![\"\"](\"https:\/\/kertitorpilla.cafeblog.hu\/files\/2020\/05\/558463_344281742276117_237886308_n.jpg\")
<\/a><\/p>\r\nIda, m\u00e1r gyerekk\u00e9nt is hatalmas h\u00e1tr\u00e1nnyal indult. Az apja \u00fagy j\u00e1rt a sittre, mintha haza j\u00e1rna. Egy-k\u00e9t \u00e9vet t\u00f6lt\u00f6tt otthon, egy-kett\u0151t a b\u00f6rt\u00f6nbe. B\u0171n lajstrom\u00e1n lop\u00e1s, testi s\u00e9rt\u00e9s, rabl\u00e1s szerepelt. Annak, ha otthon volt rendszerint gyerek volt a v\u00e9ge, akiket n\u00e9h\u00e1ny h\u00e9t, vagy h\u00f3nap ut\u00e1n kiemeltek a csal\u00e1db\u00f3l. Leghosszabb ideig Danika volt otthon, \u0151t m\u00e1sf\u00e9l \u00e9vesen vitt\u00e9k el. Ida sorsa valahogy senkit nem \u00e9rdekelt.\u00a0<\/p>\r\n
Folyton k\u00f6lt\u00f6ztek, egyik h\u00e1z romosabb volt, mint a m\u00e1sik. Ida m\u00e1sokr\u00f3l levetett ruh\u00e1kat hordott, amik sokszor nem is illetek r\u00e1. H\u00e9t-nyolc\u00e9ves kor\u00e1t\u00f3l, maga tartotta rendbe a ruh\u00e1it, j\u00e1rt v\u00e1s\u00e1rolni, t\u00edz \u00e9vesen minden r\u00e1maradt a h\u00e1zk\u00f6r\u00fcl, megtanulta profin beosztani a kev\u00e9s p\u00e9nzt, ami j\u00f6tt a h\u00e1zhoz, b\u00e1r, azon nem sok beosztani val\u00f3 volt. Az anyja, a nap nagy r\u00e9sz\u00e9t, nyugtat\u00f3kt\u00f3l k\u00e1bultan t\u00f6lt\u00f6tte. Jobb napjain elkezdett l\u00e1zasan takar\u00edtani, mintha a kopott b\u00fatorok, a piszkos falak att\u00f3l meg sz\u00e9p\u00fcln\u00e9nek. Az apj\u00e1ra \u00fagy tekintett, mint egy idegenre, ha otthon volt se sokat l\u00e1tt\u00e1k.<\/p>\r\n
Tizenk\u00e9t \u00e9ves kora k\u00f6r\u00fcl, kisebb h\u00e1z k\u00f6r\u00fcli munk\u00e1kat v\u00e1llalt. El\u0151sz\u00f6r maga aj\u00e1nlotta fel, hogy megcsin\u00e1l ezt-azt, k\u00e9s\u0151bb m\u00e1r h\u00edvt\u00e1k is. Volt, amikor nem p\u00e9nzt, hanem toj\u00e1st, gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t, kapott vagy z\u00f6lds\u00e9get a kertb\u0151l. Ahogy \u00fcgyesedett, egyre t\u00f6bb munk\u00e1ja lett, mindent el v\u00e1llat. Ha kellett homokot, s\u00f3dert lap\u00e1tolt, udvart takar\u00edtott, \u00e1llatokat gondozott. K\u00e9s\u0151bb t\u00e9gl\u00e1t hordott a k\u0151m\u0171ves keze al\u00e1, betont, maltert kevert, emelgette a neh\u00e9z zs\u00e1kokat. Gondosan beosztotta a kereset\u00e9t, aminek egy r\u00e9sz\u00e9t, eltette t\u00fczel\u0151re. Gy\u0171l\u00f6lte a telet, amikor a napokat vastag takar\u00f3k alatt az \u00e1gyba kellett t\u00f6lteni, mert a k\u00e1lyh\u00e1ba csak addig \u00e9gett a t\u0171z, am\u00edg megf\u0151z\u00f6tt, ha volt egy\u00e1ltal\u00e1n annyi t\u00fczel\u0151.<\/p>\r\n
Ida, elvileg iskol\u00e1ba j\u00e1rt, gyakorlatilag nem l\u00e1togatta az \u00f3r\u00e1kat, a gyakorlatra se j\u00e1rt el, hogy \u00e1lljon be a pult m\u00f6g\u00e9, amikor fel\u00f6lt\u00f6zni sem tud. A jegyz\u0151t\u0151l felment\u00e9st kapott, mivel az anyj\u00e1t \u00e1polja, azzal a felt\u00e9tellel, ha beiratkozik estin valahova. H\u00e1t beiratkozott, azt, hogy j\u00e1r e, m\u00e1r senkit nem \u00e9rdekelt.<\/p>\r\n
Lehetett volna kicsit jobb \u00e9lete, de az apja kiszabadult, \u00e9s mivel a l\u00e1nya dolgozott, \u00fagy gondolta, neki m\u00e1r nem kell. Csak k\u00f6vetel\u0151z\u00f6tt. Folyton elszedte Ida p\u00e9nz\u00e9t. A poh\u00e1r akkor telt be, amikor a t\u00fczel\u0151re eldugott p\u00e9nz is elt\u0171nt. K\u00e9rd\u0151re vonta az apj\u00e1t, aki r\u00e1t\u00e1madt, hogy meri dugdosni az apja el\u00f6l a p\u00e9nz, meg is \u00fct\u00f6tte. Id\u00e1nak esz\u00e9be jutottak a r\u00e9gi ver\u00e9sek, amiket rendszerint az\u00e9rt kapott mert nem adtak neki a kocsm\u00e1ba hitelbe bort. Most elborult az agya, minden d\u00fch\u00e9t elkeseredetts\u00e9g\u00e9t beleadva vissza\u00fct\u00f6tt. A f\u00e9rfi meglepetten t\u00e1ntorodott h\u00e1tra, \u00e9s mert l\u00e1thatott valamit a l\u00e1nya szem\u00e9be, elviharzott, hatalmas csattan\u00e1ssal v\u00e1gta be maga ut\u00e1n az ajt\u00f3t. Napokig nem l\u00e1tt\u00e1k. Amikor el\u0151ker\u00fclt, eg\u00e9sz k\u00f6teg bankjegyet lengetett Ida arca el\u0151tt, arra a k\u00e9rd\u00e9sre, hogy honnan van a p\u00e9nz, csak hars\u00e1ny nevet\u00e9ssel v\u00e1laszolt.<\/p>\r\n
Id\u00e1t, meg sem lepte, amikor a rend\u0151raut\u00f3 meg\u00e1llt a h\u00e1z el\u0151tt. Az anyja akkor m\u00e1r olyan \u00e1llapotban volt, hogy ha az asztalhoz \u00fcltette, g\u00e9piesen evett, nem v\u00e1laszolt a k\u00e9rd\u00e9sekre, csak fek\u00fcdt naphosszat. \u00a0Amikor elvitte a ment\u0151 az asszonyt, Ida d\u00f6nt\u00f6tt. Sz\u00e9pen kitakar\u00edtotta a lak\u00e1st. Egy h\u00e1tizs\u00e1kba belef\u00e9rt minden holmija. Csak a ker\u00e9kp\u00e1rj\u00e1t vitte mag\u00e1val.<\/p>\r\n
\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0\u00a0 Folyt.k\u00f6v<\/p>","type":"rich"}