1.0 Tűzmadárhttps://kertitorpilla.cafeblog.huKathy Godhyhttps://kertitorpilla.cafeblog.hu/author/kathygodhygmail-com/<p><a href="https://kertitorpilla.cafeblog.hu/files/2014/12/403419_452556724781100_2032396998_n.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-39" src="https://kertitorpilla.cafeblog.hu/files/2014/12/403419_452556724781100_2032396998_n-216x300.jpg" alt="403419_452556724781100_2032396998_n" width="216" height="300" /></a><br /> <br /> Anna, felállt a fodrász székéből, kicsit közelebb hajolt a tükörhöz, meg érintette a haját, olyan mozdulattal, amiből látszott tetszik az eredmény. Mosolyogva fizetett, majd kellemes ünnepeket kívánva, indult el.<br /> Alig pár nap van még karácsonyig, és ő, még ajándékot sem vett. A bevásárló központ harmadik emeletére sietett, ott látta azt a könyvet, amit egy utazó írt, rengeteg csodás képpel illusztrálva. Emlékeztette magát arra is, hogy még ma megvegye a fát is, mert előző évben az utolsó napra halasztotta, és csak csúnya, satnya fát kapott.<br /> Más minden, ami a fára kell már megvolt, eltervezte a menüt is, már csak a káposztát kell megvennie, de azért majd a piacra szalad le, ha készíteni akarja.<br /> Aprósüteménynek, még az édesanyjától tanult kekszeket készítette, ezek elálltak, akár újévig is.<br /> Csinos, jól öltözött nő volt, vállig érő barna hajjal, mogyorószínű szövetkabátot viselt, aminek a kapucnijára és az ujjára puha prémet varrtak. Fekete magas sarkú bokacsizmát, testszínű harisnyát, a kigombolt kabát látni engedte, piros fekete skót kockás szoknyáját, amihez fekete garbót viselt. Kezébe, egy nagyméretű, a nyolcvanas éveket idéző, fekete bőr táskát tartott.<br /> Már mésziről meglátta a munkatársát, Kriszta mindig kitűnt a sorból, vagy inkább kilógott, hisz közel százkilencven centi volt. Egészséges én-képpel, és egy adag öniróniával, sikeresen legyőzte az elé tornyosuló nehézségeket.<br /> - Azon imádkoztam fussak már össze valakivel, aki segít!- mondta már messziről.<br /> - Szia, Kriszta! Mibe kell segítség?<br /> - Üljünk le valahol, leszakad a lábam.<br /> Egy kávézót vettek célba, jól esett a forró, krémes ital.<br /> - Már mindent meg vettem! Megvan mindenkinek az ajándéka!<br /> - Akkor mi a baj?<br /> - Nem tudom, mit vegyek a férjemnek. - Elhúzta a száját, mint aki, nem szeretem dologra készül. – Te mit vettél?<br /> - Géza, szereti az útleírásokat, gondolom örülni fog neki - mutatta a könyvet.<br /> - Ne hülyéskedj! Csaba még életében nem olvasott el könyvet, nem is biztos, hogy tud olvasni.<br /> Nevettek.<br /> Mindenki tudta, hogy imádja a férjét, de azt is, hogy a férfi, nem egy agytröszt!<br /> - Vegyél a számítógéphez valamit!<br /> - Gondoltam rá, de a kis Csabinak számítógépes játékot vettem, hogy nézne ki, ha az apjának is azt vennék?<br /> - Szerinted érdekelné őket?<br /> - Szerintem eltűnne mind a kettő gép iránt, én meg nézhetnék ki a fejemből.<br /> - Meg nézhetnéd az esti műsort a tv-ben!- Kriszta, mintha megvilágosodott volna, kihúzta magát, halkan, szinte súgva mondta<br /> - Egy darabig nem kellene mecset nézni! Imádlak!- Áthajolt az asztalon, és cuppanós puszit nyomott Anna homlokára, és már el is viharzott, rá hagyva a fizetést.<br /> Kicsit szomorkás mosollyal nézett utána, majd fogta a csomagját és haza ment.<br /> Huszonnegyedikén, szépen megterített, két személyre. A saját tányérja mellé oda tette a telefont, a másik mellé pedig a szépen becsomagolt könyvet, a sarokba a feldíszített fán ragyogtak a díszek, ahogy a színes izzók fénye rájuk vetült.<br /> Remélte nem kel sokat várnia.<br /> Krisztára gondolt, a kicsit buta férjére, aki akár az életét is oda adná a családjáért.<br /> Összerezzent a telefoncsörgésre.<br /> - Szia, drágám! Ne haragudj, nem tudok most menni…- hallotta, az úgy imádott mély férfihangot. Aztán kinyomta a készüléket.<br /> Hazugságra épül az egész élete.<br /> De meddig?<br /> Meddig kell várnia?<br /> És, érdemes e?<br /> Az egészből csak az igaz, hogy Gézának hívják, és hogy férj. De másnak a férje.<br /> Immár három éve, hogy találkoztak. Akkor, valami megmagyarázhatatlan vonzalom kergette őket, egymás karjaiba. Csak később tudta meg, hogy nős.<br /> Sokkal később!<br /> Akkor kellett volna lapátra tenni. Csakhogy, akkor már késő volt, menthetetlenül beleszeretett.<br /> Mindent elhitt a férfinak! Azt, hogy rosszul élnek, azt, hogy a válás már biztos, csak nem tudnak megegyezni a gyerek elhelyezésben, meg a vagyonról.<br /> Később, azt is, hogy beteg lett a felesége, nem lenne tisztességes, vele szemben, pont most elhagyni.<br /> És azt is, hogy az idei karácsonyt, már együtt töltik!<br /> Lassan felállt, az ablakhoz lépett.<br /> Most vette csak észre, hogy órákat ült az asztalnál, hisz besötétedett, és időközben elkezdett esni a hó.<br /> Magára vette a kabátot, belelépett egy lapos csizmába, rutinos mozdulattal tette zsebre a telefont.<br /> Jól esett a hideg levegő, kicsit megnyugodott tőle. Nézte a kivilágított ablakokat, sok helyről zene hallatszott. Egy nyitott ablak mögül, hangos nevetést hozott, a szél.<br /> Szomorú, és magányos volt!<br /> Összerezzent, majd rábámult, a telefon kijelzőjén megjelenő névre. – Géza – hanyag mozdulattal dobta a készüléket, egy közeli szemetesbe.<br /> Megcélozta, az út túloldalán álló bárt, feltornázta magát a gólyalábú székre, kért egy konyakot.<br /> Ahogy felhajtotta az italt, meglátta a félköríves bárpult túloldalán a férfit, aki őt figyelte.<br /> Rá csodálkozott!<br /> Majd arra is, hogy a férfi, kézbe vette az italát és elindult felé.<br /> - Szia! – mondta, és mintha ez lenne a legtermészetesebb leült mellé.<br /> - Szia, Kornél!<br /> - Konyak? – kérdezte, és már rendelt is, látszott, nem ez az első, amit ma megiszik.<br /> - A feleséged?<br /> - Nincs feleségem! Ahogy neked sincs férjed! – felhajtotta a konyakot, - amúgy, a családjával van.<br /> Anna, hitetlenül rázta a fejét. Évek óta, de legalább három, négy éve, mióta ismeri a férfit, mindenki azt gondolta róla, hogy minta férj.<br /> Mindig szépen beszélt, az Ellának nevezett nőről. Sokszor sietett haza, hogy segítsen otthon a házimunkába. Vitte kirándulni, színházba, moziba.<br /> Hát persze!<br /> Hisz ő, ugyan így felépített, egy álomvilágot magában, ami csak, Gézáról szólt.<br /> Mikor egyedül elment Bécsbe pár napot, a munkatársaknak úgy mesélte az élményeit, mintha a férfi is, vele lett volna.<br /> Nézte Kornél magas homlokát, keskeny arcát, a két mosoly ráncnak nevezett barázdát, amit inkább, a bánat vésett oda.<br /> - Megint főztem, egy hadseregre való káposztát!<br /> - Meg bírnék enni párat!- Összenevettek, a férfi leemelte a székről, egymásba karolva indultak el.<br /> Lassan feloldódtak, nevetve mesélték egymásnak azokat a sztorikat, amiket arra az esetre találtak ki, hogy fent tudják tartani, a látszatot.<br /> A ház előtt ismerős alak állt. Látszott, hogy ideges, mert folyamatosan telefonált.<br /> - Szia, Géza!<br /> - Hol jártál?- Kiáltotta az, - Mért nem veszed fel a telefont?<br /> - Sétáltunk!- Mondta ártatlan arccal. – a telefonom meg elveszett.<br /> - Oké haver! Kösz hogy haza hoztad!<br /> - Én hoztam haza őt! Mivel nem jöttél, szereztem társaságot.<br /> - Ne szórakozz! Nincs sok időm!<br /> - Nekem sem! Úgy hogy pá - pá!<br /> Géza bambán nézett utánuk, nem értette mi történt Annával, hisz otthon borított. Igaz nem önszántából, csak mivel nem vette fel a telefont, Rózsának feltűnt, hogy ideges miatta, és egy óvatlan pillanatban belenézett a híváslistába.<br /> Alig várta, hogy a lakásba érjen.<br /> Elkapta a sírás, mert legszívesebben a férfi nyakába ugrott volna, hisz úgy várta.<br /> De nem teheti meg! Maga miatt sem, hisz ez a rabság felemészti teljesen.<br /> Feltépte az ajtót, amin Géza dörömbölt.<br /> - Anna! Kérlek, eljöttem otthonról. Hogy veled lehessek!<br /> - Elkéstél!<br /> - Csak pár órát!<br /> - Nem Géza! Három évet késtél!- és becsukta az ajtót.<br /> Kornél átérezte a fájdalmát, magához ölelte. Hagyta, hogy magától nyugodjon meg, úgy könnyebb lesz neki.<br /> Bekísérte a hálószobába, lefektette, még be is takarta. Később hozott egy bögre teát.<br /> Hosszan állt a zuhany alatt, mintha a víz lemosná a három elvesztegetett év emlékét, lassan megnyugodott.<br /> - Köszönöm!- Mondta halkan, a konyhában ülő férfinek.<br /> - Ha jól vagy, én elmegyek!<br /> - Van egy fölös ágyam a másik szobába, ha gondolod. Meg egy rakás kaja. Borom is van néhány üveggel.<br /> Vacsora közben nem beszélgettek, csak utána tette fel a kérdést.<br /> - Honnan tudtad, hogy nincs férjem.<br /> - Nem tudtam!- vont vállat a férfi. – Csak, amikor a bárba megláttalak, ugrott be, hogy még soha nem láttuk a te Gézádat.<br /> - Már nem az én Gézám!- hallgattak egy sort. – Ella?<br /> - Vártam! Vártam, aztán elmentem a bárba. Előtte lecseréltem otthon a zárat. – Öntött a poharába egy kis bort. - Holnap felmegyek a Mátrába, nincs kedved velem tartani?<br /> - Miért ne? – vont vállat, - Lakhatok nálad, amíg találok egy kisebb lakást?<br /> - Van egy fölös szobám, ha gondolod! Ágy is akad benne!<br /> A Mátrába eltöltött idő alatt sokat beszélgettek, szinte hihetetlen volt, hogy Kornél ugyan azokat a dolgokat élte át Ellával, mint ő Géza mellett.<br /> Valahogy úgy alakult, hogy szilveszterkor, talán a tánc tette, egymás karjába borultak.<br /> Már el is felejtette milyen, önfeledten szeretkezni, hogy nem kell attól félni, hogy megszólal a telefon. Végig menni valakivel az utcán úgy, hogy fogja a kezét, és nem kell úgy tennie mintha nem is ismernék egymást.<br /> Másodikán, csak mosolyogtak azon, hogy összesúgnak a hátuk mögött, mert kézen fogva érkeztek a munkába.<br /> Már nem kell bujkálniuk, vége a hazugságoknak.<br /> Géza beköltözött a közösen bérelt lakásba, mert a felesége nem fogadta vissza, de őt nem zaklatta.<br /> Ella próbálta vissza könyörögni magát, de Kornél, kitartott a döntése mellett.<br /> <br /> Most újra karácsony van!<br /> Néha összeér a kezük, amikor a díszekért nyúlnak, olyankor egymásra mosolyognak.<br /> Sétálni indulnak a kivilágított városban, az ismert bár felé veszik az irányt, ahol elindult, a közös életü</p>rich