{"version":"1.0","provider_name":" T\u0171zmad\u00e1r","provider_url":"https:\/\/kertitorpilla.cafeblog.hu","author_name":"Kathy Godhy","author_url":"https:\/\/kertitorpilla.cafeblog.hu\/author\/kathygodhygmail-com\/","title":"A fest\u0151","html":"
\r\n

 <\/p>\r\n

 <\/p>\r\n

 <\/p>\r\n

 <\/p>\r\n

\"\"<\/a><\/p>\r\n

Ezernyolcsz\u00e1zhetvennyolcban, egy budai asztalosm\u0171hely f\u00f6l\u00f6tti lak\u00e1sban, sz\u00fcletett egy fi\u00fa. Kicsi volt, gyenge. A B\u00e1ba azt mondta az any\u00e1nak, ne tegye mellre, mert \u00fagysem marad meg. Az asszony m\u00e9gis megpr\u00f3b\u00e1lta szoptatni, hogy ne tette volna, amikor a h\u00e1rom l\u00e1ny ut\u00e1n v\u00e9gre fia lett. A fi\u00fa er\u0151tlen volt arra is, hogy az anyja mell\u00e9t sz\u00edvja. Egy h\u00e9t m\u00falva m\u00e9g \u00e9lt. K\u00e9t h\u00e9t ut\u00e1n elkezdett gyarapodni. Egy \u00e9vesen m\u00e1r senki meg nem mondta volna, hogy sz\u00fclet\u00e9sekor m\u00e1r temett\u00e9k.<\/p>\r\n

Cs\u00f6ndes, nyugodt gyerek volt, nagy k\u00e9k szemekkel. Az eg\u00e9sz csal\u00e1d, de k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen az anyja, m\u00e9g a sz\u00e9lt\u0151l is \u00f3vta, neki jutott mindig a legjobb falatokb\u00f3l. Am\u00edg a t\u00f6bbi gyerek az utc\u00e1n csatangoltak, \u0151 sz\u00edvesebben \u00fclt a m\u0171hely padl\u00f3j\u00e1t belep\u0151 f\u0171r\u00e9szporban, \u00e9s rajzolt. Ezek a rajzok nem \u00e1br\u00e1zoltak m\u00e9g semmit, legf\u0151k\u00e9pp kacskaring\u00f3s vonalak voltak.<\/p>\r\n

\u00d6t \u00e9ves volt, amikor az anyj\u00e1nak a betegs\u00e9g\u00e9ra a doktor vid\u00e9ki leveg\u0151t javasolt. Az asszony fogta a k\u00e9t kisebb l\u00e1ny\u00e1t, meg a fi\u00fat leutazott a nagyb\u00e1tyj\u00e1hoz. A tizen\u00f6t \u00e9ves maradt az apj\u00e1val, valakinek vezetnie kellett a h\u00e1ztart\u00e1st. Nem csak a betegnek, hanem a fi\u00fanak is j\u00f3t tett a tiszta leveg\u0151, eg\u00e9szen fel\u00e9l\u00e9nk\u00fclt, az arca is kipirult. Legink\u00e1bb a hat\u00e1rt szerette j\u00e1rni a nagyb\u00e1csival, sokszor, am\u00edg az a dolg\u00e1t v\u00e9gezte, kifek\u00fcdt a r\u00e9tre \u00e9s \u00f3r\u00e1kig n\u00e9zte a felh\u0151k j\u00e1t\u00e9k\u00e1t.<\/p>\r\n

A csal\u00e1d \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt ott kezdje el az elemi iskol\u00e1t vid\u00e9ken, a nagyb\u00e1csi legnagyobb \u00f6r\u00f6m\u00e9re. \u0150k ketten nagyon meg\u00e9rtett\u00e9k egym\u00e1st, az id\u0151s\u00f6d\u0151 f\u00e9rfi sem volt sz\u00f3sz\u00e1ty\u00e1r.<\/p>\r\n

Olyan volt a fi\u00fa esze, mint a szivacs, itta az iskol\u00e1ba tanultakat. Am\u00edg m\u00e1sok m\u00e9g a bet\u0171ket silabiz\u00e1lt\u00e1k, \u0151 m\u00e1r foly\u00e9konyan olvasott, ahogy a tan\u00edt\u00f3t\u00f3l l\u00e1tta. Arr\u00f3l a szok\u00e1s\u00e1r\u00f3l, hogy b\u00e1mulja a felh\u0151ket nem szokott le, akkor sem, amikor be\u00edratt\u00e1k a gimn\u00e1ziumba. Itt figyelt fel r\u00e1 egyik tan\u00e1r, b\u00e1rmit mondtak neki hib\u00e1tlanul lerajzolta, \u0151 volt az, aki felvetette a csal\u00e1dnak, mi\u00e9rt nem adj\u00e1k fest\u0151tanoncnak. Ahogy ez, az apj\u00e1nak f\u00fcl\u00e9be jutott, hazarendelte a fi\u00e1t. Oda vette maga mell\u00e9 asztalos inasnak, hisz egyszer majd neki kell \u00e1tvennie a m\u0171helyt.<\/p>\r\n

A f\u00e9rfi r\u00f6vid id\u0151 alatt r\u00e1j\u00f6tt, hogy a fia, vagy t\u00fal fiatal tizenh\u00e1rom \u00e9vesen inasnak, vagy egy\u00e1ltal\u00e1n nem \u00e9rdekli az asztaloss\u00e1g. Sokszor kapta azon, hogy a munk\u00e1ja helyett az ablakn\u00e1l \u00e1ll \u00e9s elm\u00e9ly\u00fclten n\u00e9zi az eget. Hi\u00e1ba szidta meg, hi\u00e1ba ker\u00fclt el\u0151 a nadr\u00e1gsz\u00edj. A fi\u00fa zoksz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl t\u0171rte a szid\u00e1st, a ver\u00e9st is, olyankor p\u00e1r napi elv\u00e9gezte a munk\u00e1j\u00e1t, azut\u00e1n megint ott felejtette mag\u00e1t az ablakn\u00e1l.<\/p>\r\n

A f\u00e9rfi egyre t\u00f6bbsz\u00f6r gondolkodott azon, ki lesz az, aki tov\u00e1bb viszi a mesters\u00e9get. Ez a l\u00e1ny is, ahelyett hogy egy mesterember v\u00e1lasztott volna, hozz\u00e1 ment egy fisk\u00e1lishoz, aki a sz\u00e1mol\u00e1son k\u00edv\u00fcl nem \u00e9rt semmihez, m\u00e9g egy sz\u00f6get sem tud beverni. De majd a k\u00e9t kisebbel nem lesz ilyen eln\u00e9z\u0151, nekik majd \u0151 v\u00e1laszt f\u00e9rjet. Ha a fi\u00e1ra gondolt a fej\u00e9t cs\u00f3v\u00e1lta, csak a baj van vele.<\/p>\r\n

A fi\u00fa tizenhat \u00e9ves volt, amikor oda \u00e1llt az apja el\u00e9, hogy \u0151 bizony elmenne m\u00e1s m\u0171helybe, \u00faj dolgokat tanulni, m\u00e1sf\u00e9le b\u00fatorokat is tudjanak k\u00e9sz\u00edteni. Legink\u00e1bb B\u00e9csbe v\u00e1gyakozott. A f\u00e9rfi kinevette, de a feles\u00e9ge addig k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt, hogy r\u00e1\u00e1llt. Levelet \u00edrt egy ismer\u0151s b\u00e9csi asztalosnak, n\u00e9mi p\u00e9nz is adott, ami el\u00e9g az utaz\u00e1sra, meg kitart, am\u00edg keresete lesz. Tudta, a fi\u00fa r\u00f6vid \u00faton haza j\u00f6n, hisz olyan \u00e9lhetetlen.<\/p>\r\n

A fi\u00fa, hatalmas v\u00e1rakoz\u00e1ssal indult a nagy \u00fatra. Att\u00f3l nem kellett f\u00e9lnie, hogy nem tudja mag\u00e1t meg\u00e9rtetni, vagy \u0151 nem \u00e9rti majd a B\u00e9csieket. Els\u0151 hall\u00e1sra megjegyezte az idegen szavakat.<\/p>\r\n

A m\u0171hely, ahova az apja k\u00fcldte szinte t\u00f6k\u00e9letes m\u00e1sa volt az otthoninak. Az asztalos mester kis kerek, mosolyg\u00f3s ember volt.<\/p>\r\n

Sz\u00e1ll\u00e1sk\u00e9nt kapott kis szoba, ink\u00e1bb csak cella volt, egy \u00e1gy szekr\u00e9ny, \u00e9s egy kis asztal f\u00e9rt el benne. Munka ut\u00e1n a fi\u00fa a nyak\u00e1ba vette a v\u00e1rost, maga sem tudta mit keres. M\u00e9gis megtal\u00e1lta. Egy k\u00e9temeletes h\u00e1z oldals\u00f3 bej\u00e1rata f\u00f6l\u00f6tt l\u00f3gott a t\u00e1bla \u201efest\u0151 tanoda\u201d. Megmutatta a tud\u00e1s\u00e1t, igaz nem ecsettel, csak ceruz\u00e1val, meg\u00e9rdekl\u0151dte a tand\u00edjat, azt\u00e1n m\u00e9gis csal\u00f3dottan t\u00e1vozott, mert a Mester, csak napk\u00f6zben v\u00e1llalt tan\u00edtv\u00e1nyokat, akkor pedig neki dolgoznia kell.<\/p>\r\n

Minden nap \u00e1tsz\u00e1molta a p\u00e9nz\u00e9t, \u00e9telre alig k\u00f6lt\u0151t, m\u00e9gsem maradt sok, mert a sz\u00e1ll\u00e1s d\u00edj\u00e1t is levont\u00e1k t\u0151le.<\/p>\r\n

Csak p\u00e1r h\u00f3napig b\u00edrta a m\u0171helyben, \u00e9ppen kimentek a t\u00e9lb\u0151l, akkor m\u00e1r egy kis padl\u00e1sszob\u00e1t b\u00e9relt, ami fel\u00e9be ker\u00fclt, mint amibe eddig lakott. Az asztalos is megunta a fi\u00fa n\u00f3gat\u00e1s\u00e1t, azzal bocs\u00e1totta el, jobb lesz, ha haza megy, mert egyed\u00fcl sosem fog tudni meg\u00e1llni a l\u00e1b\u00e1n.<\/p>\r\n

A fi\u00fa mintha erre v\u00e1rt volna, szinte sz\u00e1rnyakat kapva rohant a Mesterhez, lesz\u00e1molta a tand\u00edjat, nem gondolt arra, ami maradt k\u00e9t-h\u00e1rom h\u00f3napi, esetleg f\u00e9l \u00e9vig lesz el\u00e9g. A v\u00e1szon is p\u00e9nzbe ker\u00fclt, \u00e9s a fest\u00e9k is, amit a Mestern\u00e9l tanult meg elk\u00e9sz\u00edteni.<\/p>\r\n

Gondolnia kellet arra is. valami munk\u00e1t tal\u00e1ljon. Legk\u00f6nnyebben a vas\u00fat\u00e1llom\u00e1son tudott bev\u00e9telre szert tenni, tehet\u0151sebb utasok csomagjait cipelte. Azt\u00e1n r\u00e1mosolygott a szerencse, a postamester szem\u00e9ly\u00e9ben, aki alkalmazta, mint kifut\u00f3fi\u00fat. M\u00e9g a fia levetett ruh\u00e1ib\u00f3l is adott neki, hogy rendesen fel tudjon \u00f6lt\u00f6zni.<\/p>\r\n

M\u00e1r nem j\u00e1rt a Mesterhez, kidobott p\u00e9nznek tartotta. Alig v\u00e1rta, hogy v\u00e9gezzen a munk\u00e1val, rohant haza, oda\u00fclt az ablakhoz \u00e9s festett. Legink\u00e1bb felh\u0151ket. Sz\u00fcrke borong\u00f3s id\u0151 volt, amikor elkezdte. M\u00e1snap kis\u00fct\u00f6tt a nap, b\u00e1r\u00e1nyfelh\u0151k kergett\u00e9k egym\u00e1st, azt\u00e1n viharfelh\u0151 ker\u00fclt r\u00e1, megint b\u00e1r\u00e1nyfelh\u0151k, vagy tiszta k\u00e9k \u00e9g lett. Megint bek\u00f6sz\u00f6nt\u00f6tt a t\u00e9l, a sz\u00fcrke minden \u00e1rnyalat\u00e1val megfestve az eget, a fi\u00fa k\u00e9pe is egyre sz\u00fcrk\u00e9bb lett. F\u00e1zott, mert t\u00fczel\u0151re nem futotta, enni is alig evett. Sok id\u0151t t\u00f6lt\u00f6tt \u00e1gyban, ilyenkor a k\u00e9pen a fest\u00e9k r\u00e9teg nem vastagodott.<\/p>\r\n

Ahogy kezdett tavaszodni, az \u00e9g is tisztult, egyre szebb felh\u0151k jelentek meg, a fi\u00fa pedig festette \u0151ket. M\u00e1r nem is eml\u00e9kezett mikor volt utolj\u00e1ra a postamestern\u00e9l, nem is gondolt r\u00e1. A h\u00e1zmester volt az, aki r\u00e1verte az ajt\u00f3t, a lakb\u00e9rt k\u00f6vetelve. Hi\u00e1ba forgatta ki a zsebeit, n\u00e9h\u00e1ny apr\u00f3 p\u00e9nz\u00e9rm\u00e9n k\u00edv\u00fcl nem volt semmije. A h\u00e1zmester kinevette, amikor felaj\u00e1nlotta a k\u00e9pet lakb\u00e9r gyan\u00e1nt.<\/p>\r\n

Egy kis zs\u00e1kban elf\u00e9rt az eg\u00e9sz vagyona. Cip\u0151je, ruh\u00e1ja viseltes volt. A k\u00e9pre, \u00e9s arra a kev\u00e9s fest\u00e9kre, ami m\u00e9g maradt jobban vigy\u00e1zott, mint az \u00e9let\u00e9re.<\/p>\r\n

Az hogy haza menjen esz\u00e9be sem jutott, nem is nagyon eml\u00e9kezett a r\u00e9gi \u00e9let\u00e9re. Folyton P\u00e1rizs j\u00e1rt az esz\u00e9be, m\u00e9g a Mestern\u00e9l hallotta P\u00e1rizs a m\u0171v\u00e9szetek fellegv\u00e1ra.<\/p>\r\n

Gyalog indult a nagy \u00fatra. N\u00e9ha felk\u00e9redzkedett egy-egy szek\u00e9rre, \u00e9h\u00e9t erdei gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6kkel, mad\u00e1rtoj\u00e1ssal csillap\u00edtotta, vagy tany\u00e1kon, n\u00e9mi h\u00e1z k\u00f6r\u00fcli munk\u00e1\u00e9rt kapott egy t\u00e1ny\u00e9r levest. Volt ahol p\u00e1r napig, vagy p\u00e1r h\u00e9tig ott is ragadt, ilyenkor kapott n\u00e9mi \u00fatra val\u00f3t, esetleg kev\u00e9s kis p\u00e9nzt is. M\u00e1r nem rezzent \u00f6ssze minden neszre, ha erd\u0151n, mez\u0151n hajtotta \u00e1lomra a fej\u00e9t. Azok k\u00f6z\u00fcl, akikkel \u00f6sszehozta a j\u00f3 sorsa, csak kevesen tudt\u00e1k megmondani j\u00f3 fel\u00e9 halad e, \u00edgy t\u00f6bbsz\u00f6r kellett m\u00f3dos\u00edtania az \u00fatir\u00e1nyon. Azt sem tudta mikor \u00e9s hol l\u00e9pte \u00e1t a hat\u00e1rt.<\/p>\r\n

K\u00e9s\u0151 tavasszal indult el, \u00e9s m\u00e1r \u0151sz volt, de P\u00e1rizst m\u00e9g nem \u00e9rte el. A kor\u00e1n j\u00f6tt h\u00f3, ott marasztalta egy gazd\u00e1n\u00e1l, aki j\u00f3 p\u00e9nzt \u00edg\u00e9rt, ha seg\u00edt a m\u00e9g l\u00e1bon lev\u0151 takarm\u00e1ny begy\u0171jteni. Ez id\u0151 alatt szinte t\u00f6k\u00e9letes lett a francia tud\u00e1sa.<\/p>\r\n

A korai h\u00f3 sok\u00e1ig marasztalta, azt\u00e1n kihaszn\u00e1lta a hirtelen j\u00f6tt enyh\u00fcl\u00e9st, \u00fatnak indult. az \u00fatmutat\u00e1s szerint, gyalogszerrel, p\u00e1r nap alatt P\u00e1rizsba \u00e9r.<\/p>\r\n

Furcsa karnev\u00e1li hangulat fogadta \u00e1lmai v\u00e1ros\u00e1ban. Sz\u00ednes ruh\u00e1ba \u00f6lt\u00f6z\u00f6tt emberek \u00e9nekeltek t\u00e1ncoltak. Amerre n\u00e9zett t\u0171zij\u00e1t\u00e9kok robbantak. Mag\u00e1val ragadta \u0151t is az emberek hangulata, b\u00e1r el nem tudta k\u00e9pzelni mit \u00fcnnepelnek. \u2013 Honnan j\u00f6tt\u00e9l ember, a holdr\u00f3l? \u2013 K\u00e9rdezte egy maskar\u00e1s, amikor az \u00fcnneps\u00e9gr\u0151l k\u00e9rdezte \u2013 Ma van v\u00e9ge a sz\u00e1zadnak, holnapt\u00f3l ezerkilencsz\u00e1zat \u00edrunk!<\/p>\r\n

Mindenhol \u00e9dess\u00e9get osztogattak, nagy kond\u00e9rokb\u00f3l m\u00e9rt\u00e9k a g\u0151z\u00f6lg\u0151 levest. Egy d\u00edszes ruh\u00e1s f\u00e9rfi, aki feh\u00e9r lovon \u00fclt, egy mar\u00e9k bankjegyet sz\u00f3rt az emberek k\u00f6z\u00e9, a fi\u00fanak siker\u00fclt n\u00e9gyet is megszereznie, egy eg\u00e9sz vagyont tartott a kez\u00e9ben.<\/p>\r\n

A vas\u00fat\u00e1llom\u00e1son t\u00f6lt\u00f6tt k\u00e9t napot, am\u00edg el\u00fclt a zsivaj, \u00e9s sz\u00e1ll\u00e1s ut\u00e1n n\u00e9zhetett. egyszer\u0171 padl\u00e1sszob\u00e1t keresett \u00e9s tal\u00e1lt is. \u00c9s v\u00e9gre a hossz\u00fa utaz\u00e1s ut\u00e1n, dacolva a hideggel oda\u00fclt az ablakhoz, hosszan tanulm\u00e1nyozta az eget, ami most sz\u00fcrke volt, majd sz\u00e9pen lassan elkezdte hozz\u00e1alak\u00edtani a k\u00e9pet.<\/p>\r\n

A Mester, akit felkeresett, sok\u00e1ig n\u00e9zte az el\u00e9 tett festm\u00e9nyt, majd halkan csak annyit mondott \u2013 \u00c9n \u00f6nnek nem tudok m\u00e1r tan\u00edtani semmit, mindent tud. \u2013 a fi\u00fa szeme felcsillant.<\/p>\r\n

Otthon m\u00e9g l\u00e1zasabban festette a k\u00e9pet. Alig mozdult ki. Csak keny\u00e9rre k\u00f6lt\u00f6tt meg fest\u00e9kre. N\u00e9ha az ujjai elg\u00e9mberedtek a hidegt\u0151l, j\u00e1rt\u00e1nyi ereje is alig volt az \u00e9hs\u00e9gt\u0151l. Egyszer \u00e1gynak esett, h\u00e1rom napig fel sem b\u00edrt kelni, eg\u00e9sz teste beleremegett a k\u00f6h\u00f6g\u00e9sbe. Amikor jobban lett \u00fajult er\u0151vel \u00e1llt neki festeni.<\/p>\r\n

B\u00e1r a betegs\u00e9g elm\u00falt, a k\u00f6h\u00f6g\u00e9s n\u00e9ha k\u00ednozta, egy alkalommal, mintha v\u00e9res lett volna kend\u0151, amivel megt\u00f6r\u00f6lte a sz\u00e1j\u00e1t. Gyorsan zsebre tette, amit nem l\u00e1t az nincs is.<\/p>\r\n

Nagyon gy\u00f6nge volt, \u00e9jjel sok\u00e1ig k\u00f6h\u00f6g\u00f6tt, de ma el kell menni, mert elfogyott a fest\u00e9k, meg hoz kenyeret is, mell\u00e9 egy kis vajat, m\u00e9g tart a karnev\u00e1lon tal\u00e1lt p\u00e9nzb\u0151l. Mikor is volt az a karnev\u00e1l? Mit is \u00fcnnepeltek? Mindj\u00e1rt indulok, gondolta, csak megpihenek kicsit.<\/p>\r\n

V\u00e9gre megj\u00f6tt a j\u00f3 id\u0151, vele egy\u00fctt sz\u00ednesedtek a felh\u0151k. \u00c9s \u0151 festett. Az\u00fark\u00e9k eget, amin j\u00e1t\u00e9kos b\u00e1r\u00e1nyfelh\u0151k kerget\u0151ztek, b\u00edbort tett a k\u00e9p alj\u00e1ra, a lemen\u0151 nap k\u00f6r\u00e9, majd t\u00fcrkizzel vette k\u00f6r\u00fcl a vill\u00e1mokat. Megint j\u00f6ttek a b\u00e1r\u00e1nyfelh\u0151k, n\u00e9melyiknek v\u00f6r\u00f6s volt a l\u00e1ba. Nem is \u00e9rtette, hisz gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 tavasz van, honnan ez a sok h\u00f3, \u00e9s mi\u00e9rt piros........<\/p>\r\n<\/div>","type":"rich"}