{"version":"1.0","provider_name":" T\u0171zmad\u00e1r","provider_url":"https:\/\/kertitorpilla.cafeblog.hu","author_name":"Kathy Godhy","author_url":"https:\/\/kertitorpilla.cafeblog.hu\/author\/kathygodhygmail-com\/","title":"A remete","html":"

\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 \"\"<\/a><\/p>\r\n

A szob\u00e1t, neh\u00e9z \u00e1porodott szag lengte be, a mennyezetre ragasztott l\u00e9gypap\u00edr fekete volt, a sok r\u00e1ragadt l\u00e9gyt\u0151l. N\u00e9h\u00e1ny \u00e9jszakai pillang\u00f3 hull\u00e1ja t\u00f6rte meg a feketes\u00e9get, egyik-m\u00e1siknak m\u00e9g mozgott a sz\u00e1rnya, m\u00e9g rem\u00e9nykedett a szabadul\u00e1sba. Az ablakon sz\u00fcrk\u00e9re, k\u00e9rgesre ette az id\u0151, \u00e9s a kosz a f\u00fcgg\u00f6nyt, a b\u00fatorokon vastag porr\u00e9teg, n\u00e9hol egy k\u00e9znyom t\u00f6rte meg a sz\u00fcrkes\u00e9get. Az \u00e1gy is sz\u00fcrke volt, mint maga az ember is, aki halk ny\u00f6g\u00e9sek k\u00eds\u00e9ret\u00e9ben, lassan ki\u00fclt az \u00e1gysz\u00e9l\u00e9re.<\/p>\r\n

Senki nem tudta honnan j\u00f6tt, a kor\u00e1t is csak sejtett\u00e9k, egyszer csak ott volt az elhagyatott sz\u0151l\u0151ben, a f\u00e9lig \u00f6sszed\u0151lt kunyh\u00f3ban.\u00a0 Akkor m\u00e9g, tal\u00e1n adott a l\u00e1tszatra, megjav\u00edtotta a tet\u0151t, az ablakba szerzett \u00fcveget, m\u00e9g f\u00fcgg\u00f6nyt is ker\u00edtett r\u00e1. Szekr\u00e9nyt, asztalt, sz\u00e9ket maga eszk\u00e1b\u00e1lt l\u00e9cekb\u0151l, amiket a k\u00f6rny\u00e9kben tal\u00e1lt. M\u00e9g kis udvart is kialak\u00edtott mag\u00e1nak, ami azt\u00e1n az eny\u00e9szet\u00e9 lett, ahogy lassan az ember is.<\/p>\r\n

Doktor Bartus Ede, egyetemi tan\u00e1r. Erre a n\u00e9vre sokszor m\u00e1r maga sem eml\u00e9kezett, ahogy a sz\u00e9p Budai lak\u00e1sra sem, Be\u00e1ra, a csinos kis asszonyk\u00e1ra, meg a gyerekekre sem. A k\u00f6rny\u00e9kbe mindenki csak a remetek\u00e9nt ismerte. Hetente egyszer ment a faluba, amikor kitett\u00e9k a kuk\u00e1kat, sok hasznos dolgot tal\u00e1lt mag\u00e1nak, kenyeret, sokszor gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t is. Egy id\u0151 ut\u00e1n n\u00e9h\u00e1ny h\u00e1zn\u00e1l, k\u00fcl\u00f6n neki k\u00e9sz\u00edtettek kis csomagokat, a kidob\u00e1sra \u00edt\u00e9lt ruh\u00e1kat sem tett\u00e9k a szem\u00e9t k\u00f6z\u00e9. Nagy ritk\u00e1n, p\u00e9nzt is kapott.<\/p>\r\n

Mint amolyan csodabog\u00e1rra tekintettek r\u00e1, a f\u00e9rfiak beinvit\u00e1lt\u00e1k a kocsm\u00e1ba, egy- egy fr\u00f6ccs mellett pr\u00f3b\u00e1lt\u00e1k kipuhatolni, ki is \u0151 val\u00f3j\u00e1ban. Ilyenkor neh\u00e9z fejjel, d\u00fcl\u00f6ng\u00e9lve ment haza. felszerelkezve p\u00e1r \u00fcveg olcs\u00f3 borral. M\u00e1r tudta ki az, akit\u0151l kaphat ak\u00e1r hitelbe is bort, vagy n\u00e9mi kis h\u00e1z k\u00f6r\u00fcli munka fej\u00e9ben.<\/p>\r\n

Doktor Bartus Ede, sok- sok \u00e9vvel ezel\u0151tt megingott. Sz\u00e9pen fel\u00e9p\u00edtett \u00e9lete egyik napr\u00f3l a m\u00e1sikra szertefoszlott. Soha azel\u0151tt nem volt olyan gondolata, hogy Be\u00e1n k\u00edv\u00fcl, lehetne m\u00e1s n\u0151 is az \u00e9let\u00e9ben. Kinga sz\u00e9p volt, form\u00e1s, birtok\u00e1ba volt minden tud\u00e1s is, amivel levehet a l\u00e1b\u00e1r\u00f3l egy f\u00e9rfit. Doktor Bartus Ede m\u00e9gis ellen\u00e1llt, s\u0151t visszautas\u00edtotta, pedig ett\u0151l a kapcsolatt\u00f3l a l\u00e1ny olyan el\u0151ny\u00f6ket rem\u00e9lt egyetemi el\u0151menetel\u00e9ben, amit m\u00e1s m\u00f3don nem igen szerezhetett meg. A bossz\u00fa gyors volt, \u00e9s gonosz.<\/p>\r\n

Ny\u00e1r volt, rekken\u0151 h\u0151s\u00e9g, a kl\u00edma valami\u00e9rt nem m\u0171k\u00f6d\u00f6tt. Legsz\u00edvesebben elmer\u00fclt volna egy k\u00e1d j\u00f3 h\u0171v\u00f6s v\u00edzbe, de ott kellett \u00fclnie az irod\u00e1ba. A l\u00e1ny v\u00e9kony sejtelmesen \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3 ruh\u00e1ba l\u00e9pett be, a k\u00f6zelg\u0151 vizsg\u00e1ir\u00f3l kezdett el besz\u00e9lni, k\u00f6zbe megker\u00fclve az asztalt, oda \u00e1llt mell\u00e9. \u00c9rezte a l\u00e1ny illat\u00e1t, olyan k\u00f6zel volt, a b\u0151re forr\u00f3s\u00e1ga is megcsapta. Ahogy fel\u00e1llt test\u00fck \u00f6ssze\u00e9rt egy pillanatra. Az esze tudta el kellene menek\u00fclni, de a test m\u00e1st akart. Hosszan szenved\u00e9lyesen cs\u00f3kolta a l\u00e1nyt, keze a derek\u00e1ra simult. Azt\u00e1n csak \u00e1llt bamb\u00e1n, nem \u00e9rtette mi t\u00f6rt\u00e9nik. K\u00e9t koll\u00e9g\u00e1ja volt a szob\u00e1ba, a l\u00e1ny hiszt\u00e9rikusan kiab\u00e1lt. Valami olyasmit, hogy meg akarta er\u0151szakolni.<\/p>\r\n

A vizsg\u00e1lat idej\u00e9re szabads\u00e1gra k\u00fcldt\u00e9k, a feles\u00e9ge elk\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, hi\u00e1ba mondta el ezerszer is, hogy nem csin\u00e1lt semmi olyat, amivel v\u00e1dolj\u00e1k. A b\u00edr\u00f3s\u00e1gi proced\u00fara \u00e9vekig h\u00faz\u00f3dott, a tartal\u00e9kait fel\u00e9lte. Eleinte csak est\u00e9nk\u00e9nt ivott p\u00e1r poh\u00e1rral, legal\u00e1bb aludni tudjon, azt\u00e1n m\u00e1r itallal kezdte a napot. Lassan elfordultak a rokonok, bar\u00e1tok is, nem volt egy seg\u00edt\u0151 k\u00e9z, aki felemelte volna.<\/p>\r\n

A hajl\u00e9ktalans\u00e1got nem tudta megszokni, f\u0151leg az\u00e9rt mert sokan felismert\u00e9k, olyankor m\u00e9lys\u00e9ges sz\u00e9gyent \u00e9rzett. Eleinte m\u00e9g magyar\u00e1zkodott, de minek. Azt\u00e1n \u00fatra kelt. A ruh\u00e1n k\u00edv\u00fcl, amit visel, nem volt semmije.<\/p>\r\n

A sz\u0151l\u0151hegyi kunyh\u00f3ra, amikor r\u00e1tal\u00e1lt, m\u00e9g voltak tervei, amik \u00e9pp \u00fagy az eny\u00e9szet\u00e9 lettek, mint a kis udvar, \u00e9s lassan az ember is. \u00a0<\/p>","type":"rich"}