{"version":"1.0","provider_name":" T\u0171zmad\u00e1r","provider_url":"https:\/\/kertitorpilla.cafeblog.hu","author_name":"Kathy Godhy","author_url":"https:\/\/kertitorpilla.cafeblog.hu\/author\/kathygodhygmail-com\/","title":"A boszork\u00e1ny","html":"

\"10997338_352906701564374_8970424036481353947_n\"<\/a><\/p>\r\n

Szok\u00e1s\u00e1hoz h\u00edven alkonyatkor indult a forr\u00e1shoz, ilyenkor m\u00e1r az emberek nem mer\u00e9szkednek az erd\u0151be.
Egy fa\u00e1gakb\u00f3l \u00f6sszet\u00e1kolt kalyib\u00e1b\u00f3l l\u00e9pett ki, gacsos kez\u00e9be csorba kors\u00f3t tartott. A test\u00e9t fed\u0151 piszkossz\u00fcrke rongyokba beleakadtak a t\u00fcsk\u00e9s bokrok \u00e1gai, mintha marasztalni akarn\u00e1k. M\u00e1r nem szitkoz\u00f3dott, megszokta az \u00e9vsz\u00e1zadok alatt. Fel sem szisszent, ha t\u00fcske f\u00far\u00f3dott a l\u00e1b\u00e1ba, ezt is megszokta m\u00e1r. M\u00e9lyen \u00fcl\u0151 s\u00f6t\u00e9t szemei elvesztek a r\u00e1ncok k\u00f6z\u00f6tt, hatalmasra n\u0151tt orr\u00e1n sz\u00e1mtalan bibircs\u00f3k \u00e9ktelenkedett, fogatlan sz\u00e1ja m\u00e9lyen bes\u00fcppedt, el\u0151re ugr\u00f3 \u00e1ll\u00e1n n\u00e9h\u00e1ny hossz\u00fa sz\u0151rsz\u00e1l lengedezett. Nem csak a rongyok voltak sz\u00fcrk\u00e9k, \u0151 maga is. Er\u0151sen megg\u00f6rb\u00fclt h\u00e1ta ellen\u00e9re f\u00fcrg\u00e9n mozgott. Miel\u0151tt kil\u00e9pett a f\u00e1k k\u00f6z\u00fcl, gondosan k\u00f6rbe k\u00e9mlelt, hallgat\u00f3zott. Azt\u00e1n gyors l\u00e9tekkel sietett a forr\u00e1shoz.<\/p>\r\n

Egy tiszta viz\u0171 t\u00f3 k\u00f6zep\u00e9n \u00e1llt a szikla, aminek a tetej\u00e9r\u0151l v\u00e9kony sug\u00e1rba zuhant l\u00e1gy csilingel\u00e9ssel a v\u00edz. Most ide sietett, nem t\u00f6r\u0151dve azzal, a ruh\u00e1ja \u00e1tnedvesedik, t\u00e9pte, szaggatta mag\u00e1r\u00f3l, m\u00edg nem p\u00f6r\u00e9re vetk\u0151z\u00f6tt. Egy pillanatra meg\u00e1llt a lez\u00fadul\u00f3 \u00e9ltet\u0151 zuhatag el\u0151tt, becsukta a szem\u00e9t, arc\u00e1t az \u00e9g fel\u00e9 emelte, egy hangos s\u00f3hajt hallatott, ahogy a test\u00e9t v\u00e9gigsim\u00edtotta a h\u0171v\u00f6s v\u00edz. \u00c9rezte, ahogy tagjai megtelnek \u00e9lettel, r\u00e1ncos b\u0151re kisimul, a h\u00e1ta kiegyenesedik. Kezeit magasra emelte, mosolygott, nyelv\u00e9t v\u00e9gig futtatta a fogain.<\/p>\r\n

Nem fiatal l\u00e1nny\u00e1 alakult, a tiszta v\u00edzt\u00fck\u00f6r egy gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 \u00e9rett asszonyt mutatott, akinek hossz\u00fa s\u00f6t\u00e9t haja nedvesen tapad a test\u00e9re, eltakarva form\u00e1s alakj\u00e1t. Bele mer\u00fclt a habokba, \u00e9lvezte a k\u00f6nny\u0171 mozg\u00e1st.<\/p>\r\n

Miel\u0151tt a hold felj\u00f6tt mag\u00e1ra aggatta a sz\u00fcrke rongyokat, amik a test\u00e9re tapadtak, szabadon hagyva form\u00e1s l\u00e1bait. Tele mer\u00edtette a kors\u00f3t \u00e9s elindult vissza a kalyiba fel\u00e9.<\/p>\r\n

Ahogy t\u00e1volodott a t\u00f3t\u00f3l, \u00fagy nehez\u00fclt el a l\u00e1ba, mire haza \u00e9rt, a h\u00e1ta is g\u00f6rbe lett. Nem kellett t\u00fck\u00f6r, a n\u00e9lk\u00fcl is tudta, a r\u00e1ncait is visszakapta.<\/p>\r\n

R\u00e9gen, nagyon r\u00e9gen, sok\u00e1ig zokogott, ma m\u00e1r nem tudta ez sem meglepni. M\u00e9gis, minden nap ment, minden nap rem\u00e9nykedett a csod\u00e1ba.<\/p>\r\n

M\u00e1r az eml\u00e9kei is messze elker\u00fclt\u00e9k, vagy csak meg tanulta t\u00e1vol tartani \u0151ket. Az emberek is ker\u00fclt\u00e9k, \u0151 sem kereste a t\u00e1rsas\u00e1gukat.
Ha meg k\u00e9rdezt\u00e9k volna h\u00e1ny \u00e9ves, nem tudna r\u00e1 v\u00e1laszolni, mert nem eml\u00e9kezett r\u00e1. M\u00e1r nagyon r\u00e9gen nem sz\u00e1molta az \u00e9veket, hisz minden nap, minden h\u00f3nap, minden \u00e9v, ugyan olyan.<\/p>\r\n

Egy f\u00fcves asszony l\u00e1nyak\u00e9nt sz\u00fcletett, az apja elment a tengerre \u00e9s soha nem t\u00e9rt vissza. Egyszer\u0171 kis h\u00e1zban laktak a falu sz\u00e9l\u00e9n, sokszor alig akadt egy fal\u00e1s keny\u00e9r. T\u00edz \u00e9vesen m\u00e1r \u0151 maga is el tudott k\u00e9sz\u00edteni egyszer\u0171 f\u0151zeteket.\u00a0 Messze f\u00f6ldr\u0151l j\u00f6ttek, k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 testi, lelki bajokra gy\u00f3gy\u00edr\u00e9rt.<\/p>\r\n

J\u00f6ttek m\u00e1s\u00e9rt is! Ront\u00e1st, szerelmi b\u00e1jitalt k\u00e9rni.
- \u00c9n csak gy\u00f3gy\u00edtok! Csak gy\u00f3gy\u00edtok!- Mindig ez volt a v\u00e1lasz arra, mi\u00e9rt nem k\u00e9sz\u00edt az anyja gonosz dolgokat. \u0150, nem \u00e9rtette, mi\u00e9rt utas\u00edtja vissza a magas jutalmakat, hisz gazdagok lehetn\u00e9nek. Hangosan nem merte ki mondani, b\u00e1r nem volt benne biztos, az asszony nem l\u00e1tja e, a gondolatait.<\/p>\r\n

Ahogy illik, f\u00e9rjhez ment, egy tehet\u0151sebb kov\u00e1csot v\u00e1lasztott. Sz\u00e9p sz\u00e1l ember volt. Mellette v\u00e9gre viselhetett sz\u00e9p ruh\u00e1kat, \u00e9kszereket.
Nem \u00e9rtette, hogyan maradhatott m\u00e1s \u00e1llapotban, amikor folyamatosan itta azt a f\u0151zetett, amit a szeg\u00e9ny asszonyoknak adtak, ne sz\u00fclessen m\u00e9g t\u00f6bb \u00e9hes sz\u00e1j oda, ahol a megl\u00e9v\u0151knek sem tudnak enni adni. Amikor megsz\u00fcletett a kisl\u00e1ny, sok\u00e1ig rejtegette, m\u00e9g az anyj\u00e1nak sem akarta megmutatni.<\/p>\r\n

Gy\u0171l\u00f6lte a gyereket az els\u0151 perct\u0151l. \u0150, aki a k\u00f6rny\u00e9k legszebb asszonya, az ura is sz\u00e9p ember, hogy tudott \u00e9letet adni egy sz\u00f6rnysz\u00fcl\u00f6ttnek? Szeg\u00e9ny gyerek anyai \u00f6lel\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl n\u0151tt fel, pedig csak kicsit cs\u00fany\u00e1cska volt, m\u00e1r sz\u00fclet\u00e9s\u00e9n\u00e9l l\u00e1tszott, nem lesz soha olyan mint a t\u00e1rsai. Az arc\u00e1n viselte a betegs\u00e9ge jeleit.<\/p>\r\n

Egyszer k\u00e9sz\u00edtett egyik bar\u00e1tn\u0151j\u00e9nek szerelmi b\u00e1jitalt, akkor kem\u00e9nyen megszidta az anyja. T\u00f6bbet nem mert a tiltott szerekkel j\u00e1tszani, de ett\u0151l a napt\u00f3l kezdve v\u00e1rta az asszony hal\u00e1l\u00e1t. Amikor meghalt, \u0151szint\u00e9n megsiratta, hisz szerette. Tal\u00e1n \u0151 volt az egyetlen ember akit \u00e9let\u00e9ben szeretett, m\u00e9gis egyfajta megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9st \u00e9rzett. M\u00e1r nem volt akad\u00e1lya annak, hogy nagy jutalmak\u00e9rt \u00e1rulja az \u00e1rt\u00f3 f\u0151zeteket.<\/p>\r\n

El\u0151sz\u00f6r a kisl\u00e1ny halt meg hirtelen, pedig semmi jele nem volt betegs\u00e9gnek.
- Szeg\u00e9ny kisl\u00e1nyom! Egyetlen gyermekem!- zokogta a temet\u00e9sen. Ahogy n\u0151tt a gazdags\u00e1ga, \u00fagy kezdte zavarni a f\u00e9rfi is, csak nem merte ilyen gyorsan eltenni az \u00fatb\u00f3l \u0151t is, f\u00e9lt valaki gyan\u00fat fog.<\/p>\r\n

Minden \u00e9vben rendeztek egy nagy mulats\u00e1got a faluban. Mindig \u0151 volt az, akit a legszebbnek v\u00e1lasztottak. Most csak a gy\u00e1sza miatt nem mert\u00e9k a fej\u00e9re tenni a vir\u00e1gokb\u00f3l k\u00f6t\u00f6tt koszor\u00fat. Helyette, egy sz\u0151ke asszonyt v\u00e1lasztottak, akit m\u00e9g nem l\u00e1tott azel\u0151tt.
\u00c9rezte valaki figyeli. A sz\u0151ke asszony volt az, aki oda is j\u00f6tt hozz\u00e1.
- Bocs\u00e1ss meg, ha megb\u00e1ntottalak a tekintetemmel. Annyira sz\u00e9p vagy. \u2013 Ahogy n\u00e9zte az asszonyt arra gondolt sosem lesz olyan sz\u00e9p, mint a sz\u0151ke, akinek a tekintet\u00e9b\u0151l \u00e1radt a j\u00f3s\u00e1g, a szeretet, a szer\u00e9nys\u00e9g. Egyszer\u0171 halv\u00e1nyk\u00e9k kartonruh\u00e1t viselt, ami szabadon hagyta a v\u00e1llait, v\u00e9kony derek\u00e1ra selyem szalagot k\u00f6t\u00f6tt, apr\u00f3 l\u00e1bait fekete cip\u0151be bujtatta, ami alig l\u00e1tszott ki a ruha al\u00f3l.
\u00dcde l\u00e1tv\u00e1ny volt az \u0151 neh\u00e9z selyemb\u0151l k\u00e9sz\u00fclt bord\u00f3 ruh\u00e1ja mellett, aminek mellr\u00e9sz\u00e9t, az ujj\u00e1t, gazdag ez\u00fcsth\u00edmz\u00e9s d\u00edsz\u00edtette.
- Engem Hel\u00e9nnek h\u00edvnak. - ny\u00fajtotta a kez\u00e9t-, T\u00e9ged hogy sz\u00f3l\u00edthatlak?
- Kiara!- mondta kurt\u00e1n, figyelmen k\u00edv\u00fcl hagyta a fel\u00e9 ny\u00fajtott kezet, tekintete m\u00e1shol j\u00e1rt.
- \u00c1tutaz\u00f3ban? \u2013 k\u00e9rdezte gyorsan, pr\u00f3b\u00e1lta heves sz\u00edvdobog\u00e1s\u00e1t csillap\u00edtani.
- Nem! Itt fogunk \u00e9lni. Ralf, a f\u00e9rjem fogja vezetni a szertart\u00e1sokat a templomba. \u2013 mutatott egy f\u00e9rfira, aki nem volt m\u00e1s, mint akin ott felejtette a tekintet\u00e9t. \u2013 Rem\u00e9lem, bar\u00e1tok lesz\u00fcnk!- mondta mosolyogva a sz\u0151ke asszony, majd hozz\u00e1 tette, - Mennem kell, mert \u00fagy l\u00e1tom, Ralf megint nem b\u00edr a gyerekekkel. \u2013 \u0150 akkor arra gondolt, - A hal\u00e1llal leszel te bar\u00e1ts\u00e1gban nem sok\u00e1ra.<\/p>\r\n

Sokszor tartott szeret\u0151t, hogy a f\u00e9rje \u00e9szrevette e, vagy sem, nem tudta, sz\u00f3v\u00e1 sosem tette. Ismerte a cs\u00e1b\u00edt\u00e1s minden tr\u00fckkj\u00e9t, be is vetette, csak most kudarcot vallott. Mintha az \u00faj pap nem is l\u00e1tn\u00e1 epeked\u0151 tekintet\u00e9t, a cs\u00e1bos mosolyt, vagy a ruh\u00e1b\u00f3l majdnem kibuk\u00f3 form\u00e1s kebleit. Bezzeg az asszonyk\u00e1j\u00e1t a tenyer\u00e9n hordozta. M\u00e1r l\u00e1tsz\u00f3dott is szerelm\u00fck \u00fajabb gy\u00fcm\u00f6lcse.<\/p>\r\n

Gonosz mosoly volt az arc\u00e1n mikor elh\u00edvt\u00e1k, seg\u00edtsen a sz\u00fcl\u00e9sn\u00e9l. Nem csak megtanulta az anyj\u00e1t\u00f3l a gy\u00f3gy\u00edt\u00e1s minden form\u00e1j\u00e1t, az emberek b\u00edztak is benne. Igaz, ez\u00e9rt a bizalom\u00e9rt meg is dolgozott, nem fukarkodott a tud\u00e1s\u00e1val. Itt az alkalom, gondolta. Vannak n\u0151k, akik belehalnak a sz\u00fcl\u00e9sbe.\u00a0 Hel\u00e9n is belehalt.<\/p>\r\n

Arra hivatkozva, hogy saj\u00e1t elvesztett gyermeke hi\u00e1ny\u00e1t p\u00f3tolja, sok id\u0151t t\u00f6lt\u00f6tt Ralf gyermekeivel. Szinte t\u00f6bbet volt vel\u00fck, mint otthon. Meg is szerett\u00e9k, de az apjuk tov\u00e1bbra sem l\u00e1tta meg benne a n\u0151t.\u00a0 Sokszor alig b\u00edrt er\u0151t venni mag\u00e1n, amikor Hel\u00e9nr\u0151l besz\u00e9lt, r\u00e1 ne ki\u00e1ltson, hallgasson v\u00e9gre el, n\u00e9zzen r\u00e1 \u00fagy, ahogy \u0151 n\u00e9z r\u00e1.<\/p>\r\n

A sors is a seg\u00edts\u00e9g\u00e9re volt. Kereste a m\u00f3dot, hogyan tudn\u00e1 eltenni az \u00fatb\u00f3l a f\u00e9rj\u00e9t \u00fagy, hogy senki ne fogjon gyan\u00fat.
Egyik este \u00e9rte j\u00f6ttek a kocsm\u00e1b\u00f3l ahol sok id\u0151t t\u00f6lt\u00f6tt a f\u00e9rfi, j\u00f6nne el, mert valami baj van. M\u00e1r nem tudott volna seg\u00edteni akkor sem, ha akar. Minden akad\u00e1ly elh\u00e1rult. Majdnem minden.<\/p>\r\n

\u00c9s persze j\u00f6ttek hozz\u00e1 is, mint az anyj\u00e1hoz, k\u00fcl\u00f6nf\u00e9le testi-lelki bajok gy\u00f3gyszer\u00e9\u00e9rt. \u00c9s j\u00f6ttek b\u00e1jital\u00e9rt, ront\u00e1s\u00e9rt, olyan f\u0151zetek\u00e9rt amik \u00fagy v\u00e9geznek az \u00e1ldozattal, mintha term\u00e9szetes hal\u00e1llal halna meg.<\/p>\r\n

Csak Ralfal nem b\u00edrt Hi\u00e1ba k\u00e9sz\u00edtett b\u00e1jitalt, elfogadta ugyan a szerelm\u00e9t, viszonozta is, de ott volt a gondolataiban Hel\u00e9n, sokat volt n\u00e1la a temet\u0151be, \u00e9s persze ott voltak a gyerekek is, akik egyre jobban zavart\u00e1k. Titokzatos betegs\u00e9g \u00fct\u00f6tte fel a fej\u00e9t a k\u00f6rny\u00e9ken. F\u0151leg gyerekek betegedtek meg, t\u00f6bb k\u00f6z\u00fcl\u00fck meg is halt. Nem \u00edgy tervezte, de ha csak az, az \u00f6t gyerek hal meg, akik neki \u00fatba voltak, senki nem mossa le r\u00f3la a gyilkoss\u00e1g v\u00e1dj\u00e1t. Soha nem volt lelkiismeret furdal\u00e1sa.<\/p>\r\n

Telnek az \u00e9vek, lassan meg\u00f6regszenek.\u00a0 Negyven \u00e9ves, asszonyi sz\u00e9ps\u00e9g\u00e9nek telj\u00e9ben van, m\u00e9gsem boldog. Tennie kell valamit.
Azt akarta a f\u00e9rfi csak az \u00f6v\u00e9 legyen testest\u00fcl, lelkest\u00fcl. De csak a test\u00e9t birtokolta, a l\u00e9k\u00e9t nem b\u00edrta elszak\u00edtani Hel\u00e9nt\u0151l \u00e9s a gyerekeit\u0151l.<\/p>\r\n

M\u00e9g az anyj\u00e1t\u00f3l hallott egy titokzatos f\u00e9rfir\u00f3l, akir\u0151l senki nem tudta h\u00e1ny \u00e9ves, sokan mondt\u00e1k tal\u00e1n t\u00f6bb sz\u00e1z is lehet. \u0150 birtok\u00e1ba van minden tud\u00e1snak. Az is esz\u00e9be jutott, \u00fagy besz\u00e9lik, el\u00e9g, ha \u00fatra kel megkeresni a f\u00e9rfi el\u00e9 fog j\u00f6nni. Senki nem tudta hogyan \u00e9rzi meg, hogy sz\u00fcks\u00e9g van r\u00e1.<\/p>\r\n

Elindult h\u00e1t. Otthon azt mondta r\u00e9gen nem l\u00e1tott nagyn\u00e9nj\u00e9t akarja l\u00e1tni. Furcs\u00e1llta ugyan Ralf, aki akkor m\u00e1r a f\u00e9rje volt, m\u00e9gis egyed\u00fcl indult el, l\u00f3h\u00e1ton. Az els\u0151 hetek izgalma lassan elm\u00falt, m\u00e1r kezdett k\u00e9telkedni a f\u00e9rfi l\u00e9tez\u00e9s\u00e9ben, a hazat\u00e9r\u00e9st fontolgatta, mikor egy takaros kis h\u00e1zat vett \u00e9szre az erd\u0151be, ott, ahol senki nem gondoln\u00e1, hogy emberek \u00e9lnek, t\u00e1vol mindent\u0151l.
Nem csak k\u00edv\u00fcl, bel\u00fcl is bar\u00e1ts\u00e1gos volt a h\u00e1z.<\/p>\r\n

Csal\u00f3dott volt, hisz nincs is itt senki. Tiszta volt minden, sehol egy porszem, m\u00e9gis olyan volt, mintha \u00e9vek, vagy \u00e9vtizedek \u00f3ta nem j\u00e1rt volna itt senki. \u00dagy gondolta, pihen egy kicsit, azt\u00e1n hazat\u00e9r. A kandall\u00f3ba csak meg kellett gy\u00fajtani a t\u00fczet minden oda volt k\u00e9sz\u00edtve. Le\u00fclt a hintasz\u00e9kbe, tal\u00e1n el is szund\u00edtott.<\/p>\r\n

Arra eszm\u00e9lt nincs egyed\u00fcl. A f\u00e9rfi az asztaln\u00e1l \u00fclt, l\u00e1gy, majdnem n\u0151ies arca r\u00e1nctalan volt, feh\u00e9r haja d\u00fas, tekintete \u00e9letteli.
- Csak megpihentem!- Mondta \u2013 Te itt laksz? Ki vagy te?
- Kerest\u00e9l.- A f\u00e9rfi figyelmen k\u00edv\u00fcl hagyta a k\u00e9rd\u00e9st, kellemesen m\u00e9ly hangja volt.
- Hetek \u00f3ta \u00faton vagyok, ma m\u00e9g nem ettem, meg k\u00edn\u00e1lhatn\u00e1l valamivel, \u2013 Kez\u00e9t a gyomr\u00e1ra tette, ami hangos mordul\u00e1ssal k\u00f6vetelte juss\u00e1t.
- Nem vagy \u00e9hes. \u2013 \u00c9s val\u00f3ban mintha elm\u00falt volna az \u00e9hs\u00e9g \u00e9rzete.
- Mi\u00e9rt lakik valaki az erd\u0151 k\u00f6zep\u00e9n?
- Itt \u00e9n k\u00e9rdezek. - Nem emelte fel a hangj\u00e1t a f\u00e9rfi, m\u00e9gis volt benne valami, ami hallgat\u00e1sra \u00f6szt\u00f6n\u00f6zte. \u2013 Mi\u00e9rt kerest\u00e9l?
- Gy\u00f3gy\u00edt\u00f3 vagyok \u00e9s \u2026..
- Tudom ki vagy. - v\u00e1gott a szav\u00e1ba az \u00f6reg.
\u0150, elkezdett besz\u00e9lni egy asszonyr\u00f3l, aki szeretn\u00e9 a f\u00e9rfi lelk\u00e9t is megszerezni, akivel egy\u00fctt \u00e9l.
- Annak \u00e1ra van, hogy Ralf lelke is a ti\u00e9d legyen. J\u00f3v\u00e1 kell tenned azokat a b\u0171n\u00f6ket, amiket eddig elk\u00f6vett\u00e9l. A halottakat m\u00e1r nem lehet visszahozni, de az \u00e9l\u0151k\u00f6n m\u00e9g seg\u00edthetsz. Tudom, egy ember\u00f6lt\u0151 nem el\u00e9g, az \u00e9leted v\u00e9gtelen, csak \u00e9n vehetem el.
- Halhatatlann\u00e1 teszel?- k\u00e9rdezte hitetlen\u00fcl.
- A kandall\u00f3n van, amit\u0151l a lelke is a ti\u00e9d!
Egy apr\u00f3 \u00fcvegcse volt, z\u00f6ld folyad\u00e9kkal teli, mohon z\u00e1rta a tenyer\u00e9be. Mire visszafordult a f\u00e9rfi m\u00e1r elt\u0171nt!<\/p>","type":"rich"}