1.0 Tűzmadárhttps://kertitorpilla.cafeblog.huKathy Godhyhttps://kertitorpilla.cafeblog.hu/author/kathygodhygmail-com/<div> <p><a href="https://kertitorpilla.cafeblog.hu/files/2015/04/kati-apjaa.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-156" src="https://kertitorpilla.cafeblog.hu/files/2015/04/kati-apjaa-300x279.jpg" alt="kati apjaa" width="300" height="279" /></a></p> <p>A párommal szoktunk olyan napokat beiktatni, amikor filmnézéssel töltjük az időt. Azokat a filmeket ahol már a képernyőn is kibugyog a vér, vagy az öreg baka mondása szerint megy az esemény. „Töltöttünk, lőttünk, töltöttünk, lőttünk! A végén már nem is töltöttünk, csak lőttünk!’, vagy, ahol a főhős, ha meglövik, kinyomja a golyót, mint egy pattanást, és megy vissza öldökölni, nem szeretjük. Inkább régi filmeket nézünk. Kabos Gyula, Csortos Gyula, vagy Jávor Pál utánozhatatlan. Ahogy Sóos Imre karakterei is!<br /> De nem erről akartam írni!<br /> A régi filmek nézése közben, ha látok egy idős paraszt embert, apai nagypapám jut eszembe mindig. A kónya kalap, a nagy bajusz, a hosszú szárú pipa, olyankor mintha őt látnám.<br /> Sajnos tíz évesen elveszítettem.<br /> Disznóvágás, szüret, vagy kukorica töréskor általában összegyűlt a család nagy része. A papát, baleset érte, rágurult a hordó, vas volt a combjában, emiatt nem dolgozhatott. Neki volt a feladata, lekötni az aprónépet! A nagyok mindig elmentek bandázni, meg nekik már segíteniük kellett a felnőtteknek, de minket, kicsiket a papa maga köré gyűjtött.<br /> Kiült a tornácra kitett lócára, akkurátusan meggyújtotta a pipát. Szertartásosan pöfékelt párat aztán a szája szögletébe akasztotta, úgy beszélt. Nagyon szerettem a finom illatú pipafüstöt.<br /> Mi köré, kis székekre, vagy egyszerűen, leültünk a földre, és mesélt!<br /> Az ő meséi nem úgy kezdődtek,- Egyszer volt, hol nem volt!- hanem – Amikó gyerök vo’ttam!<br /> Mi tátott szájjal hallgattuk, milyen volt a századfordulón gyereknek lenni!<br /> Volt amikor valamelyikünkre rá mutatott : -A té apád – vagy – A té anyád – És a szüleinkről mesélt anekdotákat! A legvásottabb gyerekek is nagy csöndbe hallgatták.<br /> A mamától féltem. Nem bántott ő egyikünket sem, csak szigorú volt. Viszont, azóta sem ettem szőlő befőttet, és olyan finom, lekvárral meg kent, kenyérlángost, mint nála.<br /> A Hazahúzóban, a szülők, az ő hangjukon szólalnak meg.<br /> Másik nagypapám, nem volt szerencsés a házasságban, két asszonyt temetett el, a harmadik, őt temette. Mindig kisgyerekekkel maradt magára, kellett az asszony a házhoz. Anyukám édesanyját nem ismerhettem. Náluk több időt töltöttem, talán azért, mert volt egy nagynéném, aki velem egyidős. Vagy csak könnyebb legyen anyukámnak, mikor a testvérem derékig gipszben adtak haza a kórházból Ő juhász volt. Gépészként került ide, de amikor már modern traktorok váltották fel a lánctalpasokat, nem volt szükség a munkájára, és akkor már idős is volt. <br /> Minden reggel, mentünk a mamával, fejéskor, az istállóba. Volt mindenkinek egy kis bádog bögréje, kis rongyocskával, abba szűrte a sajtárból, a mama a friss, meleg, habos tejet, és mi ittuk, mint a vizet! Segítettünk az állatok körül. Olyan jó volt simogatni a kis boci puha szőrét, olyan jó tejszagú volt. Ölbe venni a kisbárányt, vagy szaladgálni a kis kecskékkel, akik apró kis bohócok voltak. Aztán mentünk a határba, bejártuk a tanyavilágot! Sokszor gyalogoltunk be a faluba, ami négy kilométer, hogy a papának vigyünk Munkást! Őrömmel mentünk, mert a csárdában kaptunk bambit! Ketten egy üveggel, testvériesen megosztoztunk, a nagynénémmel rajta!</p> </div>rich