{"version":"1.0","provider_name":" T\u0171zmad\u00e1r","provider_url":"https:\/\/kertitorpilla.cafeblog.hu","author_name":"Kathy Godhy","author_url":"https:\/\/kertitorpilla.cafeblog.hu\/author\/kathygodhygmail-com\/","title":"S\u00e1rga r\u00f3zsa","html":"

\"1234615_440529282754148_5894119304331898246_n\"<\/a><\/p>\r\n

Amikor Niki l\u00e1nyom \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt, hogy jelentkezik egy angliai egyetemre, \u00e9s fel is vett\u00e9k, nem a nagy semmibe indult el, mert egyik gyerekkori bar\u00e1tn\u0151m,Viola m\u00e1r h\u00fasz \u00e9ve kint \u00e9l. Ha itthon van, ha m\u00e1sra nem is de egy k\u00e1v\u00e9ra \u00f6ssze futunk valahol. \u0150t k\u00e9rtem meg, hogy seg\u00edtsen Nikinek a beilleszked\u00e9sben. F\u00e9l\u00e9v m\u00falva m\u00e1r k\u00fcl\u00f6nlakott Niki, \u00f6sszek\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt a sr\u00e1ccal, aki k\u00e9s\u0151bb a f\u00e9rje lett.
Akkor, a f\u00e9rjemmel, csak n\u00e9zt\u00fcnk magunk el\u00e9, mert egym\u00e1sra m\u00e1r r\u00e9gen nem tekintett\u00fcnk \u00fagy, mint h\u00e1zast\u00e1rsakra. Sokszor hallom, hogy a szerelem szeretet\u00e9 alakul, ez a hossz\u00fa h\u00e1zass\u00e1g titka. A szeretet meg egy id\u0151 ut\u00e1n k\u00f6z\u00f6nny\u00e9 v\u00e1lik. Egy szavam sem lehet Pist\u00e1ra, hisz semmibe sem szenvedt\u00fcnk hi\u00e1nyt. Szeretett, \u00e9s \u00e9n is szerettem \u0151t, m\u00e9gis valahogy kih\u0171lt a kapcsolatunk. Am\u00edg Niki itthon volt ez nem is t\u0171nt fel, mert mindketten azon dolgoztunk, a l\u00e1nyunknak megadhassunk mindent. Most csak ketten voltunk. Nem \u00e9rdekelt, ha munka ut\u00e1n elment s\u00f6r\u00f6zni a haverokkal, ha k\u00e9s\u0151n j\u00f6tt haza. Azt se b\u00e1ntam volna, ha van valakije, ahogy \u0151 sem tette sz\u00f3v\u00e1, ha n\u00e9lk\u00fcle mentem el a bar\u00e1tn\u0151kkel valahova, ak\u00e1r egy-k\u00e9t napra is.
Egy ilyen kiruccan\u00e1s ut\u00e1n vetettem fel a v\u00e1l\u00e1st. Pista nem is lep\u0151d\u00f6tt meg. Minden vita n\u00e9lk\u00fcl megegyezt\u00fcnk, hogy eladjuk a h\u00e1zat. A f\u00e9rjem viszi a kocsit, cser\u00e9be \u00e9n kapok pluszba egy kis p\u00e9nz. Vettem egy k\u00e9tszob\u00e1s lak\u00e1st, \u00e9s m\u00e9g maradt is k\u00f6zel \u00f6tmilli\u00f3m.
Negyven \u00e9ves voltam, csinos dekorat\u00edv n\u0151. A f\u00e9rfiak megfordultak ut\u00e1nam. Zoli is. B\u00e1r ne tette volna. Magas volt, sz\u00e9les v\u00e1ll\u00fa, s\u00f6t\u00e9t haj\u00fa, olyan fekete szemekkel, hogy elvesztem benn\u00fck. \u00dagy tudott b\u00f3kolni, hogy eg\u00e9sz elgyeng\u00fcltem t\u0151le. Eg\u00e9sz \u00e9letemben nem kaptam annyi vir\u00e1got, mint t\u0151le. Nem kellett alkalom. Volt amikor csak s\u00e9t\u00e1ltunk, bel\u00e9pett az utunkba es\u0151 vir\u00e1gboltba,\u00e9s mindig s\u00e1rga r\u00f3zs\u00e1t vett, mert tudta az a kedvencem. V\u00e1llalkoz\u00f3 volt egyik k\u00f6zeli v\u00e1rosban, legal\u00e1bbis ezt mondta. K\u00e9t h\u00f3nap m\u00falva megk\u00e9rt k\u00f6lt\u00f6zzem hozz\u00e1, \u00e9s \u00e9n rohantam, mert alig v\u00e1rtam, hogy h\u00edvjon. Olyan szeret\u0151 volt, akivel m\u00e9g nem tal\u00e1lkoztam, szinte az eszm\u00e9letveszt\u00e9sig fokozta a gy\u00f6ny\u00f6rt. Olyan voltam, mint egy tini, nem l\u00e1ttam, nem hallottam a szerelemt\u0151l.
Zoli egyik este panaszkodni kezdett, hogy nem megy j\u00f3l a v\u00e1llalkoz\u00e1s, hitelt fog felvenni, mert az \u00faj g\u00e9pekkel, hat\u00e9konyan tud dolgozni. \u00c9s \u00e9n elk\u00f6vettem \u00e9letem legnagyobb hib\u00e1j\u00e1t. Felaj\u00e1nlottam, hogy adok neki p\u00e9nz, ne keljen elk\u00f6telezni mag\u00e1t a bankkal. Szabadkozott, m\u00e9gse fogadhatja el, mert nem az\u00e9rt van velem. Addig er\u0151sk\u00f6dtem, hogy elfogadta. Adott is vissza a m\u00e1sf\u00e9l milli\u00f3b\u00f3l h\u00e1romszor sz\u00e1zezret. \u00fagy besz\u00e9lt\u00fck meg a t\u00f6rleszt\u00e9st, havi r\u00e9szletben.
Nikivel lev\u00e9lben tudattuk, hogy az apj\u00e1val elv\u00e1lunk egym\u00e1st\u00f3l. \u0150 tudom\u00e1sul vette. Amikor haza j\u00f6tt l\u00e1togat\u00f3ba, m\u00e1r Zolival voltam. A l\u00e1nyom azt mondta, \u00f6r\u00fcl, hogy mindketten megtal\u00e1ltuk a boldogs\u00e1gunkat. Pista is egy\u00fctt \u00e9lt egy n\u0151vel. Zoli pedig egy perc alatt levette a l\u00e1b\u00e1r\u00f3l Nikit is.
Nem hagyott el eg\u00e9szen a j\u00f3zan eszem, legal\u00e1bbis tiszta pillanataimban tudtam re\u00e1lisan gondolkodni, csak kev\u00e9s volt az ilyen pillanat, t\u00f6bbnyire r\u00f3zsasz\u00edn k\u00f6d\u00f6n \u00e1t l\u00e1ttam a vil\u00e1got. Egy ilyen tiszta pillanatban vetette fel Zoli, adjuk el a k\u00e9t lak\u00e1st \u00e9s vegy\u00fcnk egyet k\u00f6z\u00f6sen. Akkor azt mondtam, nem tudom eladni, mert a lak\u00e1s nem az eny\u00e9m, hanem a l\u00e1nyomnak vett\u00fck m\u00e9g a v\u00e1l\u00e1s el\u0151tt.
P\u00e1r h\u00f3nap m\u00falva l\u00e1ttam Zolin valami baj van. Sok\u00e1ig faggattam am\u00edg bevallotta a v\u00e1llalkoz\u00e1ssal van megint gond, \u00e9s \u00e9n megint adtam neki. K\u00e9rdeztem merre, hol van az a v\u00e1llalkoz\u00e1s, kit\u00e9r\u0151 v\u00e1laszokat adott.
A K\u00f6vetkez\u0151 alkalommal sem gyanakodtam. Piri az egyik munkat\u00e1rsam mondta, amikor kil\u00e9pt\u00fcnk a gy\u00e1r kapuj\u00e1n, hogy mintha Zoli kocsij\u00e1t l\u00e1tta volna m\u00e1r t\u00f6bbsz\u00f6r is, de mivel nem mentem oda biztos t\u00e9vedett. Att\u00f3l kezdve figyeltem \u00e9n is, \u00e9s val\u00f3ban megl\u00e1ttam a met\u00e1lz\u00f6ld audit amint elhajt. Otthon kinevetett, amikor k\u00e9rd\u0151re voltam. Sose tenn\u00e9k ilyet, mondta, ha nem b\u00edzn\u00e9k, benned nem lenn\u00e9k veled. \u00c9s \u00e9n h\u00fclye, m\u00e9g akkor is hittem neki, hisz olyan kedves volt, olyan odaad\u00f3. Sz\u00ednh\u00e1zba vitt, nyaralni olyan helyekre, ahova csak \u00e1lmaimban jutottam el.
Egyszer\u0171 gy\u00e1ri munk\u00e1s voltam, a f\u00e9rjem az \u00e9p\u00edt\u0151iparban dolgozott. Amikor csak lehet\u0151s\u00e9g volt pluszmunk\u00e1t v\u00e1llaltunk, sz\u00e9pen gyarapodtunk, fel\u00e9p\u00fclt a h\u00e1z is, volt kev\u00e9s tartal\u00e9kunk. \u00c9n egyke vagyok, a sz\u00fcleimt\u0151l \u00f6r\u00f6k\u00f6lt h\u00e1zat eladtuk abb\u00f3l volt a bankban p\u00e9nz\u00fcnk, amit a v\u00e1l\u00e1skor megfelezt\u00fcnk. \u00c9s amit \u00e9n balga, sz\u00e9pen oda adtam Zolinak, \u00e9s m\u00e9g \u00f6r\u00fcltem is hogy seg\u00edthetem a v\u00e1llalkoz\u00e1s\u00e1t.
Amikor megint p\u00e9nzzavarba j\u00f6tt, elkezdtem ut\u00e1na n\u00e9zni a nem l\u00e9tez\u0151 v\u00e1llalkoz\u00e1snak. Sehol nem tal\u00e1ltam a nev\u00e9re bejegyzett c\u00e9get. Amikor sz\u00f3v\u00e1 tettem, r\u00e1m n\u00e9zett, \u00e9s azok a fekete szemek most \u00e9gett\u00e9k a b\u0151r\u00f6m, arra k\u00e9sztettek, hogy h\u00e1tra l\u00e9pjek. Azt \u00fcv\u00f6lt\u00f6tte, hogy \u0151 mindent megad nekem, \u00e9s \u00e9n, vissza\u00e9lek a bizalm\u00e1val. Azt mondta ak\u00e1r el is k\u00f6lt\u00f6zhetek, ha nekem nem j\u00f3 vele. Akkor m\u00e1r tudta bel\u0151lem t\u00f6bb p\u00e9nz nem tud kicsalni. Akkor kellet volna elmennem, de nem tettem. Helyette a szem\u00e9re vetettem, hogy amit adtam p\u00e9nzt nem fizette vissza. Csal\u00f3nak neveztem. Akkor \u00fct\u00f6tt meg el\u0151sz\u00f6r. \u00d6k\u00f6llel v\u00e1gott az arcomba.
Nagyon sz\u00e9gyelltem a fekete foltot, azt mondtam elcs\u00fasztam a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ba. Persze senki sem hitt nekem. Mindenki arra biztatott, hogy hagyjam el. Nem hallgattam senkire, mert m\u00e9g mindig nem sz\u00e1llt fel a szemem el\u00f6l a r\u00f3zsasz\u00edn k\u00f6d. Pedig Zoli mindent megtett, hogy megal\u00e1zzon. Semmi nem volt neki el\u00e9g j\u00f3. Ami \u00e9tel addig a kedvence volt most azt mondta tudnom kellene, mennyire nem szereti. Ha a t\u0151lem kicsalt p\u00e9nzt eml\u00edtettem az neki olyan volt, mint a v\u00f6r\u00f6s poszt\u00f3. El\u0151bb pofon v\u00e1gott, de vissza sz\u00f3ltam megint \u00f6k\u00f6llel \u00fct\u00f6tt arcon megsz\u00e9d\u00fcltem \u00e9s beestem a konyhaszekr\u00e9ny el\u00e9. Alig b\u00edrtam fel\u00e1llni, a konyhapultba kapaszkodva pr\u00f3b\u00e1ltam felh\u00fazni magam. T\u00e9szt\u00e1t ny\u00fajtottam \u00e9ppen, a kezem a ny\u00fajt\u00f3f\u00e1ra kulcsoltam s azzal a lend\u00fclettel minden er\u0151t beleadva meg\u00fct\u00f6ttem. A v\u00e1ll\u00e1hoz kapott, annyira meglepte az \u00fct\u00e9s, hogy nem ny\u00falt ut\u00e1nam amikor elfutottam el\u0151tte. Az el\u0151szoba fogason tartottam a t\u00e1sk\u00e1m mindig, lekaptam \u00e9s kirohantam az ajt\u00f3n. Hallottam, ahogy ut\u00e1nam trappol. Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg a szomsz\u00e9d mentette meg az \u00e9letem, mert \u00e9ppen akkor l\u00e9pett ki a lak\u00e1sb\u00f3l, \u00edgy Zoli nem j\u00f6tt ut\u00e1nam.
K\u00e9s\u0151 \u0151sz volt m\u00e1r, mindenki kab\u00e1tba volt, rajtam meg csak egy v\u00e9kony pul\u00f3ver. Nem tudtam hova merre menjek. Szerencs\u00e9re r\u00e9gi szok\u00e1som szerint minden iratom a p\u00e9nzt\u00e1rc\u00e1m a t\u00e1sk\u00e1mban tartom.A bankk\u00e1rty\u00e1kat is, azt amire a fizet\u00e9sem kapom, meg azt is amir\u0151l Zoli elcsalta a p\u00e9nzem. Felsz\u00e1lltam egy buszra azt sem tudtam merre megy. A bev\u00e1s\u00e1rl\u00f3k\u00f6zpont neon f\u00e9nyeire eszm\u00e9ltem. K\u00e9rtem egy egyenleget. Sz\u00e1znegyven\u00f6tezer forint volt rajta. Ennyi maradt a majd \u00f6tmilli\u00f3b\u00f3l. Szerencs\u00e9re a fizet\u00e9semb\u0151l m\u00e9g alig k\u00f6lt\u00f6ttem, pedig n\u00e1lam voltak a sz\u00e1mlalevelek, hogy befizessem azokat. Vettem egy kab\u00e1tot, meg egy cip\u0151t, m\u00e9gse szaladg\u00e1lhatok k\u00f6zel nulla fokban h\u00e1zi papucsban.
Nem tudtam merre tov\u00e1bb. A saj\u00e1t lak\u00e1somba nem mehettem azt kiadtam alb\u00e9rletbe. A Tesco el\u0151ter\u00e9be egy padon t\u00f6lt\u00f6ttem az \u00e9jszak\u00e1t. Egyszer j\u00f6tt oda biztons\u00e1g\u0151r megk\u00e9rdezni mire v\u00e1rok, az arcom l\u00e1tt\u00e1n, b\u00e9k\u00e9n hagyott.
Aludni nem tudtam, f\u00e9ltem is. Reggel majd \u00f6sszeestem a f\u00e1radts\u00e1gt\u00f3l a munkahelyen. A f\u0151n\u00f6k\u00f6m, haza k\u00fcld\u00f6tt. Az \u00f6lt\u00f6z\u0151be toltam \u00f6ssze k\u00e9t padot, ott aludtam, m\u0171szakv\u00e1lt\u00e1skor keltettek fel. Piri azt mondta mennyek el vele n\u00e1la lakhatok, am\u00edg tal\u00e1lok valamit. Az egyik szerel\u0151 felaj\u00e1nlotta haza k\u00eds\u00e9r minket. Piri amolyan tenyeres talpas menyecske. Volt neki k\u00e9t fia, akik az anyjuk alkat\u00e1t \u00f6r\u00f6k\u00f6lt\u00e9k. \u0150k k\u00eds\u00e9rtek el, hogy elhozhassam a holmim Zolit\u00f3l, aki, nem mert ellenkezni akkor sem, amikor egyik\u00fck,a p\u00e9nzt\u00e1rc\u00e1j\u00e1b\u00f3l egy k\u00f6teg h\u00faszezres vett ki. \u00d6tsz\u00e1zezer forint. Ennyit tudtam vissza szerezni.
Az\u00f3ta eltelt p\u00e1r \u00e9v. Talpra \u00e1lltam, a lak\u00e1som eladtam, az \u00e1r\u00e1b\u00f3l vettem egy kisebbet. Zolir\u00f3l t\u00f6bbet nem hallottam.<\/p>","type":"rich"}