{"version":"1.0","provider_name":" T\u0171zmad\u00e1r","provider_url":"https:\/\/kertitorpilla.cafeblog.hu","author_name":"Kathy Godhy","author_url":"https:\/\/kertitorpilla.cafeblog.hu\/author\/kathygodhygmail-com\/","title":"Hangtalanul","html":"

\"love-1672154_960_720\"<\/a><\/p>\r\n

M\u00e1rta, a napi rutin szerint s\u00e9t\u00e1lni indult. Ami\u00f3ta Laci v\u00e9gleg elk\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt h\u00e1rom \u00e9ve, kialak\u00edtott mag\u00e1nak egy ritmus. Eleinte hi\u00e1nyoztak azok a dolgok, amik azel\u0151tt bosszantott\u00e1k, a f\u00fcrd\u0151szob\u00e1ba eldob\u00e1lt zoknik, az asztalon felejtett, majdnem teli tejes doboz.<\/p>\r\n

B\u00e1r k\u00e9s\u0151 \u0151sz volt, gy\u00f6ny\u00f6r\u0171en s\u00fct\u00f6tt a nap, a park f\u00e1i k\u00f6z\u00fcl, n\u00e9h\u00e1ny csupasz \u00e1gaival ny\u00fajt\u00f3zkodott, a t\u00f6bbs\u00e9g m\u00e9g \u0151rizte s\u00e1rga, barna v\u00f6r\u00f6ses ruh\u00e1j\u00e1t. M\u00e1rta le\u00fclt egy padra, becsukta a szem\u00e9t, arc\u00e1t a nap fel\u00e9 ford\u00edtotta, a sugarak k\u00f6r\u00fcl \u00f6lelt\u00e9k, melegs\u00e9g\u00fckkel sim\u00edtottak v\u00e9gig az arc\u00e1n. V\u00e9kony talp\u00fa cip\u0151be bujtatott l\u00e1b\u00e1ra figyelt. M\u00e1r eg\u00e9szen pici gyermekk\u00e9nt meg tanult m\u00e1sk\u00e9nt hallani. A f\u00f6ld apr\u00f3 rezg\u00e9sei \u00fczenetet k\u00fcldtek, ahogy a gyenge fuvallatok is. Az \u00faton aut\u00f3busz haladt, ez \u00e1tmegy a h\u00eddon, gondolta az asszony, mert elfordult. A ker\u00e9kp\u00e1rost a l\u00e9gmozg\u00e1s \u00e1rulta el, amit maga ut\u00e1n hagyott, a l\u00e1bak trappol\u00e1s\u00e1t is \u00e9rz\u00e9kelte, tal\u00e1n n\u00e9gy \u2013 \u00f6t fut\u00f3 lehet. \u00c9rezte, ahogy valaki le\u00fcl mell\u00e9, de nem mozdult. Kis id\u0151 m\u00falva a pad rezd\u00fcl\u00e9s\u00e9b\u0151l tudta padszomsz\u00e9dja k\u00f6zelebb \u00fclt, el\u00e1rulta a szaga is. Lassan kinyitotta a szem\u00e9t, az idegenre n\u00e9zett, aki besz\u00e9lt hozz\u00e1. A f\u00e9rfi ugyan \u00fagy lehetett harminc \u00e9ves, mint hatvan. Bozontos szak\u00e1lla nyakba l\u00f3g\u00f3 zs\u00edros haja volt, a ruh\u00e1ja is \u00e1polatlan. M\u00e1rta fel\u00e1llt, vil\u00e1gos kab\u00e1tj\u00e1nak zseb\u00e9b\u0151l el\u0151 vett egy k\u00e9tsz\u00e1zast a f\u00e9rfi kez\u00e9be tette, r\u00e1 mosolygott \u00e9s elindult, sok\u00e1ig k\u00eds\u00e9rte a hajl\u00e9ktalan szem\u00e9b\u0151l t\u00fckr\u00f6z\u0151d\u0151 h\u00e1la.<\/p>\r\n

Nem figyelte az utat merre j\u00e1r, l\u00e1bai \u00f6szt\u00f6n\u00f6sen vitt\u00e9k, megv\u00e1rta, am\u00edg z\u00f6ldre v\u00e1lt a l\u00e1mpa, balra fordult, innen m\u00e1r l\u00e1tsz\u00f3dott \u00fati c\u00e9lja. Kov\u00e1csolt vasker\u00edt\u00e9sen bel\u00fcl egy hossz\u00fa egy emeletes \u00e9p\u00fclet \u00e1llt, a t\u00e1bla szerint iskola. Most ny\u00edlt az ajt\u00f3, hat-h\u00e9t \u00e9ves forma gyerekek futottak az udvarra, mosolyogva n\u00e9zte \u0151ket. Ott van Bence, ujjongott mag\u00e1ban. \u00d6r\u00f6me nem tartott sok\u00e1ig, valaki megr\u00e1ntotta a karj\u00e1t. \u00c1gi a l\u00e1nya volt az, aki heves k\u00e9zmozdulatokkal f\u00f6rmedt r\u00e1 \u2013 M\u00e9gis mit k\u00e9pzelsz? \u2013 Csak l\u00e1tni szerettem volna az unok\u00e1m \u2013 jelelte vissza. \u2013 Ha lesz id\u0151m megl\u00e1togatlak \u2013 Mikor? \u2013 k\u00e9rdezte vissza \u2013 Legal\u00e1bb had k\u00f6sz\u00f6njek neki \u2013 Anya! Menj el! Nem akarom, hogy a fiamat cs\u00fafolj\u00e1k miattad! \u2013 M\u00e1rta l\u00e9pett egyet h\u00e1tra, olyan volt mintha valaki mellbe v\u00e1gta volna, m\u00e9g a l\u00e9legzete is elakadt. A l\u00e1nya sz\u00e9gyelli. Sz\u00e9gyelli, hogy az anyja siket. Tett m\u00e9g egy l\u00e9p\u00e9st h\u00e1tra, megfordult \u00e9s gyors l\u00e9ptekkel indult el, p\u00e1r m\u00e9ter ut\u00e1n m\u00e1r szaladt. Amikor kifulladt, le\u00fclt, de most csak a pad sz\u00e9l\u00e9re, olyan volt, mint egy \u00e1zott ver\u00e9b, nyoma sem volt a r\u00e9gi magabiztoss\u00e1g\u00e1nak. \u00d3r\u00e1kig bolyongott a v\u00e1rosba, eg\u00e9szen bes\u00f6t\u00e9dett mire haza \u00e9rt. Az \u00e1gy\u00e1ra vetette mag\u00e1t, csak \u00fagy kab\u00e1tost\u00f3l, lassan eleredtek a k\u00f6nnyei. Amit eddig nem \u00e9rzett, vagy csak nem vett tudom\u00e1st r\u00f3la, most m\u00e1zs\u00e1s s\u00falyk\u00e9nt nehezedett a v\u00e1ll\u00e1ra, a mag\u00e1ny.<\/p>\r\n

Eml\u00e9kk\u00e9pek villantak fel lelki szemei el\u0151tt. Az int\u00e9zetbe t\u00f6lt\u00f6tt \u00e9vek, amiket \u00e9pen annyira gy\u0171l\u00f6lt, mint amennyire szerette. Ahogy vissza tudott gondolni, Laci mindig is ott volt a k\u00f6zelben. Neki nem okozott gondot a siket gyerekekkel val\u00f3 besz\u00e9d, mert az anyatejjel sz\u00edvta mag\u00e1ba a jelnyelvet, mivel a n\u0151v\u00e9re siketen sz\u00fcletett, \u00e9s azon kevesek k\u00f6z\u00e9 tartozott, akik k\u00f6zel laktak.\u00a0 Amikor Emma, Laci n\u0151v\u00e9re le\u00e9retts\u00e9gizett az int\u00e9zetben, a fi\u00fa tov\u00e1bbra is visszaj\u00e1rt, bar\u00e1tai voltak ott. Hogy mikor sodr\u00f3dtak egym\u00e1smell\u00e9? Tal\u00e1n a szalagavat\u00f3n, amikor Laci felk\u00e9rte kering\u0151re, \u00e9s azt mondta gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, pedig \u0151 r\u00fat kiskacs\u00e1nak k\u00e9pzelte mag\u00e1t, szerinte csak a ruha volt sz\u00e9p rajta. A ritmust, a l\u00e9p\u00e9seket \u00fagy betanulta, senki nem mondta volna meg, hogy \u0151 a zen\u00e9t nem hallja. M\u00e1rt\u00e1nak kellett majdnem k\u00e9t \u00e9v, hogy el tudja hinni egy siket l\u00e1nyt, szerethet egy hall\u00f3 fi\u00fa.<\/p>\r\n

Egy siket embernek nagyon neh\u00e9z munk\u00e1t tal\u00e1lni, f\u0151leg \u00fagy, hogy haza kell k\u00f6lt\u00f6zni vid\u00e9kre. Egy csomagol\u00f3 \u00fczembe hajtogatott dobozokat, pedig foly\u00e9konyan \u00edrt olvasott oroszul. Laci kitart\u00f3 volt, el is nyerte jutalm\u00e1t. Soha nem b\u00e1nta meg, hogy hozz\u00e1 ment feles\u00e9g\u00fcl, annak ellen\u00e9re, sem hogy t\u00edz \u00e9v ut\u00e1n k\u00fcl\u00f6n mentek, p\u00e1r h\u00f3napra Laci botl\u00e1sa miatt, ezt lesz\u00e1m\u00edtva t\u00f6bb mint h\u00fasz \u00e9vig \u00e9ltek egy\u00fctt. A f\u00e9rfi besz\u00e9lte r\u00e1, \u00c1gi sz\u00fclet\u00e9sekor, am\u00edg gyesen van, tanuljon, \u00e9s \u0151 megfogadta a tan\u00e1csot. Az informatika nem vonzotta, ink\u00e1bb angolt tanult. A ford\u00edt\u00e1sra koncentr\u00e1lt. Eleinte egy magazinnak ford\u00edtott cikkeket k\u00fcls\u0151 munkat\u00e1rsk\u00e9nt, de ezek honor\u00e1riuma nagyon kev\u00e9s volt, hi\u00e1ba mondta Laci, hogy \u0151 megteremt nekik mindent, nem akart f\u00fcggeni a f\u00e9rj\u00e9t\u0151l. Egyik volt iskolat\u00e1rsa k\u00e9rte meg seg\u00edtsen, mert t\u00fal v\u00e1llalta mag\u00e1t. Egy geol\u00f3giai szakdolgozatot kellet leford\u00edtani. M\u00e1rta akkor belevetette mag\u00e1t a geol\u00f3giai ismeretekbe, hogy legyen fogalma arr\u00f3l, amivel dolgozik. \u00c9s ott ragadt.<\/p>\r\n

Laci sosem rejtegette, vitte moziba is, mindig feliratos filmet v\u00e1lasztott. J\u00e1rtak nyaralni, \u00fagy \u00e9ltek, mint b\u00e1rmelyik h\u00e1zasp\u00e1r. Ahogy visszagondol, akkor v\u00e1ltozott meg valami, amikor nagyobb lak\u00e1sba k\u00f6lt\u00f6ztek, \u00e9s ez \u00c1ginak iskolav\u00e1lt\u00e1ssal j\u00e1rt. Valahol \u00e9rezte \u0151, hogy a l\u00e1nya nem sz\u00edvesen megy vele t\u00e1rsas\u00e1gba, az iskolai \u00fcnneps\u00e9gekr\u0151l is rendszerint nem sz\u00f3lt. A k\u00f6z\u00e9piskol\u00e1s szalagavat\u00f3j\u00e1n, felk\u00fcldte \u0151ket a karzatra, mondv\u00e1n a t\u00f6bbi sz\u00fcl\u0151 is ott van, csakhogy ne legyen a k\u00f6zel\u00e9ben. \u00c9s most az arc\u00e1ba v\u00e1gta kend\u0151zetlen\u00fcl, hogy mindig is sz\u00e9gyellte az anyj\u00e1t. Benc\u00e9t is alig l\u00e1tja, \u00c1gi m\u00e9g az alapvet\u0151 jelekre sem tan\u00edtotta meg a fi\u00e1t.<\/p>\r\n

El\u0151sz\u00f6r arra gondolt, \u00edr Lacinak, aki \u00edg\u00e9ret\u00e9hez h\u00edven sokat seg\u00edt, anyagilag is. De m\u00e9gsem \u00edrt, nem akarta, hogy miatta \u0151 se l\u00e1thassa az unok\u00e1j\u00e1t.<\/p>\r\n

Napokig olyan volt, mint egy alvaj\u00e1r\u00f3, a hat\u00e1rid\u0151s munk\u00e1val is cs\u00faszott, \u00e9jszak\u00e1ba ny\u00fal\u00f3an kellett dolgoznia, hogy behozza a lemarad\u00e1st.<\/p>\r\n

Amikor \u00fajra kil\u00e9pett a lak\u00e1sb\u00f3l, a v\u00e9nasszonyok nyara m\u00e9g nem fulladt ki, a nap \u00e9ppen \u00fagy s\u00fct\u00f6tt, mint p\u00e1r napja, tal\u00e1n a sz\u00e9l lett h\u0171v\u00f6sebb kicsit.<\/p>\r\n

Most egy m\u00e1sik iskola fel\u00e9 vette az ir\u00e1nyt. Nem is tudta mit rem\u00e9l ett\u0151l a l\u00e1togat\u00e1st\u00f3l, tal\u00e1n kicsit \u00fajra gyermeknek lenni.<\/p>\r\n

A port\u00e1s nem akarta beengedni, m\u00e1r lemondott arr\u00f3l, hogy v\u00e9gig menjen a r\u00e9gi folyos\u00f3n, amikor szemb\u0151l megl\u00e1tott egy f\u00e9rfit. \u2013 Bal\u00e1zs? \u2013 A f\u00e9rfi elmosolyodott. Ugyan az a sz\u0151ke g\u00f6nd\u00f6r haj, csak kicsit s\u00f6t\u00e9tebb, a kisfi\u00fas mosoly sem v\u00e1ltozott, \u00e9s a r\u00e9gi a mozdulat is, amivel, az orr\u00e1ra cs\u00fasz\u00f3 szem\u00fcveget a hely\u00e9re igaz\u00edtotta.<\/p>\r\n

Hatalmas szeretet volt abban, ahogy Bal\u00e1zs mag\u00e1hoz \u00f6lelte, v\u00e9gig tapogatta az arc\u00e1t, a v\u00e1ll\u00e1t, hogy megbizonyosodjon arr\u00f3l, nem csak \u00e1lmodik. Az aula k\u00f6zep\u00e9n \u00e1lltak meg, belef\u00e1radt a kez\u00fck a jelel\u00e9sbe, be annyi mondanival\u00f3juk volt egym\u00e1snak, hisz \u0151k gyerekk\u00e9nt is bar\u00e1tok voltak. Pihen\u00e9sk\u00e9nt a f\u00e9rfi v\u00e9gig vezette az iskol\u00e1n, a r\u00e9gi term\u00fcket is megn\u00e9zt\u00e9k. Az \u00e9vek alatt annyi v\u00e1ltoztat\u00e1s t\u00f6rt\u00e9nt az int\u00e9zm\u00e9nyben, alig lehetett r\u00e1ismerni.<\/p>\r\n

Bal\u00e1zs vacsor\u00e1zni h\u00edvta, \u00e9s most ott \u00e1llt a kedvenc almaz\u00f6ld ruh\u00e1j\u00e1ban, szomor\u00faan tekintve a t\u00fck\u00f6rk\u00e9p\u00e9re, mert nem az a kisl\u00e1ny n\u00e9zett vissza r\u00e1, aki annyi cs\u00ednyt elk\u00f6vetett, szeg\u00e9ny Bal\u00e1zs vitte el a balh\u00e9t legt\u00f6bbsz\u00f6r. A megszaporodott szarkal\u00e1bak eml\u00e9keztett\u00e9k a kor\u00e1ra, a f\u00e9rfi sem a r\u00e9gi l\u00e1nyt l\u00e1tja benne, biztosan.<\/p>\r\n

Az \u00e9tteremben elsz\u00e1llt minden f\u00e9lelme, hisz Bal\u00e1zs sem az a pelyhedz\u0151 \u00e1ll\u00fa kamasz m\u00e1r. Az \u00e9vek folyam\u00e1n megszokt\u00e1k a k\u00edv\u00e1ncsi tekinteteket, nem zavarta \u0151ket most sem. Bal\u00e1zs a mag\u00e1val hozott jegyzett\u00f6mbre \u00edrta a rendel\u00e9s\u00fcket azt adta pinc\u00e9r kez\u00e9be, \u00e9s folytatt\u00e1k a besz\u00e9lget\u00e9st. M\u00e1rta megtudta a f\u00e9rfir\u0151l, hogy aggleg\u00e9ny, mivel \u00f6r\u00f6kletes a sikets\u00e9ge, nem akart gyereket, \u00e9s nem akart egy n\u0151t sem megfosztani az anyas\u00e1gt\u00f3l, \u00edgy nem n\u0151s\u00fclt meg. Bal\u00e1zs sajn\u00e1lkozott M\u00e1rta v\u00e1l\u00e1s\u00e1n, gratul\u00e1lt az unok\u00e1hoz, nem tudta, hogy a n\u0151 \u00e9ppen az\u00e9rt van itt, mert azok eltasz\u00edtott\u00e1k. B\u00facs\u00faz\u00e1skor, nem telefonsz\u00e1mot, hanem e-mail c\u00edmet v\u00e1ltottak.<\/p>\r\n

Alig \u00e9rt haza M\u00e1rta, m\u00e1r ott volt az \u00fczenet, m\u00e1snap is, harmadnap is. A bar\u00e1ts\u00e1guk \u00fagy folytat\u00f3dott, mintha az eltelt harminc \u00e9v nem is l\u00e9tezne. Csak most a bar\u00e1ts\u00e1g mell\u00e9 m\u00e1s is t\u00e1rsult. A n\u0151 maga el\u0151tt is tagadta, hogy mint f\u00e9rfit is egyre k\u00f6zelebbinek \u00e9rzi Bal\u00e1zst.<\/p>\r\n

Ennek m\u00e1r \u00f6t \u00e9ve, az\u00f3ta f\u00e9rj \u00e9s feles\u00e9g. Egyszer m\u00e9g pr\u00f3b\u00e1lt k\u00f6zeledni \u00c1gihoz, sikertelen\u00fcl. Most van egy csapat gyerek, akiket k\u00e9nyeztethet, Bal\u00e1zs unszol\u00e1s\u00e1ra elv\u00e1llalt egy nevel\u0151i \u00e1ll\u00e1st az int\u00e9zetben.<\/p>\r\n

Most \u00edgy k\u00f6zel a hatvanhoz, megtal\u00e1lta, ha nem is a boldogs\u00e1got, de a b\u00e9k\u00e9t igen. M\u00e1r nem f\u00e1j annyira, \u00c1gi \u00e1rul\u00e1sa.<\/p>","type":"rich"}