1.0 Tűzmadárhttps://kertitorpilla.cafeblog.huKathy Godhyhttps://kertitorpilla.cafeblog.hu/author/kathygodhygmail-com/<p><a href="https://kertitorpilla.cafeblog.hu/files/2015/05/1471166_539212136170439_2100181621_n.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-171" src="https://kertitorpilla.cafeblog.hu/files/2015/05/1471166_539212136170439_2100181621_n-300x300.jpg" alt="1471166_539212136170439_2100181621_n" width="300" height="300" /></a></p> <p>Esik az eső. Nem zuhog, vagy szitál, hanem nagy cseppekben hullik, mintha a vihar hírnöke lenne.<br />Nem a lépteim hangját hallgatom, hanem az esernyőn koppanó cseppeket.<br />Kopp- kopp-kopp!<br />Kopp- kopp- kopp!<br />Vége-vége vége - üvölti egy hang a fejemben.<br />Lassan lépkedem, húzom az időt, hátha megmásíthatnám, a megmásíthatatlant.<br />Vége- vége- vége!<br />Meggyorsítom lépteim, ott állok az ajtó előtt, különös mód nem remeg a kezem, mikor a csengőhöz nyúlok.<br />Már fordulnék vissza, fellélegezve, ma már nem mondja ki végérvényesen.<br />Nyílik az ajtó, és ő ott áll csinosan, haja, sminkje makulátlan.<br />Nem szól, csak hátat fordít, rám hagyva a döntést bemegyek - e.<br />Halkan csukom az ajtót, követem a konyhába.<br />Nincs egyedül.<br />Hogy is gondolhattam, hogy egy napot is kibírna nélküle.<br />Az a másik, ott ül az asztalnál, szőkén, kék szeműen, dagadó izmán megfeszül a póló.<br />- Igyál valamit haver - int felém, a hangja mint a nők álma, mély, kissé rekedtes.<br />Zavartan igazitok a szemüvegemen, figyelmen kívül hagyom az invitálást.<br />Gyorsan az emeletre megyek, még ismerem a járást.<br />Az ágy szépen bevetve, talán még nem… - tovább nem merem gondolni.<br />Néhány vasalt ing pár zokni, alsónemű.<br />Öt év!<br />Öt hosszú év, és csak ennyi maradt belőle.<br />A fürdőszobában, már nincs a polcon a borotvakészletem, egy zacskóban árválkodik a mosógépen.<br />Soha nem bírta a bőröm az elektromos borotvát, bezzeg a szőke még ebben is különb nálam.<br />Tekintetem a tükörre téved.<br />Sötét hajú, két oldalt enyhén kopaszodó, vékony fémkeretes szemüveget viselő férfi néz vissza rám.<br />Lent még mondanék egy búcsúszót.<br />Nem vesznek rólam tudomást, egymással vannak elfoglalva.<br />Bele sajdul a lelkem, nem rég még az én ölembe ült.<br />Most már zuhog, mintha az ég, velem siratná az elmúlt öt évet.<br />Otthon egy kartondobozba dobálom a drága ruhákat, ő több időt töltött nálam, mint én nála.<br />Magamnak is csomagolok, itt már nincs maradásom.<br />A háza előtt kiteszem a dobozt, nem törődve vele, hogy elázik.<br />Kicsinyes bosszú, de jól esik a lelkemnek.<br />Elindulok, magam sem tudom hova!<br />Nem rég, még volt munkám, volt barátnőm.<br />Most csak egy bőrönd ruhám, és fájdalom a szívemben.</p>rich