1.0 Tűzmadárhttps://kertitorpilla.cafeblog.huKathy Godhyhttps://kertitorpilla.cafeblog.hu/author/kathygodhygmail-com/<div><a href="https://kertitorpilla.cafeblog.hu/files/2015/04/1654277_229871390534573_527402128_n.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-168" src="https://kertitorpilla.cafeblog.hu/files/2015/04/1654277_229871390534573_527402128_n-300x188.jpg" alt="1654277_229871390534573_527402128_n" width="300" height="188" /></a></div> <div> </div> <div> </div> <div> </div> <div> </div> <div>Ria, ült a számítógép előtt elmélyülten böngészte az álláshirdetéseket, de többnyire csak maga elé meredt, azon gondolkozva, mi lenne az ideális munka számára.<br /> Huszonöt éves, még a szülői házban lakik, saját lakásra esélye sincs, amíg nem tudja magát eltartani.<span class="text_exposed_show"><br /> Az apja, nemes egyszerűséggel, csak pech kisasszonynak hívta.<br /> Ő volt az, akinek mindig leesett a fagyija, a makulátlan ünneplőruhája foltos lett. Neki szakadt el a cipőfűzője, és ő lépett mindig a sárba, még akkor is, ha csak egy tenyérnyi volt.<br /> Rajta röhögött az egész osztály tesi órán, mert szinte minden gyakorlatot elrontott. Vagy azért mert mellé ugrott a dobogónak, vagy csak futásközben megbotlott valamiben, többnyire a saját lábába. Ez azért is volt kínos, mert a bátyja benne volt az iskolai focicsapatba, a nővére pedig sorra nyerte a versenyeket szertornából.<br /> Az első magas sarkúját tizennégy évesen kapta, ki is tört a sarka a ház előtti két lépcsőfokon már induláskor.<br /> Az ő harisnyájába akadt be a kapu, ő ült buszon, vonaton valami trutyiba, és alóla vitték mindig el a széket, ha éppen leülni akart.<br /> És persze, az érettségin őt vádolták meg azzal, hogy puskázott, pedig éppen a lebukástól való félelmébe nem tette soha. Meg is húzták, matekból pótvizsgáznia kellett. Az első randi is emlékezetes maradt, mert a mosdóból vissza jövet, a cipősarkára ragadt WC papírt húzott maga után, mint egy zászlót.<br /> Később sem hagyta el a balszerencse!<br /> Fodrásztól kijövet, biztos, hogy nagy szél kerekedett, vagy hirtelen zápor jött, tönkre téve a szép frizuráját.<br /> Amilyen könnyen talált munkát olyan gyorsan el is veszítette.<br /> Egyik ismerősük ajánlotta a hivatalsegédi munkát.<br /> Többnyire a postát intézte, hozta vitte a leveleket. Volt egy asztala, ahol szétválogatta a küldeményeket, hogy a címzettek asztalára kerüljön.<br /> Kávét csak egyszer bízták rá, akkor is a parányi teakonyha falára több jutott a feketéből, mint a csészékbe, mert nem jól szerelte össze a főzőt.<br /> Jól is érezte magát ott, nyár lévén bátran húzott szoknyát a harisnyát mellőzte, a balesetek elkerülése végett, csak a sportcipő nem illett az öltözékéhez. Szóvá is tették a munkatársak, de mikor látták, hogy csak csetlik, botlik a körömcipőben, ráhagyták a választást.<br /> Történt egyszer, hogy a gumi elszakadt, ami a mappát fogta össze, a levelek szétszóródtak. Az még hagyján, hogy eső után volt, hanem a szél felkapta a könnyű papírokat, messzire lebbentve azokat.<br /> Felét sem tudta össze szedni, hiába szaladgált három órát utánuk. Egyszer még egy autó is majdnem elütötte, mert lelépett elé, egy szálló levél után.<br /> Az iroda vezetője, legnagyobb sajnálatára meg vált tőle, nem kockáztatott meg, egy újabb balesetet.<br /> Következő munkája egy bárban volt.. <br /> Szerette is nagyon, mert a vendégek kedvesek voltak vele. <br /> Nem is volt gond addig, amíg a tulaj nem látta azt, hogy eléggé kiismeri már magát, ki mehet az asztalokhoz kiszolgálni. De az is lehet, hogy megelégelte a sok törött poharat. <br /> Mit ehet ő arról, hogy azok a fránya poharak a mosogatóban mindig összekoccannak. <br /> Egy alkalommal egy drága viszkis üveget tört össze. Akkor a vendégek napokig csak azért jöttek, mint mondták, már a szagtól is berúgnak!.<br /> Úgy tűnt, a kiszolgálással elboldogul. <br /> Amíg kevesen voltak addig ment is minden, mint a karikacsapás.<br /> Azon a napon telt ház volt!<br /> Már régebben is szidta a tulajt a formatervezett széklábak miatt, szép ívesek voltak. A gond az volt, hogy kifelé, és lefelé íveltek.<br /> Egy vendég éppen távozni akart, kintebb tolta a székét, ő pedig, el volt foglalva azzal, hogy a teli tálcát egyensúlyozza, nem vette észre az akadályt. Csak azt érezte, hogy a levegőbe emelkedik. Tágra nyílt szemmel követte az önálló életre kelt tálcát, ami egy elmélyülten beszélgető társaság nyakába zuhant, beterítve őket itallal, és a szétrobbanó poharak cserepeivel.<br /> Egy percig csak feküdt a földön, széttárt karokkal, arccal lefelé.<br /> Ahogy négykézláb emelkedett, félve nézett hátra, remélve a tulaj nincs bent.<br /> Bent volt!<br /> Nem szólt, nem kiabált, csak az ajtóra mutatott.<br /> Nem lehetett félre érteni.<br /> Később, dolgozott csomagoló üzembe, bevásárlóközpontba, egy ideig a piacon is volt árus.<br /> Hiába tett meg mindent, hogy a munkáját legjobb tudása szerint végezze, valami mindig közbe jött.<br /> Persze, minden munka után hetek, olykor hónapok teltek el, amíg másikat talált.<br /> Szívesen segített volna otthon a háztartásba, hogy az anyja válláról levegyen némi terhet.<br /> - Te csak keresd a munkát kislányom!- mondta mindig, gyorsan.<br /> Tónit, egy családi összejövetelen ismerte meg. Valamelyik unokatestvér hozta magával.<br /> A kávét szervírozták éppen, mikor rá szóltak, vigyázzon, mert a fiú hajlamos kiönteni bármit.<br /> Ő, a szólóra nézett, miközben nyúlt a csészéért. Ezzel a lendülettel a Tóni ölébe landolt a forró ital. Tetézte a bajt az, hogy a fiú, szabadulása reményében, nagy kézlendítéssel próbálta az öléből eltávolítani a csészét, a sajátját is leverte.<br /> Ha ők ketten megjelentek valahol a családban, minden törékeny tárgyat megpróbáltak biztonságba helyezni előlük.<br /> A fiú annyiból volt szerencsésebb nála, hogy a munkája annyiból állt, hogy leült a gép elé, és írta a programokat. Nem kellett semmit hozni vinni, a helyét is csak akkor hagyta el, ha a szükség szólította..<br /> Viszont nem lehetett vele másról beszélgetni. A számítógép volt a hobbija is.<br /> Ria nem is bánta nagyon, mert jól el volt ő magában is.<br /> - Igen!- Gondolta magában!- Meg van!<br /> Itt ez a gép! Tóni is ilyenen dolgozik, majd segít neki, úgyis felvetette már, hogy költözzön hozzá. <br /> Nem lehet az olyan nehéz! <br /> Lássuk csak! Itt ez a kiírás, ha ide kattintok, akkor… -.és a képernyő elsötétült.<br /> Tanácstalanul ült, nézte a fekete monitort és nem értette mi történt.<br /> Most is, mint oly sokszor, ha szomorú volt, elő vette a rajz füzetét.<br /> Ő, aki nem is peches volt, hanem szimplán kétbalkezes, ha ceruzát vett a kezébe, szinte megtáltosodott.<br /> Nem arcképeket rajzolt, vagy tájakat, hanem a képzeletébe született mesei alakokat.<br /> Most egy szomorú sárkány feje kezdett alakot ölteni a ceruza nyomán.<br /> Egyedül csak az apja tudta, hogy rajzolni szokott, még kislányként kérte meg, hogy senkinek ne mondja el. Még anyának sem!<br /> Igaz, hogy késő volt már, de felhívta a fiút, elmondta, hogy elromlott a gépe, és azt is, hogy úgy döntött oda költözik.<br /> Tóni álmosan morgott valamit, amit ő igennek vett.<br /> Az anyja csak szkeptikusan legyintett a költözésnél, úgyis farok felvágva rohan haza nem sokára, hisz még egy rántottát sem tud úgy elkészíteni, hogy ne égesse meg magát.<br /> Nem lett igaza!<br /> Tónival jól kiegészítették egymást!<br /> A fiú, vagy inkább az anyja praktikusan műanyag poharakat-tányérokat vett. Ételt úgy rendelték, néha megkockáztattak egy- egy éttermi vacsorát. Volt, hogy megúszták baleset nélkül, de többnyire nem.<br /> Munkát továbbra sem sikerült találnia. <br /> Hálásan fogadta az apja támogatását, egy idő után már kezdett kínos lenni.<br /> Azon a hétvégén már nagyon el volt keseredve! <br /> - Készüljetek össze! Kiállításra megyünk! – mondta a telefonba az apja.<br /> Nem sok kedvet érzett, de nem akarta megbántani, amikor olyan sokat segített rajta.<br /> Meglepően sokan voltak kíváncsiak a képekre, amiknek szerzőéről semmit nem tudott.<br /> Az első terembe érte a meglepetés!<br /> A falon, főhelyen a legutoljára készített szomorú sárkány nézett rá!<br /> Ott volt a többi is, amiket féltő gonddal rejtegetett az íróasztala fiókjában.<br /> A kedvence a hosszú sörényű unikornis, a komor képű törpe, a szárnyas oroszlán, a tűzmadár!<br /> Az egyik képen egy különösen szép arcú lány volt, akinek karcsú lábai sas karmokba végződtek, hátán széttárta barna tollas szárnyait. Ez volt az egyik kedvence!<br /> Sokszor ábrándozott arról, hogy ő a sas lány, és felemelkedik a felhők fölé!<br /> Meg akarta érinteni, mikor valaki rá szólt. <br /> - Ő az enyém!- mondta áhítattal.<br /> - Sajnálom, de nem eladó a kép!<br /> - Ő az enyém! – Ismételte meg, - Ő Merenna, a felhők királynője!- Suttogta.<br /> A teremben hirtelen csönd lett, ahogy keze végig simított a képen, az üvegen keresztül szinte érezte a lény testének melegét, pont úgy, ahogy akkor, amikor kész lett a rajzzal.<br /> - Ön Ria?- Kérdezte a férfi elhűlve, miközben a rajz sarkán látható szignóra mutatott.<br /> Alig győzött válaszolni a rázúduló kérdésekre.<br /> Ki húzta magát, a szeme is megtelt könnyel.<br /> Már nem a pech kisasszony volt, hanem a Művésznő!<br /> Így szólították!<br /> Valahogy megváltozott az élete!<br /> Már nem kellet könyörögnie, hogy meghívják valahova. A kávéscsészék is egyre ritkábban landoltak a földön. Magas sarkút, továbbra sem hordott, elég magas volt anélkül is.<br /> Ő maga, hónapokkal később úgy gondolta, mindennek volt valami haszna az életében, még a sok balszerencsés eseménynek is.<br /> Talán egy felsőbb hatalom küldte rá a sok bajt, azért hogy rá jöjjön, neki ez a hivatása!</span></div> <div>                           </div> <div> </div> <div> </div>rich