![\"\"](\"https:\/\/kertitorpilla.cafeblog.hu\/files\/2019\/10\/london-2276021.jpg\")
<\/a><\/p>\r\n<\/p>\r\n
<\/p>\r\n
Iza, ki\u00fclt a teraszra \u00e1ll\u00edtott \u00f6bl\u00f6s n\u00e1dfotelbe, maga al\u00e1 h\u00fazta a l\u00e1bait, k\u00e9t tenyer\u00e9t r\u00e1sim\u00edtotta a k\u00e1v\u00e9s b\u00f6gr\u00e9re. Ez az egyetlen k\u00e1ros szenved\u00e9lye, k\u00e1v\u00e9, sok-sok tejjel. N\u00e9zte az utc\u00e1n elhalad\u00f3 embereket, pr\u00f3b\u00e1lta kital\u00e1lni, ki hova siet. Neki, van m\u00e9g egy h\u00e9t a szabads\u00e1gb\u00f3l, a semmittev\u00e9sre. Megr\u00e1zta fej\u00e9t, mintha a zavar\u00f3 gondolatokat akarn\u00e1 elhessenteni. <\/span><\/p>\r\n
Elm\u00falt \u00f6tven, \u00fagy elszaladtak az \u00e9vek mellette, szinte \u00e9szre sem vette. Dolgozott, gyereket nevelt \u00fatnak ind\u00edtotta \u0151ket. Pedig a kicsit meddig marasztalta. Hol lenne jobb helye, mint otthon, minek akar vil\u00e1gg\u00e1 menni. Azt\u00e1n r\u00e1j\u00f6tt, nem \u00e9lheti a gyereke \u00e9let\u00e9t, aki sz\u00e1rnyalni akar, rep\u00fclni az \u00e1lmai ut\u00e1n. <\/span><\/p>\r\n
De most, most k\u00e1rp\u00f3tolni fogja az \u00e9let a sok lemond\u00e1s\u00e9rt, szenved\u00e9s\u00e9rt. Csak egy kattint\u00e1s volt. Egy icipici mozdulat a mutat\u00f3ujjal, hogy visszaigazolj az ismer\u0151snek jel\u00f6l\u00e9st. <\/span><\/p>\r\n
Iza rep\u00fclt, sz\u00e1llt vissza az id\u0151be, hogy \u00fajra az a mindig mosolyg\u00f3s tizenhat \u00e9ves l\u00e1ny legyen. A mosolya, nem csak annak sz\u00f3lt, hogy sz\u00e9p az \u00e9let, hanem a k\u00e9k szem\u0171 magas sr\u00e1cnak, Krist\u00f3fnak is, aki folyton ott t\u00e9bl\u00e1bolt mellette. Az els\u0151 b\u00e1tortalan cs\u00f3knak, a k\u00edv\u00e1ncsi \u00e9rint\u00e9seknek, amit\u0151l rendre meg is ijedtek. Hatalmas szerelem volt, ami eg\u00e9sz addig tartott, am\u00edg a fi\u00fa csal\u00e1dja elk\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt.
Naponta j\u00f6ttek-mentek a levelek, szerelmes \u00fczenetet hoztak, \u00edg\u00e9reteket, amik sosem lettek bev\u00e1ltva. Lassan ritkulni kezdtek ezek a k\u00fcldem\u00e9nyek, m\u00edg el is maradtak. Iza, akkor m\u00e1r m\u00e1sik fi\u00fara mosolygott, vele tervezte azt a j\u00f6v\u0151t, amit egy \u00e9ve m\u00e9g a k\u00e9k szem\u0171 sr\u00e1ccal.<\/span><\/p>\r\n
Az \u00fczenetekbe k\u00fcld\u00f6tt f\u00e9nyk\u00e9peken, nem l\u00e1tta, hogy Krist\u00f3f f\u00f6l\u00f6tt is elj\u00e1rt az id\u0151. Nem l\u00e1tta a szeme k\u00f6r\u00fcli r\u00e1ncokat, a sz\u00e1ja k\u00e9t oldal\u00e1ra bev\u00e9s\u0151d\u00f6tt m\u00e9ly bar\u00e1zd\u00e1kat. El\u0151tte az a b\u00fcszke tart\u00e1s\u00fa sr\u00e1c volt, aki az eml\u00e9keiben \u00e9lt. \u00c9s tudta a f\u00e9rfi is \u00edgy \u00e9rez, mert azt az id\u0151ket eleven\u00edtett\u00e9k fel. <\/span><\/p>\r\n
Iza, \u00f6r\u00fclt, hogy Krist\u00f3f csak az \u00fczeneteket l\u00e1tja, amit elk\u00fcld, az arc\u00e1t nem, amin v\u00e9gigfutottak a k\u00f6nnyek, \u00e9ppen az utols\u00f3 tal\u00e1lkoz\u00e1s jutott esz\u00e9be, az utols\u00f3 cs\u00f3k, \u00f6lel\u00e9s.<\/span><\/p>\r\n
Besz\u00e9ltek m\u00e1sr\u00f3l is, az, az\u00f3ta eltelt id\u0151r\u0151l. Iza sz\u0171kszav\u00fa volt, a f\u00e9rfi nem, szinte nyitott k\u00f6nyv volt sz\u00e1m\u00e1ra, hisz mindent elmondott mag\u00e1r\u00f3l, a h\u00e1zass\u00e1gair\u00f3l a v\u00e1l\u00e1sokr\u00f3l, arr\u00f3l, hogy a harminc \u00e9v, amit Londonba t\u00f6lt\u00f6tt m\u00e1r sok id\u0151 ahhoz, hogy haza k\u00f6lt\u00f6zz\u00f6n. Nincs semmi, \u00e9s senki, aki ide k\u00f6tn\u00e9. Ez a mondat f\u00e1jt Iz\u00e1nak.<\/span><\/p>\r\n
Az a p\u00e1r h\u00e9t alatt ami\u00f3ta besz\u00e9lgettek Iza megv\u00e1ltozott. Fodr\u00e1szhoz ment, csinos n\u0151ies ruh\u00e1kat kezdett hordani. \u00c9vek \u00f3ta nem mosolygott, ha meg is tette ink\u00e1bb grimasznak l\u00e1tszott, most az ismer\u0151s\u00f6k is r\u00e1csod\u00e1lkoztak a v\u00e1ltoz\u00e1sra.
A f\u00e9rfi, k\u00e9peket k\u00fcld\u00f6tt arr\u00f3l ahol, \u00e9s ahogyan \u00e9l. Mes\u00e9lt, az utaz\u00e1sair\u00f3l, a G\u00f6r\u00f6g szigetekr\u0151l, Izlandr\u00f3l, Sk\u00f3t kast\u00e9lyokr\u00f3l k\u00fcld\u00f6tt k\u00e9peket, haj\u00f3 utakr\u00f3l.<\/span><\/p>\r\n
Iz\u00e1t, teljesen elvar\u00e1zsolta ez a nagyvil\u00e1gi l\u00e9t. Nem vette \u00e9szre, hogy ahogy \u0151 megv\u00e1ltozott az id\u0151k folyam\u00e1n, a f\u00e9rfi sem az m\u00e1r, mint akit r\u00e9gen ismert. <\/span><\/p>\r\n
Besz\u00e9ltek egy esetleges tal\u00e1lkoz\u00e1sr\u00f3l, de h\u00e1t London nem a szomsz\u00e9dban van, ezer\u00f6tsz\u00e1z kilom\u00e9tert \u00e1tszelni, m\u00e9gsem olyan, mintha a szomsz\u00e9d faluba akarna \u00e1truccanni. Iza eld\u00f6nt\u00f6tte, mivel m\u00e9g sosem volt k\u00fclf\u00f6ld\u00f6n, majd \u0151 elmegy Londonba. Krist\u00f3f lelkes volt, \u00edrta, hol tud olcs\u00f3 rep\u00fcl\u0151jegyet venni, hol vannak Londonba olcs\u00f3 sz\u00e1ll\u00e1sok. <\/span><\/p>\r\n
Iza, l\u00e1zasan k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00f6tt, m\u00e9g indul\u00e1s el\u0151tt venni akart p\u00e1r dolgot, \u00edgy el\u0151z\u0151 nap felutazott Pestre a n\u0151v\u00e9r\u00e9hez.
A bev\u00e1s\u00e1rl\u00f3k\u00f6zpont sorai k\u00f6z\u00f6tt s\u00e9t\u00e1ltak, a n\u0151v\u00e9re \u00e9ppen egy vicces sztorit mes\u00e9lt, de Iza nem nevetett. Meredten n\u00e9zte a f\u00e9rfit, akin l\u00e1tsz\u00f3dott, \u0151 sem sz\u00e1m\u00edtott a tal\u00e1lkoz\u00e1sra. Krist\u00f3f, a bev\u00e1s\u00e1rl\u00f3k\u00f6zpont k\u00e9k egyenruh\u00e1j\u00e1t viselte, \u00e9ppen egy raklapr\u00f3l pakolta a dobozokat egy polcra.<\/span><\/p>\r\n
Iza sarkon fordult, szinte futva ment a kij\u00e1rat fel\u00e9, a n\u0151v\u00e9re alig \u00e9rte utol. Nem v\u00e1laszolt a k\u00e9rd\u00e9sre mi t\u00f6rt\u00e9nt, p\u00e9nzt nyomott a testv\u00e9re kez\u00e9be \u2013kint megv\u00e1rlak \u2013 mondta.<\/span><\/p>","type":"rich"}