyi id\u0151 alatt b\u00e1rmi t\u00f6rt\u00e9nhet vele! Zoli sem tudott seg\u00edteni, az \u00e9tterem tulaja is csak annyit tudott mondani, a munkahely\u00e9n felmondott indokl\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl.
Jutka mondta el mire k\u00e9sz\u00fcltek, mire az egyik rend\u0151r megjegyezte: -Lehet, hogy elment maga n\u00e9lk\u00fcl!
- Nem! \u2013 Tiltakozott az asszony,- Barna nem hagyna itt minket! A Fi\u00e1t biztosan nem!
Hajnalban indult tov\u00e1bb, egy \u00e9jszak\u00e1t t\u00f6lt M\u00fcnchenben, majd Belgiumba akar n\u00e9h\u00e1ny napot elt\u00f6lteni, azt\u00e1n, v\u00e9gig a Francia tengerparton, hogy el\u00e9rje \u00fati c\u00e9lj\u00e1t. Tudta nagy ker\u00fcl\u0151, de nem akarta kihagyni a lehet\u0151s\u00e9get. Ki tudja mikor lesz lehet\u0151s\u00e9ge legk\u00f6zelebb, egy ilyen \u00fatra.
Megint az aut\u00f3p\u00e1ly\u00e1n volt.
Szeretett vezetni, de sosem sz\u00e1guldozott \u00e9sz n\u00e9lk\u00fcl. Most sem tette!
Ahogy telt az id\u0151 egyre nagyobb lett a forgalom, felvette a t\u00f6bbi aut\u00f3s temp\u00f3j\u00e1t. A visszapillant\u00f3ban l\u00e1tta, ahogy a b\u00f6h\u00f6m terepj\u00e1r\u00f3 szlalomozva ker\u00fclgeti a sz\u00e1m\u00e1ra lass\u00fa aut\u00f3kat.
A k\u00fcls\u0151 s\u00e1vban haladt, el\u0151tte egy feh\u00e9r Toyota, mellette a bels\u0151 s\u00e1von egy kis piros kocsi pr\u00f3b\u00e1lta a temp\u00f3t tartani, val\u00f3sz\u00edn\u0171 \u0151 is l\u00e1tta a terepj\u00e1r\u00f3t, ami utol is \u00e9rte \u0151ket. Mivel balra nem f\u00e9rt el, jobbra a le\u00e1ll\u00f3s\u00e1v fel\u0151l akarta kiker\u00fclni. A man\u0151ver nem siker\u00fclt, Barna kocsija az er\u0151s \u00fct\u00e9st\u0151l megp\u00f6rd\u00fclt, neki csap\u00f3dva a kis pirosnak, ami m\u00e9g nagyobb lend\u00fcletet adott az ir\u00e1ny\u00edthatatlann\u00e1 v\u00e1l\u00f3 kocsinak. A M\u00f6g\u00f6tt\u00fck halad\u00f3 kamionos hi\u00e1ba f\u00e9kezett csikorg\u00f3 gumikkal, a neh\u00e9z j\u00e1rm\u0171 maga el\u0151tt tolta az \u00f6sszeroncsol\u00f3dott aut\u00f3t.
B\u00e1r a kocsija a felismerhetetlens\u00e9gig \u00f6sszet\u00f6rt, a biztons\u00e1gi \u00f6v kem\u00e9nyen az \u00fcl\u00e9shez szor\u00edtotta, nem vesztette el az eszm\u00e9let\u00e9t. Legal\u00e1bbis nem hossz\u00fa ideig \u00e9s nem \u00e9rzett f\u00e1jdalmat!
Mire ez a sz\u00f6rny\u0171 k\u0171r a v\u00e9g\u00e9re \u00e9rt, tucatnyi kocsi gy\u0171lt \u00f6ssze. Mindenki kiab\u00e1lt, valaki az ajt\u00f3t feszegette, amit \u00e9rtett az valami t\u0171zr\u0151l sz\u00f3lt.
Valahol szir\u00e9na vijjogott!
\u00c9rezte, ahogy kiemelik a kocsib\u00f3l, egy sz\u00e9p arc\u00fa l\u00e1ny hajolt f\u00f6l\u00e9, l\u00e1mp\u00e1j\u00e1val a szem\u00e9be vil\u00e1g\u00edtott.
Furcsa m\u00f3d a tudata tiszta volt.
Jutk\u00e1ra gondolt, Mil\u00e1nra.
Hallotta a ment\u0151s\u00f6ket besz\u00e9lni, csak kev\u00e9s sz\u00f3t \u00e9rtett meg, a hanglejt\u00e9sb\u0151l gondolta, nagy a baj. A sz\u00e9p l\u00e1ny betakarta, megsimogatta az arc\u00e1t, mondott is valamit, biztosan sz\u00e9pet, mert elcsuklott a hangja!
Innen m\u00e1r t\u00e9nyleg nincs vissza \u00fat!- Gondolta, egyre hom\u00e1lyosul\u00f3 tudattal, meg\u00e9rkeztem, m\u00e1r csak a p\u00e1lmaf\u00e1k hi\u00e1nyoznak!
A l\u00e1ny ott maradt vele, egy k\u00f6nnycseppet ejtett az arc\u00e1ra, amikor lez\u00e1rta f\u00e9nytelenn\u00e9 v\u00e1l\u00f3 szem\u00e9t.<\/p>\r\n

 <\/p>\r\n

\"1752609_k\u00f6nyv-toll-tekercs-h\u00e1tt\u00e9r-st\u00edlus\"<\/a><\/p>\r\n<\/div>","type":"rich"}