<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>           Tűzmadár</provider_name><provider_url>https://kertitorpilla.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Kathy Godhy</author_name><author_url>https://kertitorpilla.cafeblog.hu/author/kathygodhygmail-com/</author_url><title>A remete</title><html>&lt;p&gt;                                                                   &lt;a href=&quot;https://kertitorpilla.cafeblog.hu/files/2018/05/12.piheno1-laktos-peter-mti.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-medium wp-image-316&quot; src=&quot;https://kertitorpilla.cafeblog.hu/files/2018/05/12.piheno1-laktos-peter-mti-300x200.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;200&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A szobát, nehéz áporodott szag lengte be, a mennyezetre ragasztott légypapír fekete volt, a sok ráragadt légytől. Néhány éjszakai pillangó hullája törte meg a feketeséget, egyik-másiknak még mozgott a szárnya, még reménykedett a szabadulásba. Az ablakon szürkére, kérgesre ette az idő, és a kosz a függönyt, a bútorokon vastag porréteg, néhol egy kéznyom törte meg a szürkeséget. Az ágy is szürke volt, mint maga az ember is, aki halk nyögések kíséretében, lassan kiült az ágyszélére.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Senki nem tudta honnan jött, a korát is csak sejtették, egyszer csak ott volt az elhagyatott szőlőben, a félig összedőlt kunyhóban.  Akkor még, talán adott a látszatra, megjavította a tetőt, az ablakba szerzett üveget, még függönyt is kerített rá. Szekrényt, asztalt, széket maga eszkábált lécekből, amiket a környékben talált. Még kis udvart is kialakított magának, ami aztán az enyészeté lett, ahogy lassan az ember is.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Doktor Bartus Ede, egyetemi tanár. Erre a névre sokszor már maga sem emlékezett, ahogy a szép Budai lakásra sem, Beára, a csinos kis asszonykára, meg a gyerekekre sem. A környékbe mindenki csak a remeteként ismerte. Hetente egyszer ment a faluba, amikor kitették a kukákat, sok hasznos dolgot talált magának, kenyeret, sokszor gyümölcsöt is. Egy idő után néhány háznál, külön neki készítettek kis csomagokat, a kidobásra ítélt ruhákat sem tették a szemét közé. Nagy ritkán, pénzt is kapott.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Mint amolyan csodabogárra tekintettek rá, a férfiak beinvitálták a kocsmába, egy- egy fröccs mellett próbálták kipuhatolni, ki is ő valójában. Ilyenkor nehéz fejjel, dülöngélve ment haza. felszerelkezve pár üveg olcsó borral. Már tudta ki az, akitől kaphat akár hitelbe is bort, vagy némi kis ház körüli munka fejében.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Doktor Bartus Ede, sok- sok évvel ezelőtt megingott. Szépen felépített élete egyik napról a másikra szertefoszlott. Soha azelőtt nem volt olyan gondolata, hogy Beán kívül, lehetne más nő is az életében. Kinga szép volt, formás, birtokába volt minden tudás is, amivel levehet a lábáról egy férfit. Doktor Bartus Ede mégis ellenállt, sőt visszautasította, pedig ettől a kapcsolattól a lány olyan előnyöket remélt egyetemi előmenetelében, amit más módon nem igen szerezhetett meg. A bosszú gyors volt, és gonosz.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Nyár volt, rekkenő hőség, a klíma valamiért nem működött. Legszívesebben elmerült volna egy kád jó hűvös vízbe, de ott kellett ülnie az irodába. A lány vékony sejtelmesen átlátszó ruhába lépett be, a közelgő vizsgáiról kezdett el beszélni, közbe megkerülve az asztalt, oda állt mellé. Érezte a lány illatát, olyan közel volt, a bőre forrósága is megcsapta. Ahogy felállt testük összeért egy pillanatra. Az esze tudta el kellene menekülni, de a test mást akart. Hosszan szenvedélyesen csókolta a lányt, keze a derekára simult. Aztán csak állt bambán, nem értette mi történik. Két kollégája volt a szobába, a lány hisztérikusan kiabált. Valami olyasmit, hogy meg akarta erőszakolni.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A vizsgálat idejére szabadságra küldték, a felesége elköltözött, hiába mondta el ezerszer is, hogy nem csinált semmi olyat, amivel vádolják. A bírósági procedúra évekig húzódott, a tartalékait felélte. Eleinte csak esténként ivott pár pohárral, legalább aludni tudjon, aztán már itallal kezdte a napot. Lassan elfordultak a rokonok, barátok is, nem volt egy segítő kéz, aki felemelte volna.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A hajléktalanságot nem tudta megszokni, főleg azért mert sokan felismerték, olyankor mélységes szégyent érzett. Eleinte még magyarázkodott, de minek. Aztán útra kelt. A ruhán kívül, amit visel, nem volt semmije.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A szőlőhegyi kunyhóra, amikor rátalált, még voltak tervei, amik épp úgy az enyészeté lettek, mint a kis udvar, és lassan az ember is.  &lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>