<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>           Tűzmadár</provider_name><provider_url>https://kertitorpilla.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Kathy Godhy</author_name><author_url>https://kertitorpilla.cafeblog.hu/author/kathygodhygmail-com/</author_url><title>A titok</title><html>&lt;p&gt;&lt;a href=&quot;https://kertitorpilla.cafeblog.hu/files/2015/03/1525472_685872044766969_1109955087_n.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone  wp-image-113&quot; src=&quot;https://kertitorpilla.cafeblog.hu/files/2015/03/1525472_685872044766969_1109955087_n-231x300.jpg&quot; alt=&quot;1525472_685872044766969_1109955087_n&quot; width=&quot;455&quot; height=&quot;591&quot; /&gt;&lt;/a&gt;  &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;    A szobát még betöltötték az apró sóhajok emlékei, körüllengte őket a szerelmesek édes illata.&lt;br /&gt;A férfi egy párnát gyömöszölt a válla alá, kényelmesen, félig ülve helyezkedett el, csak egy lepedő csücske takarta az ágyékát. Vera keresztbe feküdt az ágyon, fejét a férfi hasán nyugtatta, a lepedő másik sarkával takarta mezítelenségét.&lt;br /&gt;- Mire gondolsz? – Kérdezte mély hangján a férfi. A nő az oldalára fordult, így látta az arcát. Elmosolyodott. Szeretkezés után mindig kisimulnak a vonásai, megfiatalodik. Ilyenkor a két ősz tincs is mintha halványabb lenne a halántékán.&lt;br /&gt;- Amikor kislány voltam, sokat voltam a nagyszüleimnél. Tulajdonképpen ők neveltek fel, de ez egy másik történet. …&lt;br /&gt;- Szép vagy! – Simított végig az arcán a férfi. Ő elpirult. Tudta nagyon jól, hogy pont annyinak látszik amennyi és nem a címlapokon látható ötvenes nőkre hasonlít, hanem csak átlagos. Egy szürke kisegér.&lt;br /&gt;- Kizökkentesz. – mondta, zavarában azt is elfelejtette miről akart beszélni.&lt;br /&gt;- A nagyszüleidről beszéltél.&lt;br /&gt;- A mamám amúgy is egy vidám nő volt, de azok voltak a különleges alkalmak, mikor dudorászva tett-vett a konyhában kora reggel. Olyankor, ha a papa bejött elpirult, a papa szeme meg furcsán csillogott, egy félmosoly volt az arcán. Nem beszéltek csak a pillantásukkal és én akkor kislányként úgy éreztem, valami csoda részese vagyok. Soha nem tudtam a titkukat megfejteni. Később kamasz fejjel sem. Amikor a lányom kicsi volt, néha náluk töltöttünk pár napot és csodálkozva vettem észre az én drága nagyikám ráncos arcán a kis pírt, meg a papa szemében azt a furcsa csillogást. Miután a mama meghalt, még sokszor aludtam a papánál, akárhogy figyeltem, azt a csillogást nem láttam többet.&lt;br /&gt;- Sikerült megfejteni a titkot?&lt;br /&gt;- Azt hiszem igen! -&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>