{"version":"1.0","provider_name":" T\u0171zmad\u00e1r","provider_url":"https:\/\/kertitorpilla.cafeblog.hu","author_name":"Kathy Godhy","author_url":"https:\/\/kertitorpilla.cafeblog.hu\/author\/kathygodhygmail-com\/","title":"Elk\u00e9st\u00e9l","html":"

\"403419_452556724781100_2032396998_n\"<\/a>

Anna, fel\u00e1llt a fodr\u00e1sz sz\u00e9k\u00e9b\u0151l, kicsit k\u00f6zelebb hajolt a t\u00fck\u00f6rh\u00f6z, meg \u00e9rintette a haj\u00e1t, olyan mozdulattal, amib\u0151l l\u00e1tszott tetszik az eredm\u00e9ny. Mosolyogva fizetett, majd kellemes \u00fcnnepeket k\u00edv\u00e1nva, indult el.
Alig p\u00e1r nap van m\u00e9g kar\u00e1csonyig, \u00e9s \u0151, m\u00e9g aj\u00e1nd\u00e9kot sem vett. A bev\u00e1s\u00e1rl\u00f3 k\u00f6zpont harmadik emelet\u00e9re sietett, ott l\u00e1tta azt a k\u00f6nyvet, amit egy utaz\u00f3 \u00edrt, rengeteg csod\u00e1s k\u00e9ppel illusztr\u00e1lva. Eml\u00e9keztette mag\u00e1t arra is, hogy m\u00e9g ma megvegye a f\u00e1t is, mert el\u0151z\u0151 \u00e9vben az utols\u00f3 napra halasztotta, \u00e9s csak cs\u00fanya, satnya f\u00e1t kapott.
M\u00e1s minden, ami a f\u00e1ra kell m\u00e1r megvolt, eltervezte a men\u00fct is, m\u00e1r csak a k\u00e1poszt\u00e1t kell megvennie, de az\u00e9rt majd a piacra szalad le, ha k\u00e9sz\u00edteni akarja.
Apr\u00f3s\u00fctem\u00e9nynek, m\u00e9g az \u00e9desanyj\u00e1t\u00f3l tanult kekszeket k\u00e9sz\u00edtette, ezek el\u00e1lltak, ak\u00e1r \u00faj\u00e9vig is.
Csinos, j\u00f3l \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt n\u0151 volt, v\u00e1llig \u00e9r\u0151 barna hajjal, mogyor\u00f3sz\u00edn\u0171 sz\u00f6vetkab\u00e1tot viselt, aminek a kapucnij\u00e1ra \u00e9s az ujj\u00e1ra puha pr\u00e9met varrtak. Fekete magas sark\u00fa bokacsizm\u00e1t, testsz\u00edn\u0171 harisny\u00e1t, a kigombolt kab\u00e1t l\u00e1tni engedte, piros fekete sk\u00f3t kock\u00e1s szokny\u00e1j\u00e1t, amihez fekete garb\u00f3t viselt. Kez\u00e9be, egy nagym\u00e9ret\u0171, a nyolcvanas \u00e9veket id\u00e9z\u0151, fekete b\u0151r t\u00e1sk\u00e1t tartott.
M\u00e1r m\u00e9szir\u0151l megl\u00e1tta a munkat\u00e1rs\u00e1t, Kriszta mindig kit\u0171nt a sorb\u00f3l, vagy ink\u00e1bb kil\u00f3gott, hisz k\u00f6zel sz\u00e1zkilencven centi volt. Eg\u00e9szs\u00e9ges \u00e9n-k\u00e9ppel, \u00e9s egy adag \u00f6nir\u00f3ni\u00e1val, sikeresen legy\u0151zte az el\u00e9 tornyosul\u00f3 neh\u00e9zs\u00e9geket.
- Azon im\u00e1dkoztam fussak m\u00e1r \u00f6ssze valakivel, aki seg\u00edt!- mondta m\u00e1r messzir\u0151l.
- Szia, Kriszta! Mibe kell seg\u00edts\u00e9g?
- \u00dclj\u00fcnk le valahol, leszakad a l\u00e1bam.
Egy k\u00e1v\u00e9z\u00f3t vettek c\u00e9lba, j\u00f3l esett a forr\u00f3, kr\u00e9mes ital.
- M\u00e1r mindent meg vettem! Megvan mindenkinek az aj\u00e1nd\u00e9ka!
- Akkor mi a baj?
- Nem tudom, mit vegyek a f\u00e9rjemnek. - Elh\u00fazta a sz\u00e1j\u00e1t, mint aki, nem szeretem dologra k\u00e9sz\u00fcl. \u2013 Te mit vett\u00e9l?
- G\u00e9za, szereti az \u00fatle\u00edr\u00e1sokat, gondolom \u00f6r\u00fclni fog neki - mutatta a k\u00f6nyvet.
- Ne h\u00fcly\u00e9skedj! Csaba m\u00e9g \u00e9let\u00e9ben nem olvasott el k\u00f6nyvet, nem is biztos, hogy tud olvasni.
Nevettek.
Mindenki tudta, hogy im\u00e1dja a f\u00e9rj\u00e9t, de azt is, hogy a f\u00e9rfi, nem egy agytr\u00f6szt!
- Vegy\u00e9l a sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9phez valamit!
- Gondoltam r\u00e1, de a kis Csabinak sz\u00e1m\u00edt\u00f3g\u00e9pes j\u00e1t\u00e9kot vettem, hogy n\u00e9zne ki, ha az apj\u00e1nak is azt venn\u00e9k?
- Szerinted \u00e9rdekeln\u00e9 \u0151ket?
- Szerintem elt\u0171nne mind a kett\u0151 g\u00e9p ir\u00e1nt, \u00e9n meg n\u00e9zhetn\u00e9k ki a fejemb\u0151l.
- Meg n\u00e9zhetn\u00e9d az esti m\u0171sort a tv-ben!- Kriszta, mintha megvil\u00e1gosodott volna, kih\u00fazta mag\u00e1t, halkan, szinte s\u00fagva mondta
- Egy darabig nem kellene mecset n\u00e9zni! Im\u00e1dlak!- \u00c1thajolt az asztalon, \u00e9s cuppan\u00f3s puszit nyomott Anna homlok\u00e1ra, \u00e9s m\u00e1r el is viharzott, r\u00e1 hagyva a fizet\u00e9st.
Kicsit szomork\u00e1s mosollyal n\u00e9zett ut\u00e1na, majd fogta a csomagj\u00e1t \u00e9s haza ment.
Huszonnegyedik\u00e9n, sz\u00e9pen megter\u00edtett, k\u00e9t szem\u00e9lyre. A saj\u00e1t t\u00e1ny\u00e9rja mell\u00e9 oda tette a telefont, a m\u00e1sik mell\u00e9 pedig a sz\u00e9pen becsomagolt k\u00f6nyvet, a sarokba a feld\u00edsz\u00edtett f\u00e1n ragyogtak a d\u00edszek, ahogy a sz\u00ednes izz\u00f3k f\u00e9nye r\u00e1juk vet\u00fclt.
Rem\u00e9lte nem kel sokat v\u00e1rnia.
Kriszt\u00e1ra gondolt, a kicsit buta f\u00e9rj\u00e9re, aki ak\u00e1r az \u00e9let\u00e9t is oda adn\u00e1 a csal\u00e1dj\u00e1\u00e9rt.
\u00d6sszerezzent a telefoncs\u00f6rg\u00e9sre.
- Szia, dr\u00e1g\u00e1m! Ne haragudj, nem tudok most menni\u2026- hallotta, az \u00fagy im\u00e1dott m\u00e9ly f\u00e9rfihangot. Azt\u00e1n kinyomta a k\u00e9sz\u00fcl\u00e9ket.
Hazugs\u00e1gra \u00e9p\u00fcl az eg\u00e9sz \u00e9lete.
De meddig?
Meddig kell v\u00e1rnia?
\u00c9s, \u00e9rdemes e?
Az eg\u00e9szb\u0151l csak az igaz, hogy G\u00e9z\u00e1nak h\u00edvj\u00e1k, \u00e9s hogy f\u00e9rj. De m\u00e1snak a f\u00e9rje.
Imm\u00e1r h\u00e1rom \u00e9ve, hogy tal\u00e1lkoztak. Akkor, valami megmagyar\u00e1zhatatlan vonzalom kergette \u0151ket, egym\u00e1s karjaiba. Csak k\u00e9s\u0151bb tudta meg, hogy n\u0151s.
Sokkal k\u00e9s\u0151bb!
Akkor kellett volna lap\u00e1tra tenni. Csakhogy, akkor m\u00e1r k\u00e9s\u0151 volt, menthetetlen\u00fcl beleszeretett.
Mindent elhitt a f\u00e9rfinak! Azt, hogy rosszul \u00e9lnek, azt, hogy a v\u00e1l\u00e1s m\u00e1r biztos, csak nem tudnak megegyezni a gyerek elhelyez\u00e9sben, meg a vagyonr\u00f3l.
K\u00e9s\u0151bb, azt is, hogy beteg lett a feles\u00e9ge, nem lenne tisztess\u00e9ges, vele szemben, pont most elhagyni.
\u00c9s azt is, hogy az idei kar\u00e1csonyt, m\u00e1r egy\u00fctt t\u00f6ltik!
Lassan fel\u00e1llt, az ablakhoz l\u00e9pett.
Most vette csak \u00e9szre, hogy \u00f3r\u00e1kat \u00fclt az asztaln\u00e1l, hisz bes\u00f6t\u00e9tedett, \u00e9s id\u0151k\u00f6zben elkezdett esni a h\u00f3.
Mag\u00e1ra vette a kab\u00e1tot, belel\u00e9pett egy lapos csizm\u00e1ba, rutinos mozdulattal tette zsebre a telefont.
J\u00f3l esett a hideg leveg\u0151, kicsit megnyugodott t\u0151le. N\u00e9zte a kivil\u00e1g\u00edtott ablakokat, sok helyr\u0151l zene hallatszott. Egy nyitott ablak m\u00f6g\u00fcl, hangos nevet\u00e9st hozott, a sz\u00e9l.
Szomor\u00fa, \u00e9s mag\u00e1nyos volt!
\u00d6sszerezzent, majd r\u00e1b\u00e1mult, a telefon kijelz\u0151j\u00e9n megjelen\u0151 n\u00e9vre. \u2013 G\u00e9za \u2013 hanyag mozdulattal dobta a k\u00e9sz\u00fcl\u00e9ket, egy k\u00f6zeli szemetesbe.
Megc\u00e9lozta, az \u00fat t\u00faloldal\u00e1n \u00e1ll\u00f3 b\u00e1rt, feltorn\u00e1zta mag\u00e1t a g\u00f3lyal\u00e1b\u00fa sz\u00e9kre, k\u00e9rt egy konyakot.
Ahogy felhajtotta az italt, megl\u00e1tta a f\u00e9lk\u00f6r\u00edves b\u00e1rpult t\u00faloldal\u00e1n a f\u00e9rfit, aki \u0151t figyelte.
R\u00e1 csod\u00e1lkozott!
Majd arra is, hogy a f\u00e9rfi, k\u00e9zbe vette az ital\u00e1t \u00e9s elindult fel\u00e9.
- Szia! \u2013 mondta, \u00e9s mintha ez lenne a legterm\u00e9szetesebb le\u00fclt mell\u00e9.
- Szia, Korn\u00e9l!
- Konyak? \u2013 k\u00e9rdezte, \u00e9s m\u00e1r rendelt is, l\u00e1tszott, nem ez az els\u0151, amit ma megiszik.
- A feles\u00e9ged?
- Nincs feles\u00e9gem! Ahogy neked sincs f\u00e9rjed! \u2013 felhajtotta a konyakot, - am\u00fagy, a csal\u00e1dj\u00e1val van.
Anna, hitetlen\u00fcl r\u00e1zta a fej\u00e9t. \u00c9vek \u00f3ta, de legal\u00e1bb h\u00e1rom, n\u00e9gy \u00e9ve, mi\u00f3ta ismeri a f\u00e9rfit, mindenki azt gondolta r\u00f3la, hogy minta f\u00e9rj.
Mindig sz\u00e9pen besz\u00e9lt, az Ell\u00e1nak nevezett n\u0151r\u0151l. Sokszor sietett haza, hogy seg\u00edtsen otthon a h\u00e1zimunk\u00e1ba. Vitte kir\u00e1ndulni, sz\u00ednh\u00e1zba, moziba.
H\u00e1t persze!
Hisz \u0151, ugyan \u00edgy fel\u00e9p\u00edtett, egy \u00e1lomvil\u00e1got mag\u00e1ban, ami csak, G\u00e9z\u00e1r\u00f3l sz\u00f3lt.
Mikor egyed\u00fcl elment B\u00e9csbe p\u00e1r napot, a munkat\u00e1rsaknak \u00fagy mes\u00e9lte az \u00e9lm\u00e9nyeit, mintha a f\u00e9rfi is, vele lett volna.
N\u00e9zte Korn\u00e9l magas homlok\u00e1t, keskeny arc\u00e1t, a k\u00e9t mosoly r\u00e1ncnak nevezett bar\u00e1zd\u00e1t, amit ink\u00e1bb, a b\u00e1nat v\u00e9sett oda.
- Megint f\u0151ztem, egy hadseregre val\u00f3 k\u00e1poszt\u00e1t!
- Meg b\u00edrn\u00e9k enni p\u00e1rat!- \u00d6sszenevettek, a f\u00e9rfi leemelte a sz\u00e9kr\u0151l, egym\u00e1sba karolva indultak el.
Lassan felold\u00f3dtak, nevetve mes\u00e9lt\u00e9k egym\u00e1snak azokat a sztorikat, amiket arra az esetre tal\u00e1ltak ki, hogy fent tudj\u00e1k tartani, a l\u00e1tszatot.
A h\u00e1z el\u0151tt ismer\u0151s alak \u00e1llt. L\u00e1tszott, hogy ideges, mert folyamatosan telefon\u00e1lt.
- Szia, G\u00e9za!
- Hol j\u00e1rt\u00e1l?- Ki\u00e1ltotta az, - M\u00e9rt nem veszed fel a telefont?
- S\u00e9t\u00e1ltunk!- Mondta \u00e1rtatlan arccal. \u2013 a telefonom meg elveszett.
- Ok\u00e9 haver! K\u00f6sz hogy haza hoztad!
- \u00c9n hoztam haza \u0151t! Mivel nem j\u00f6tt\u00e9l, szereztem t\u00e1rsas\u00e1got.
- Ne sz\u00f3rakozz! Nincs sok id\u0151m!
- Nekem sem! \u00dagy hogy p\u00e1 - p\u00e1!
G\u00e9za bamb\u00e1n n\u00e9zett ut\u00e1nuk, nem \u00e9rtette mi t\u00f6rt\u00e9nt Ann\u00e1val, hisz otthon bor\u00edtott. Igaz nem \u00f6nsz\u00e1nt\u00e1b\u00f3l, csak mivel nem vette fel a telefont, R\u00f3zs\u00e1nak felt\u0171nt, hogy ideges miatta, \u00e9s egy \u00f3vatlan pillanatban belen\u00e9zett a h\u00edv\u00e1slist\u00e1ba.
Alig v\u00e1rta, hogy a lak\u00e1sba \u00e9rjen.
Elkapta a s\u00edr\u00e1s, mert legsz\u00edvesebben a f\u00e9rfi nyak\u00e1ba ugrott volna, hisz \u00fagy v\u00e1rta.
De nem teheti meg! Maga miatt sem, hisz ez a rabs\u00e1g felem\u00e9szti teljesen.
Felt\u00e9pte az ajt\u00f3t, amin G\u00e9za d\u00f6r\u00f6mb\u00f6lt.
- Anna! K\u00e9rlek, elj\u00f6ttem otthonr\u00f3l. Hogy veled lehessek!
- Elk\u00e9st\u00e9l!
- Csak p\u00e1r \u00f3r\u00e1t!
- Nem G\u00e9za! H\u00e1rom \u00e9vet k\u00e9st\u00e9l!- \u00e9s becsukta az ajt\u00f3t.
Korn\u00e9l \u00e1t\u00e9rezte a f\u00e1jdalm\u00e1t, mag\u00e1hoz \u00f6lelte. Hagyta, hogy mag\u00e1t\u00f3l nyugodjon meg, \u00fagy k\u00f6nnyebb lesz neki.
Bek\u00eds\u00e9rte a h\u00e1l\u00f3szob\u00e1ba, lefektette, m\u00e9g be is takarta. K\u00e9s\u0151bb hozott egy b\u00f6gre te\u00e1t.
Hosszan \u00e1llt a zuhany alatt, mintha a v\u00edz lemosn\u00e1 a h\u00e1rom elvesztegetett \u00e9v eml\u00e9k\u00e9t, lassan megnyugodott.
- K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m!- Mondta halkan, a konyh\u00e1ban \u00fcl\u0151 f\u00e9rfinek.
- Ha j\u00f3l vagy, \u00e9n elmegyek!
- Van egy f\u00f6l\u00f6s \u00e1gyam a m\u00e1sik szob\u00e1ba, ha gondolod. Meg egy rak\u00e1s kaja. Borom is van n\u00e9h\u00e1ny \u00fcveggel.
Vacsora k\u00f6zben nem besz\u00e9lgettek, csak ut\u00e1na tette fel a k\u00e9rd\u00e9st.
- Honnan tudtad, hogy nincs f\u00e9rjem.
- Nem tudtam!- vont v\u00e1llat a f\u00e9rfi. \u2013 Csak, amikor a b\u00e1rba megl\u00e1ttalak, ugrott be, hogy m\u00e9g soha nem l\u00e1ttuk a te G\u00e9z\u00e1dat.
- M\u00e1r nem az \u00e9n G\u00e9z\u00e1m!- hallgattak egy sort. \u2013 Ella?
- V\u00e1rtam! V\u00e1rtam, azt\u00e1n elmentem a b\u00e1rba. El\u0151tte lecser\u00e9ltem otthon a z\u00e1rat. \u2013 \u00d6nt\u00f6tt a pohar\u00e1ba egy kis bort. - Holnap felmegyek a M\u00e1tr\u00e1ba, nincs kedved velem tartani?
- Mi\u00e9rt ne? \u2013 vont v\u00e1llat, - Lakhatok n\u00e1lad, am\u00edg tal\u00e1lok egy kisebb lak\u00e1st?
- Van egy f\u00f6l\u00f6s szob\u00e1m, ha gondolod! \u00c1gy is akad benne!
A M\u00e1tr\u00e1ba elt\u00f6lt\u00f6tt id\u0151 alatt sokat besz\u00e9lgettek, szinte hihetetlen volt, hogy Korn\u00e9l ugyan azokat a dolgokat \u00e9lte \u00e1t Ell\u00e1val, mint \u0151 G\u00e9za mellett.
Valahogy \u00fagy alakult, hogy szilveszterkor, tal\u00e1n a t\u00e1nc tette, egym\u00e1s karj\u00e1ba borultak.
M\u00e1r el is felejtette milyen, \u00f6nfeledten szeretkezni, hogy nem kell att\u00f3l f\u00e9lni, hogy megsz\u00f3lal a telefon. V\u00e9gig menni valakivel az utc\u00e1n \u00fagy, hogy fogja a kez\u00e9t, \u00e9s nem kell \u00fagy tennie mintha nem is ismern\u00e9k egym\u00e1st.
M\u00e1sodik\u00e1n, csak mosolyogtak azon, hogy \u00f6sszes\u00fagnak a h\u00e1tuk m\u00f6g\u00f6tt, mert k\u00e9zen fogva \u00e9rkeztek a munk\u00e1ba.
M\u00e1r nem kell bujk\u00e1lniuk, v\u00e9ge a hazugs\u00e1goknak.
G\u00e9za bek\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt a k\u00f6z\u00f6sen b\u00e9relt lak\u00e1sba, mert a feles\u00e9ge nem fogadta vissza, de \u0151t nem zaklatta.
Ella pr\u00f3b\u00e1lta vissza k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gni mag\u00e1t, de Korn\u00e9l, kitartott a d\u00f6nt\u00e9se mellett.

Most \u00fajra kar\u00e1csony van!
N\u00e9ha \u00f6ssze\u00e9r a kez\u00fck, amikor a d\u00edszek\u00e9rt ny\u00falnak, olyankor egym\u00e1sra mosolyognak.
S\u00e9t\u00e1lni indulnak a kivil\u00e1g\u00edtott v\u00e1rosban, az ismert b\u00e1r fel\u00e9 veszik az ir\u00e1nyt, ahol elindult, a k\u00f6z\u00f6s \u00e9let\u00fc<\/p>","type":"rich"}