1.0 Tűzmadárhttps://kertitorpilla.cafeblog.huKathy Godhyhttps://kertitorpilla.cafeblog.hu/author/kathygodhygmail-com/<p><a href="https://kertitorpilla.cafeblog.hu/files/2015/10/jegyzet1-600x400.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-216" src="https://kertitorpilla.cafeblog.hu/files/2015/10/jegyzet1-600x400-300x194.jpg" alt="jegyzet1-600x400" width="300" height="194" /></a><br />Megint reggel van, alig aludtam valamit. Igaz napközben is szoktam szundítani, és ha összeadjuk, akkor kijön a napi nyolc, kilenc óra alvás, vagy még több is. Óvatosan tapogatok az éjjeliszekrényen, nehogy leverjem a szemüvegem, mert akkor megint le kell térdelnem, hogy megtaláljam. Kicsit kitisztul a világ előttem, ahogy az orromra biggyesztem az okulárét.<br />Az oldalamra fordulok, majd előbb a könyökömmel, majd tenyérrel ülő helyzetbe nyomom magam. Az ízületeim is felszisszennek velem. Talpam a hűvös padlót érinti, oldalt csúztatom kicsit, és már meg is van a papucs.<br />A fürdőszobába csoszogok, a mosdó fölött opálos a tükör. A fiam, amikor itt járt azt mondta ki kellene cserélni. Ugyan minek, már régen nem szeretek tükörbe nézni. – Mikor is volt itt? Karácsonykor? Nem. Nem karácsonykor, mert akkor nem volt fám, mert nem tudtam volna felcipelni a harmadikra. De karácsony volt! Hogy is van? Tavaly sem volt fám.<br />Megrázom a fejem, minek jár az eszem olyan dolgokon, amik úgysem jutnak eszembe. <br />Teát főzök. Hiába próbálom, nem gyullad meg a gáz, pedig két rózsát is próbáltam. Na, végre! Ez a belső még működik. A Géza ígérte megcsinálja nekem. Jaj, hát miért nem emlékszem mikor volt itt utoljára? Legutóbb azt ígérte sűrűbben jön.<br />Kilöttyen a forró tea, mert reszket a kezem, szerencsére nem magamra döntöttem. Megvajazok egy kiflit, amit még délután hoztam az alagsori kis pékségből. Mindenki azt mondja, miért nem megyek, a nagyáruházba ott van választék, meg mindent megvehetek egyszerre. De minek? Az alagsori pékségbe az a kis eladó, hogy is hívják? Emike? Azaz! Emike, minden nap, megkérdezi – Hogy van Lenke néni? – a nagyáruházba a pénztáros fel sem nézett csak rám kiáltott – Igyekezzen már mama, más is vár a sorára. – pedig csak a pénzt számoltam ki, amit fizetni kellett.<br />Ha a Géza megint jön, majd elvisz, mert azért jó ám ott nézelődni, ha nem is vásárol az ember. Göcsörtös ujjaimmal megütögetem a homlokom. Mikor volt már itt, na? Emlékezz már te vénasszony, korholom magam. <br />– Csókolom Lenke néni!<br />Nem is hallottam mikor megjött a Böbe. Ezt legalább elintézte a Géza, hogy heti egy nap eljön ez a nagyszájú lány, segít beülni a kádba, amíg én ászkolódom, kitakarít, közbe be nem áll a szája, mintha engem érdekelne miket művelnek a neveletlen kölykei. <br />– Te Böbe! – kezdem, amikor felsegít állnom, segít a törölközésben is, – Mikor volt itt a Géza utoljára? <br />– Nem tudom Lenke néni, az biztos amióta én ide járok magához nem volt itt. <br />– Hát mióta jársz te ide? <br />– Már öt éve Lenke néni. <br />– Akkor hogy fizet ki téged? <br />– Ahhoz nem kell ide jönnie, Mi ezt lerendeztük a Gézával.<br />Hangosan szuszog, amíg tisztára törli a kádat, én már mondtam neki nem kéne annyit ennie, úgy el van hízva. <br />– Na, kész is vagyok, majd jövök Lenke néni. <br />Ilyenkor fürdés után jót lehet aludni, ledőlök az ágyra, az jár az eszembe, nem lehet, hogy a fiam öt éve nem járt itt. Hát most volt, amikor megígérte rendbe teszi nekem a lakást. <br />Érzem, ahogy az álom egyre jobban magával ragad. Könnyű vagyok, szinte lebegek a fényes országút felett….<br /> xxxxxxxxxxxxxxxxxx<br /> – Szegény Lenke néni, folyton a fiáról kérdezgetett, hogy mikor járt nála utoljára, mert nem emlékezett. Engem már meg sem ismert. Meg ígértem Gézának a halálos ágyán, hogy nem hagyom magára az édesanyját. Az unokáit már be sem engedte a lakásba, azt mondta, ki akarják rabolni. Élhetett volna még, bár ez a nyolcvanhat év is szép kor</p>rich