{"version":"1.0","provider_name":" T\u0171zmad\u00e1r","provider_url":"https:\/\/kertitorpilla.cafeblog.hu","author_name":"Kathy Godhy","author_url":"https:\/\/kertitorpilla.cafeblog.hu\/author\/kathygodhygmail-com\/","title":"Az utols\u00f3 tal\u00e1lkoz\u00e1s","html":"
\r\n

\u00a0\"524155_471144722953913_1147285337_n\"<\/a><\/p>\r\n

\u00a0\u00a0 Marina, \u00fcl az asztaln\u00e1l, k\u00e9t kez\u00e9t fekete ruh\u00e1ja \u00f6l\u00e9ben tartja, nyolcvann\u00e9gy \u00e9v \u00f6r\u00f6me, b\u00e1nata nyomja a v\u00e1ll\u00e1t. Egy t\u00e1viratot tart, amiben arr\u00f3l tudatj\u00e1k, hogy a n\u0151v\u00e9re meghalt, a Szanki vas\u00fat\u00e1llom\u00e1son tal\u00e1lt\u00e1k meg, egy padon \u00fclve.
\u00a0\u00a0 Hatvan \u00e9ve, ugyan \u00edgy \u00fclt!
Akkor m\u00e9g a kecskel\u00e1b\u00fa asztal volt a konyh\u00e1ba k\u00e9t l\u00f3c\u00e1val. Akkor egy lev\u00e9l volt a kez\u00e9ben, a ruh\u00e1ja sem fekete volt, hanem sz\u00e9pen h\u00edmzett k\u00f6t\u00e9nyt viselt a vir\u00e1gos szoknya f\u00f6l\u00f6tt, vak\u00edt\u00f3an feh\u00e9r ingv\u00e1ll\u00e1ra h\u00edmzett pruszlik simult. \u00d6t \u00e9vesen m\u00e1r elkezdte a staf\u00edrungot h\u00edmezni. Hossz\u00fa t\u00e9li est\u00e9ken az \u00e9desanyja is seg\u00edtett. Egyik p\u00e1rn\u00e1t neki, a m\u00e1sikat Ilonk\u00e1nak h\u00edmezte. A k\u00f6t\u00e9ny volt az a ruhadarab, ami a legjobban haszn\u00e1l\u00f3dott, varrtak is bel\u0151le tucatot is. Csak az \u00fcnnepl\u0151re ker\u00fclt k\u0151rbe sz\u00e9les h\u00edmz\u00e9s, a h\u00e9tk\u00f6znapira el\u00e9g volt n\u00e9h\u00e1ny vir\u00e1g.
\u00a0\u00a0 A nyitott ajt\u00f3n r\u00e1l\u00e1tott a sarokba tornyosul\u00f3 leped\u0151be csavart nagy batyukra, a konyh\u00e1ban a falmell\u00e9 \u00e1ll\u00edtott fatekn\u0151be ed\u00e9nyek voltak bor\u00edtva. A b\u00f6lcs\u0151ben szuszogva aludt a kis Jancsika, aki alig volt egy h\u00f3napos.
A lev\u00e9l a n\u0151v\u00e9r\u00e9t\u0151l \u00e9rkezett, aki, tudatta vele, meg\u00e9rkeztek Szankra. Mint \u00edrta, megkapt\u00e1k a kis tany\u00e1t az uradalomba, igaz, csak egy szoba konyha, kicsit sz\u0171k\u00f6sen vannak, de rem\u00e9li, tudnak annyi p\u00e9nzt keresni, hogy saj\u00e1t h\u00e1zat vehessenek. Az ura munk\u00e1t is kapott az uradalomban, neki hetente hozz\u00e1k a mosnival\u00f3t. A gyerekek j\u00f3l viselt\u00e9k az utaz\u00e1st, \u00e9s ha Isten is \u00fagy akarja, tavaszra, megsz\u00fcletik a kicsi, akit most hord a sz\u00edve alatt.
\u00a0\u00a0 A lev\u00e9llel egy id\u0151ben j\u00f6tt a h\u00edr, lez\u00e1rt\u00e1k a hat\u00e1rt.
Alig voltak t\u00fal a h\u00e1bor\u00fa rettenet\u00e9n, amikor \u00fajabb csap\u00e1s \u00e9rte a t\u00e9rs\u00e9get.
Hargita- megy\u00e9t is, ahol a falu volt, lev\u00e1lasztott\u00e1k Magyarorsz\u00e1gr\u00f3l, hogy a j\u00f6v\u0151ben Rom\u00e1nia ter\u00fclete legyen.
Sokan, hirtelen hamarj\u00e1ban, \u00f6sszecsomagoltak, h\u00e1trahagyva minden j\u00f3sz\u00e1got, menek\u00fcltek a meg maradt magyar ter\u00fcletekre.
\u00a0\u00a0 \u0150k, \u00e9s a testv\u00e9re csal\u00e1dja is, kicsit megfontoltabban d\u00f6nt\u00f6ttek. Igaz, hogy j\u00f3val \u00e1ron alul tudtak a h\u00e1zon t\u00fal adni, de m\u00e9gsem \u00fcres k\u00e9zzel indultak el.
J\u00e1nos, Marina f\u00e9rje mondogatta sokat, nem ad el semmit, tudjon hova haza j\u00f6nni, ha m\u00e9gsem maradhatnak. Mesterember volt, a munk\u00e1t\u00f3l sose f\u00e9lt, \u00e9s mint asztalos mindig volt munk\u00e1ja.
\u00dagy volt, hogy a k\u00e9t csal\u00e1d egy\u00fctt indul el, de Marin\u00e1t szigor\u00fa \u00e1gynyugalomra \u00edt\u00e9lte a b\u00e1ba, ha nem akarja ezt a gyereket is elvesz\u00edteni, mint az el\u0151z\u0151 kett\u0151t.
Ilonka, a n\u0151v\u00e9re f\u00e9lt att\u00f3l, amir\u0151l sokat halottak, hogy le fogj\u00e1k z\u00e1rni a hat\u00e1rt, \u00e9s onnant\u00f3l se ki, se be, ez\u00e9rt k\u00e9t h\u00f3napja, elindultak.
\u00a0\u00a0 Csak az a tudat adott er\u0151t, nem sok\u00e1ra tal\u00e1lkoznak.
Sok id\u0151s ember, nem is \u00e9rtette mi t\u00f6rt\u00e9nik, csak azt l\u00e1tt\u00e1k, fiaik, l\u00e1nyaik \u00fatra kelnek, rem\u00e9nyt sem adva arra, hogy valamikor m\u00e9g tal\u00e1lkozhatnak.
Az \u00fatr\u00f3l behallatszott a szekerek hangja, amiket visszaford\u00edtottak a hat\u00e1rr\u00f3l. Legt\u00f6bbj\u00fcket a maradni sz\u00e1nd\u00e9koz\u00f3 csal\u00e1dok fogadt\u00e1k be, a szerencs\u00e9sebbek visszak\u00f6lt\u00f6zhettek a h\u00e1tra hagyott h\u00e1zaikba.
\u00a0\u00a0 \u0150t \u00e9ve, azt mondt\u00e1k megfogta az Isten l\u00e1b\u00e1t.
\u0150 a szeg\u00e9ny parasztl\u00e1ny, a sz\u00fclei csak p\u00e1r holdon gazd\u00e1lkodtak, iparos leg\u00e9nnyel udvaroltat.
J\u00e1nos nem t\u00f6r\u0151d\u00f6tt a falu sz\u00e1j\u00e1val, m\u00e9g az apja tilt\u00e1sa sem tudta elt\u00e1ntor\u00edtani, feles\u00e9g\u00fcl vette. Szerencs\u00e9re nem sorozt\u00e1k be, nem kellett a h\u00e1bor\u00fa pokl\u00e1t megj\u00e1rnia. Halk szav\u00fa, nagydarab ember volt.
\u00a0\u00a0 Marina lassan fel\u00e1llt, elkezdte visszapakolni a kredencbe az ed\u00e9nyeket, nem sok\u00e1ra j\u00f6n az ura, a t\u00fczet is meg kell rakni, hogy melegen tartsa az \u00e9telt.
\u00a0\u00a0 Akkor, ott, nem gondolta, hatvan \u00e9v fog eltelni, mire l\u00e1thatja a testv\u00e9r\u00e9t.
J\u00e1nos, most hallgatagabb volt, mint \u00e1ltal\u00e1ban. Nem tudta, mit is mondhatna, ennek a t\u00f6r\u00e9keny kis asszonynak, akinek nem el\u00e9g, hogy itt maradt a bizonytalans\u00e1gban, mert senki nem tudta az \u00faj haza, hogy viszonyul majd a magyars\u00e1gukhoz, m\u00e9g a testv\u00e9r\u00e9t\u0151l is el kellett szakadnia.
Lassan peregtek az \u00f3r\u00e1k, a napok, nehezen teltek a h\u00f3napok.
A mag\u00e1ra maradt h\u00e1zakba, \u00faj lak\u00f3k k\u00f6lt\u00f6ztek. Rom\u00e1nok.
Az addigi magyar feliratokat rom\u00e1nra cser\u00e9lt\u00e9k, de az \u00e9let ment tov\u00e1bb a maga ker\u00e9kv\u00e1g\u00e1s\u00e1ban.
Marina sz\u00fclt m\u00e9g k\u00e9t kisl\u00e1nyt.
Alig m\u00falt harminc, mikor az er\u0151s nagydarab f\u00e9rje fogyni kezdett, m\u00e1r nem b\u00edrta a munk\u00e1t sem \u00fagy, mint r\u00e9gen, alig hat h\u00f3nap alatt vitte el a k\u00f3r.
\u00d6zvegyen, h\u00e1rom kis gyerekkel, minden erej\u00e9re sz\u00fcks\u00e9ge volt, hogy el tudja tartani a csal\u00e1dot.
Sokszor jutott esz\u00e9be a n\u0151v\u00e9re, de mikor mehetett volna, nem volt p\u00e9nze az utaz\u00e1sra, mikor m\u00e1r lett volna r\u00e1val\u00f3, nem volt lehet\u0151s\u00e9g.
P\u00e9nz\u00e9 tett mindent, a f\u00e9rje m\u0171hely\u00e9t, a h\u00e1zat, \u00e9s Kolozsv\u00e1rra k\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, itt tal\u00e1lt is munk\u00e1t egy gy\u00e1rban. K\u00e9s\u0151bb is l\u00e1tta j\u00f3 d\u00f6nt\u00e9s volt a gyerekek miatt is.
Volt id\u0151, mikor otthon is f\u00e9lve ejtettek ki magyar sz\u00f3t, k\u00e9s\u0151bb \u00f6r\u00f6mmel l\u00e1tta az unok\u00e1knak is megtan\u00edtj\u00e1k a nyelvet.
A h\u00e1bor\u00fa el\u0151l, negyven h\u00e1romban, vid\u00e9kre menek\u00fcltek. Jancsika, nem volt olyan szerencs\u00e9s, mint az apja, az els\u0151 vil\u00e1g\u00e9g\u00e9sben, besorozt\u00e1k. K\u00e9t \u00e9vig h\u00edrt sem kaptak r\u00f3la.
Nagy volt az \u00f6r\u00f6m, mikor a kolozsv\u00e1ri lak\u00e1sban tal\u00e1lkoztak, ahova a h\u00e1bor\u00fa ut\u00e1n hazat\u00e9rtek.
Jancsika, m\u00e1r hetekkel el\u0151bb ott volt. Soha nem besz\u00e9lt arr\u00f3l, milyen volt a katona\u00e9let. P\u00e1r \u00e9v m\u00falva megn\u0151s\u00fclt \u00e9s egy nap, haj\u00f3ra sz\u00e1llt, Amerika fel\u00e9.
Nagyobb l\u00e1nya hozz\u00e1 ment egy magyar lelk\u00e9szhez, a kisebb, Juliska, tan\u00edt\u00f3n\u0151 lett, f\u00e9rjnek is tan\u00edt\u00f3t v\u00e1lasztott. Hi\u00e1ba \u00e9ltek harminc \u00e9vig egy\u00fctt gyermek\u00fck nem sz\u00fcletett, \u00edgy a nagyobb l\u00e1ny, akit Ilonk\u00e1nak nevezett el, h\u00e9t gyermek\u00e9t k\u00e9nyeztethette csak, mint nagymama, a fi\u00e1r\u00f3l t\u00f6bbet nem hallott.
Ahogy id\u0151s\u00f6d\u00f6tt egyre t\u00f6bbsz\u00f6r fogta el a k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9s, nem tal\u00e1lkozhat a testv\u00e9r\u00e9vel, hisz \u0151 sem lesz m\u00e1r fiatalabb.
Sokszor korholta mag\u00e1t, mert h\u00e1l\u00e1tlannak nevezte a fi\u00e1t, hisz miatta maradtak itt, hogy megsz\u00fclethessen, \u00e9s mag\u00e1ra hagyta. M\u00e1s alkalommal h\u00e1l\u00e1s volt a sorsnak, hogy megadta azt, hogy felnevelhette a fi\u00fat. Rem\u00e9lte j\u00f3 \u00e9lete van a tengeren t\u00fal.
\u00a0\u00a0 Azon a reggelen tele volt a sz\u00edve f\u00e9lelemmel, amikor Julisk\u00e1val vonatra \u00fcltek.
\u00c9vtizedek \u00f3ta v\u00e1rta ezt a napot!
Nem r\u00e9g levelet kaptak a n\u0151v\u00e9re fi\u00e1t\u00f3l, aki \u00f6r\u00f6m\u00e9t fejezte ki, hogy megtal\u00e1lta a nagyn\u00e9nj\u00e9t, akire halv\u00e1nyan m\u00e9g eml\u00e9kszik, hisz akkor m\u00e1r \u00f6t \u00e9ves volt.
Juliska, aki m\u00e1r maga is nyugd\u00edjas volt, akkor vetette fel menjenek el meg l\u00e1togatni \u0151ket.
\u00a0\u00a0 A Szanki vas\u00fat\u00e1llom\u00e1son k\u00e9t fekete ruh\u00e1s id\u0151s asszony \u00e1ll egym\u00e1s mellett. \u00d6zvegy mindkett\u0151, egyik\u00fck t\u00f6bb mint \u00f6tven \u00e9ve, m\u00e1sik csak kett\u0151. Fogj\u00e1k egym\u00e1s kez\u00e9t!
Annyi mindent szerettek volna elmondani, hogy nem tudt\u00e1k szavakba \u00f6nteni. T\u00f6bbnyire hallgattak, mint az elm\u00falt egy h\u00e9tben, amit egy\u00fctt t\u00f6lt\u00f6ttek.
R\u00e9gi f\u00e9nyk\u00e9peket n\u00e9zegettek, t\u00f6r\u00f6lgett\u00e9k a k\u00f6nnyeiket.
K\u00e9t r\u00e1ncos arc, ami issza a m\u00e1sik l\u00e1tv\u00e1ny\u00e1t, k\u00e9t megf\u00e1radt \u00f6reg k\u00e9z, ami \u00f6sszefon\u00f3dik, nem akarva elengedni a m\u00e1sikat.
A vonat be\u00e1ll.
M\u00e9g egy utols\u00f3 \u00f6lel\u00e9s.
- Szeretlek!- Mondja a k\u00e9t fogatlan sz\u00e1j, zokog a sz\u00edv, hisz \u00fajabb tal\u00e1lkoz\u00e1sra m\u00e1r nincs rem\u00e9ny.
Sok\u00e1ig l\u00e1tj\u00e1k Ilonk\u00e1t, ahogy botj\u00e1ra t\u00e1maszkodva \u00e1ll ott, kez\u00e9t t\u00e9tov\u00e1n int\u00e9sre emelve.
Marina m\u00e9g nem sejti, hogy a n\u0151v\u00e9r\u00e9t csak a rem\u00e9ny tartotta \u00e9letben.
Otthon, az asztalon v\u00e1rja, az alig egy \u00f3r\u00e1ja \u00e9rkezett, t\u00e1virat!<\/p>\r\n<\/div>","type":"rich"}