{"version":"1.0","provider_name":" T\u0171zmad\u00e1r","provider_url":"https:\/\/kertitorpilla.cafeblog.hu","author_name":"Kathy Godhy","author_url":"https:\/\/kertitorpilla.cafeblog.hu\/author\/kathygodhygmail-com\/","title":"Pech kisasszony","html":"
\"1654277_229871390534573_527402128_n\"<\/a><\/div>\r\n
\u00a0<\/div>\r\n
\u00a0<\/div>\r\n
\u00a0<\/div>\r\n
\u00a0<\/div>\r\n
Ria, \u00fclt a sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9p el\u0151tt elm\u00e9ly\u00fclten b\u00f6ng\u00e9szte az \u00e1ll\u00e1shirdet\u00e9seket, de t\u00f6bbnyire csak maga el\u00e9 meredt, azon gondolkozva, mi lenne az ide\u00e1lis munka sz\u00e1m\u00e1ra.
Huszon\u00f6t \u00e9ves, m\u00e9g a sz\u00fcl\u0151i h\u00e1zban lakik, saj\u00e1t lak\u00e1sra es\u00e9lye sincs, am\u00edg nem tudja mag\u00e1t eltartani.
Az apja, nemes egyszer\u0171s\u00e9ggel, csak pech kisasszonynak h\u00edvta.
\u0150 volt az, akinek mindig leesett a fagyija, a makul\u00e1tlan \u00fcnnepl\u0151ruh\u00e1ja foltos lett. Neki szakadt el a cip\u0151f\u0171z\u0151je, \u00e9s \u0151 l\u00e9pett mindig a s\u00e1rba, m\u00e9g akkor is, ha csak egy teny\u00e9rnyi volt.
Rajta r\u00f6h\u00f6g\u00f6tt az eg\u00e9sz oszt\u00e1ly tesi \u00f3r\u00e1n, mert szinte minden gyakorlatot elrontott. Vagy az\u00e9rt mert mell\u00e9 ugrott a dobog\u00f3nak, vagy csak fut\u00e1sk\u00f6zben megbotlott valamiben, t\u00f6bbnyire a saj\u00e1t l\u00e1b\u00e1ba. Ez az\u00e9rt is volt k\u00ednos, mert a b\u00e1tyja benne volt az iskolai focicsapatba, a n\u0151v\u00e9re pedig sorra nyerte a versenyeket szertorn\u00e1b\u00f3l.
Az els\u0151 magas sark\u00faj\u00e1t tizenn\u00e9gy \u00e9vesen kapta, ki is t\u00f6rt a sarka a h\u00e1z el\u0151tti k\u00e9t l\u00e9pcs\u0151fokon m\u00e1r indul\u00e1skor.
Az \u0151 harisny\u00e1j\u00e1ba akadt be a kapu, \u0151 \u00fclt buszon, vonaton valami trutyiba, \u00e9s al\u00f3la vitt\u00e9k mindig el a sz\u00e9ket, ha \u00e9ppen le\u00fclni akart.
\u00c9s persze, az \u00e9retts\u00e9gin \u0151t v\u00e1dolt\u00e1k meg azzal, hogy pusk\u00e1zott, pedig \u00e9ppen a lebuk\u00e1st\u00f3l val\u00f3 f\u00e9lelm\u00e9be nem tette soha. Meg is h\u00fazt\u00e1k, matekb\u00f3l p\u00f3tvizsg\u00e1znia kellett. Az els\u0151 randi is eml\u00e9kezetes maradt, mert a mosd\u00f3b\u00f3l vissza j\u00f6vet, a cip\u0151sark\u00e1ra ragadt WC pap\u00edrt h\u00fazott maga ut\u00e1n, mint egy z\u00e1szl\u00f3t.
K\u00e9s\u0151bb sem hagyta el a balszerencse!
Fodr\u00e1szt\u00f3l kij\u00f6vet, biztos, hogy nagy sz\u00e9l kerekedett, vagy hirtelen z\u00e1por j\u00f6tt, t\u00f6nkre t\u00e9ve a sz\u00e9p frizur\u00e1j\u00e1t.
Amilyen k\u00f6nnyen tal\u00e1lt munk\u00e1t olyan gyorsan el is vesz\u00edtette.
Egyik ismer\u0151s\u00fck aj\u00e1nlotta a hivatalseg\u00e9di munk\u00e1t.
T\u00f6bbnyire a post\u00e1t int\u00e9zte, hozta vitte a leveleket. Volt egy asztala, ahol sz\u00e9tv\u00e1logatta a k\u00fcldem\u00e9nyeket, hogy a c\u00edmzettek asztal\u00e1ra ker\u00fclj\u00f6n.
K\u00e1v\u00e9t csak egyszer b\u00edzt\u00e1k r\u00e1, akkor is a par\u00e1nyi teakonyha fal\u00e1ra t\u00f6bb jutott a feket\u00e9b\u0151l, mint a cs\u00e9sz\u00e9kbe, mert nem j\u00f3l szerelte \u00f6ssze a f\u0151z\u0151t.
J\u00f3l is \u00e9rezte mag\u00e1t ott, ny\u00e1r l\u00e9v\u00e9n b\u00e1tran h\u00fazott szokny\u00e1t a harisny\u00e1t mell\u0151zte, a balesetek elker\u00fcl\u00e9se v\u00e9gett, csak a sportcip\u0151 nem illett az \u00f6lt\u00f6z\u00e9k\u00e9hez. Sz\u00f3v\u00e1 is tett\u00e9k a munkat\u00e1rsak, de mikor l\u00e1tt\u00e1k, hogy csak csetlik, botlik a k\u00f6r\u00f6mcip\u0151ben, r\u00e1hagyt\u00e1k a v\u00e1laszt\u00e1st.
T\u00f6rt\u00e9nt egyszer, hogy a gumi elszakadt, ami a mapp\u00e1t fogta \u00f6ssze, a levelek sz\u00e9tsz\u00f3r\u00f3dtak. Az m\u00e9g hagyj\u00e1n, hogy es\u0151 ut\u00e1n volt, hanem a sz\u00e9l felkapta a k\u00f6nny\u0171 pap\u00edrokat, messzire lebbentve azokat.
Fel\u00e9t sem tudta \u00f6ssze szedni, hi\u00e1ba szaladg\u00e1lt h\u00e1rom \u00f3r\u00e1t ut\u00e1nuk. Egyszer m\u00e9g egy aut\u00f3 is majdnem el\u00fct\u00f6tte, mert lel\u00e9pett el\u00e9, egy sz\u00e1ll\u00f3 lev\u00e9l ut\u00e1n.
Az iroda vezet\u0151je, legnagyobb sajn\u00e1lat\u00e1ra meg v\u00e1lt t\u0151le, nem kock\u00e1ztatott meg, egy \u00fajabb balesetet.
K\u00f6vetkez\u0151 munk\u00e1ja egy b\u00e1rban volt..
Szerette is nagyon, mert a vend\u00e9gek kedvesek voltak vele.
Nem is volt gond addig, am\u00edg a tulaj nem l\u00e1tta azt, hogy el\u00e9gg\u00e9 kiismeri m\u00e1r mag\u00e1t, ki mehet az asztalokhoz kiszolg\u00e1lni. De az is lehet, hogy megel\u00e9gelte a sok t\u00f6r\u00f6tt poharat.
Mit ehet \u0151 arr\u00f3l, hogy azok a fr\u00e1nya poharak a mosogat\u00f3ban mindig \u00f6sszekoccannak.
Egy alkalommal egy dr\u00e1ga viszkis \u00fcveget t\u00f6rt \u00f6ssze. Akkor a vend\u00e9gek napokig csak az\u00e9rt j\u00f6ttek, mint mondt\u00e1k, m\u00e1r a szagt\u00f3l is ber\u00fagnak!.
\u00dagy t\u0171nt, a kiszolg\u00e1l\u00e1ssal elboldogul.
Am\u00edg kevesen voltak addig ment is minden, mint a karikacsap\u00e1s.
Azon a napon telt h\u00e1z volt!
M\u00e1r r\u00e9gebben is szidta a tulajt a formatervezett sz\u00e9kl\u00e1bak miatt, sz\u00e9p \u00edvesek voltak. A gond az volt, hogy kifel\u00e9, \u00e9s lefel\u00e9 \u00edveltek.
Egy vend\u00e9g \u00e9ppen t\u00e1vozni akart, kintebb tolta a sz\u00e9k\u00e9t, \u0151 pedig, el volt foglalva azzal, hogy a teli t\u00e1lc\u00e1t egyens\u00falyozza, nem vette \u00e9szre az akad\u00e1lyt. Csak azt \u00e9rezte, hogy a leveg\u0151be emelkedik. T\u00e1gra ny\u00edlt szemmel k\u00f6vette az \u00f6n\u00e1ll\u00f3 \u00e9letre kelt t\u00e1lc\u00e1t, ami egy elm\u00e9ly\u00fclten besz\u00e9lget\u0151 t\u00e1rsas\u00e1g nyak\u00e1ba zuhant, beter\u00edtve \u0151ket itallal, \u00e9s a sz\u00e9trobban\u00f3 poharak cserepeivel.
Egy percig csak fek\u00fcdt a f\u00f6ld\u00f6n, sz\u00e9tt\u00e1rt karokkal, arccal lefel\u00e9.
Ahogy n\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1b emelkedett, f\u00e9lve n\u00e9zett h\u00e1tra, rem\u00e9lve a tulaj nincs bent.
Bent volt!
Nem sz\u00f3lt, nem kiab\u00e1lt, csak az ajt\u00f3ra mutatott.
Nem lehetett f\u00e9lre \u00e9rteni.
K\u00e9s\u0151bb, dolgozott csomagol\u00f3 \u00fczembe, bev\u00e1s\u00e1rl\u00f3k\u00f6zpontba, egy ideig a piacon is volt \u00e1rus.
Hi\u00e1ba tett meg mindent, hogy a munk\u00e1j\u00e1t legjobb tud\u00e1sa szerint v\u00e9gezze, valami mindig k\u00f6zbe j\u00f6tt.
Persze, minden munka ut\u00e1n hetek, olykor h\u00f3napok teltek el, am\u00edg m\u00e1sikat tal\u00e1lt.
Sz\u00edvesen seg\u00edtett volna otthon a h\u00e1ztart\u00e1sba, hogy az anyja v\u00e1ll\u00e1r\u00f3l levegyen n\u00e9mi terhet.
- Te csak keresd a munk\u00e1t kisl\u00e1nyom!- mondta mindig, gyorsan.
T\u00f3nit, egy csal\u00e1di \u00f6sszej\u00f6vetelen ismerte meg. Valamelyik unokatestv\u00e9r hozta mag\u00e1val.
A k\u00e1v\u00e9t szerv\u00edrozt\u00e1k \u00e9ppen, mikor r\u00e1 sz\u00f3ltak, vigy\u00e1zzon, mert a fi\u00fa hajlamos ki\u00f6nteni b\u00e1rmit.
\u0150, a sz\u00f3l\u00f3ra n\u00e9zett, mik\u00f6zben ny\u00falt a cs\u00e9sz\u00e9\u00e9rt. Ezzel a lend\u00fclettel a T\u00f3ni \u00f6l\u00e9be landolt a forr\u00f3 ital. Tet\u00e9zte a bajt az, hogy a fi\u00fa, szabadul\u00e1sa rem\u00e9ny\u00e9ben, nagy k\u00e9zlend\u00edt\u00e9ssel pr\u00f3b\u00e1lta az \u00f6l\u00e9b\u0151l elt\u00e1vol\u00edtani a cs\u00e9sz\u00e9t, a saj\u00e1tj\u00e1t is leverte.
Ha \u0151k ketten megjelentek valahol a csal\u00e1dban, minden t\u00f6r\u00e9keny t\u00e1rgyat megpr\u00f3b\u00e1ltak biztons\u00e1gba helyezni el\u0151l\u00fck.
A fi\u00fa annyib\u00f3l volt szerencs\u00e9sebb n\u00e1la, hogy a munk\u00e1ja annyib\u00f3l \u00e1llt, hogy le\u00fclt a g\u00e9p el\u00e9, \u00e9s \u00edrta a programokat. Nem kellett semmit hozni vinni, a hely\u00e9t is csak akkor hagyta el, ha a sz\u00fcks\u00e9g sz\u00f3l\u00edtotta..
Viszont nem lehetett vele m\u00e1sr\u00f3l besz\u00e9lgetni. A sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9p volt a hobbija is.
Ria nem is b\u00e1nta nagyon, mert j\u00f3l el volt \u0151 mag\u00e1ban is.
- Igen!- Gondolta mag\u00e1ban!- Meg van!
Itt ez a g\u00e9p! T\u00f3ni is ilyenen dolgozik, majd seg\u00edt neki, \u00fagyis felvetette m\u00e1r, hogy k\u00f6lt\u00f6zz\u00f6n hozz\u00e1.
Nem lehet az olyan neh\u00e9z!
L\u00e1ssuk csak! Itt ez a ki\u00edr\u00e1s, ha ide kattintok, akkor\u2026 -.\u00e9s a k\u00e9perny\u0151 els\u00f6t\u00e9t\u00fclt.
Tan\u00e1cstalanul \u00fclt, n\u00e9zte a fekete monitort \u00e9s nem \u00e9rtette mi t\u00f6rt\u00e9nt.
Most is, mint oly sokszor, ha szomor\u00fa volt, el\u0151 vette a rajz f\u00fczet\u00e9t.
\u0150, aki nem is peches volt, hanem szimpl\u00e1n k\u00e9tbalkezes, ha ceruz\u00e1t vett a kez\u00e9be, szinte megt\u00e1ltosodott.
Nem arck\u00e9peket rajzolt, vagy t\u00e1jakat, hanem a k\u00e9pzelet\u00e9be sz\u00fcletett mesei alakokat.
Most egy szomor\u00fa s\u00e1rk\u00e1ny feje kezdett alakot \u00f6lteni a ceruza nyom\u00e1n.
Egyed\u00fcl csak az apja tudta, hogy rajzolni szokott, m\u00e9g kisl\u00e1nyk\u00e9nt k\u00e9rte meg, hogy senkinek ne mondja el. M\u00e9g any\u00e1nak sem!
Igaz, hogy k\u00e9s\u0151 volt m\u00e1r, de felh\u00edvta a fi\u00fat, elmondta, hogy elromlott a g\u00e9pe, \u00e9s azt is, hogy \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt oda k\u00f6lt\u00f6zik.
T\u00f3ni \u00e1lmosan morgott valamit, amit \u0151 igennek vett.
Az anyja csak szkeptikusan legyintett a k\u00f6lt\u00f6z\u00e9sn\u00e9l, \u00fagyis farok felv\u00e1gva rohan haza nem sok\u00e1ra, hisz m\u00e9g egy r\u00e1ntott\u00e1t sem tud \u00fagy elk\u00e9sz\u00edteni, hogy ne \u00e9gesse meg mag\u00e1t.
Nem lett igaza!
T\u00f3nival j\u00f3l kieg\u00e9sz\u00edtett\u00e9k egym\u00e1st!
A fi\u00fa, vagy ink\u00e1bb az anyja praktikusan m\u0171anyag poharakat-t\u00e1ny\u00e9rokat vett. \u00c9telt \u00fagy rendelt\u00e9k, n\u00e9ha megkock\u00e1ztattak egy- egy \u00e9ttermi vacsor\u00e1t. Volt, hogy meg\u00faszt\u00e1k baleset n\u00e9lk\u00fcl, de t\u00f6bbnyire nem.
Munk\u00e1t tov\u00e1bbra sem siker\u00fclt tal\u00e1lnia.
H\u00e1l\u00e1san fogadta az apja t\u00e1mogat\u00e1s\u00e1t, egy id\u0151 ut\u00e1n m\u00e1r kezdett k\u00ednos lenni.
Azon a h\u00e9tv\u00e9g\u00e9n m\u00e1r nagyon el volt keseredve!
- K\u00e9sz\u00fcljetek \u00f6ssze! Ki\u00e1ll\u00edt\u00e1sra megy\u00fcnk! \u2013 mondta a telefonba az apja.
Nem sok kedvet \u00e9rzett, de nem akarta megb\u00e1ntani, amikor olyan sokat seg\u00edtett rajta.
Meglep\u0151en sokan voltak k\u00edv\u00e1ncsiak a k\u00e9pekre, amiknek szerz\u0151\u00e9r\u0151l semmit nem tudott.
Az els\u0151 terembe \u00e9rte a meglepet\u00e9s!
A falon, f\u0151helyen a legutolj\u00e1ra k\u00e9sz\u00edtett szomor\u00fa s\u00e1rk\u00e1ny n\u00e9zett r\u00e1!
Ott volt a t\u00f6bbi is, amiket f\u00e9lt\u0151 gonddal rejtegetett az \u00edr\u00f3asztala fi\u00f3kj\u00e1ban.
A kedvence a hossz\u00fa s\u00f6r\u00e9ny\u0171 unikornis, a komor k\u00e9p\u0171 t\u00f6rpe, a sz\u00e1rnyas oroszl\u00e1n, a t\u0171zmad\u00e1r!
Az egyik k\u00e9pen egy k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen sz\u00e9p arc\u00fa l\u00e1ny volt, akinek karcs\u00fa l\u00e1bai sas karmokba v\u00e9gz\u0151dtek, h\u00e1t\u00e1n sz\u00e9tt\u00e1rta barna tollas sz\u00e1rnyait. Ez volt az egyik kedvence!
Sokszor \u00e1br\u00e1ndozott arr\u00f3l, hogy \u0151 a sas l\u00e1ny, \u00e9s felemelkedik a felh\u0151k f\u00f6l\u00e9!
Meg akarta \u00e9rinteni, mikor valaki r\u00e1 sz\u00f3lt.
- \u0150 az eny\u00e9m!- mondta \u00e1h\u00edtattal.
- Sajn\u00e1lom, de nem elad\u00f3 a k\u00e9p!
- \u0150 az eny\u00e9m! \u2013 Ism\u00e9telte meg, - \u0150 Merenna, a felh\u0151k kir\u00e1lyn\u0151je!- Suttogta.
A teremben hirtelen cs\u00f6nd lett, ahogy keze v\u00e9gig sim\u00edtott a k\u00e9pen, az \u00fcvegen kereszt\u00fcl szinte \u00e9rezte a l\u00e9ny test\u00e9nek meleg\u00e9t, pont \u00fagy, ahogy akkor, amikor k\u00e9sz lett a rajzzal.
- \u00d6n Ria?- K\u00e9rdezte a f\u00e9rfi elh\u0171lve, mik\u00f6zben a rajz sark\u00e1n l\u00e1that\u00f3 szign\u00f3ra mutatott.
Alig gy\u0151z\u00f6tt v\u00e1laszolni a r\u00e1z\u00fadul\u00f3 k\u00e9rd\u00e9sekre.
Ki h\u00fazta mag\u00e1t, a szeme is megtelt k\u00f6nnyel.
M\u00e1r nem a pech kisasszony volt, hanem a M\u0171v\u00e9szn\u0151!
\u00cdgy sz\u00f3l\u00edtott\u00e1k!
Valahogy megv\u00e1ltozott az \u00e9lete!
M\u00e1r nem kellet k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gnie, hogy megh\u00edvj\u00e1k valahova. A k\u00e1v\u00e9scs\u00e9sz\u00e9k is egyre ritk\u00e1bban landoltak a f\u00f6ld\u00f6n. Magas sark\u00fat, tov\u00e1bbra sem hordott, el\u00e9g magas volt an\u00e9lk\u00fcl is.
\u0150 maga, h\u00f3napokkal k\u00e9s\u0151bb \u00fagy gondolta, mindennek volt valami haszna az \u00e9let\u00e9ben, m\u00e9g a sok balszerencs\u00e9s esem\u00e9nynek is.
Tal\u00e1n egy fels\u0151bb hatalom k\u00fcldte r\u00e1 a sok bajt, az\u00e9rt hogy r\u00e1 j\u00f6jj\u00f6n, neki ez a hivat\u00e1sa!<\/span><\/div>\r\n
\u00a0 \u00a0 \u00a0 \u00a0 \u00a0 \u00a0 \u00a0 \u00a0 \u00a0 \u00a0 \u00a0 \u00a0 \u00a0 \u00a0<\/div>\r\n
\u00a0<\/div>\r\n
\u00a0<\/div>","type":"rich"}