<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>           Tűzmadár</provider_name><provider_url>https://kertitorpilla.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Kathy Godhy</author_name><author_url>https://kertitorpilla.cafeblog.hu/author/kathygodhygmail-com/</author_url><title>Metamorfózis</title><html>&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;                                                                       &lt;a href=&quot;https://kertitorpilla.cafeblog.hu/files/2019/10/london-2276021.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-medium wp-image-339&quot; src=&quot;https://kertitorpilla.cafeblog.hu/files/2019/10/london-2276021-300x188.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;188&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Iza, kiült a teraszra állított öblös nádfotelbe, maga alá húzta a lábait, két tenyerét rásimította a kávés bögrére. Ez az egyetlen káros szenvedély&lt;span class=&quot;text_exposed_show&quot;&gt;e, kávé, sok-sok tejjel. Nézte az utcán elhaladó embereket, próbálta kitalálni, ki hova siet. Neki, van még egy hét a szabadságból, a semmittevésre. Megrázta fejét, mintha a zavaró gondolatokat akarná elhessenteni. &lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;span class=&quot;text_exposed_show&quot;&gt;&lt;br /&gt;Elmúlt ötven, úgy elszaladtak az évek mellette, szinte észre sem vette. Dolgozott, gyereket nevelt útnak indította őket. Pedig a kicsit meddig marasztalta. Hol lenne jobb helye, mint otthon, minek akar világgá menni. Aztán rájött, nem élheti a gyereke életét, aki szárnyalni akar, repülni az álmai után. &lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;span class=&quot;text_exposed_show&quot;&gt;&lt;br /&gt;De most, most kárpótolni fogja az élet a sok lemondásért, szenvedésért. Csak egy kattintás volt. Egy icipici mozdulat a mutatóujjal, hogy visszaigazolj az ismerősnek jelölést. &lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;span class=&quot;text_exposed_show&quot;&gt;&lt;br /&gt;Iza repült, szállt vissza az időbe, hogy újra az a mindig mosolygós tizenhat éves lány legyen. A mosolya, nem csak annak szólt, hogy szép az élet, hanem a kék szemű magas srácnak, Kristófnak is, aki folyton ott téblábolt mellette. Az első bátortalan csóknak, a kíváncsi érintéseknek, amitől rendre meg is ijedtek. Hatalmas szerelem volt, ami egész addig tartott, amíg a fiú családja elköltözött. &lt;br /&gt;Naponta jöttek-mentek a levelek, szerelmes üzenetet hoztak, ígéreteket, amik sosem lettek beváltva. Lassan ritkulni kezdtek ezek a küldemények, míg el is maradtak. Iza, akkor már másik fiúra mosolygott, vele tervezte azt a jövőt, amit egy éve még a kék szemű sráccal.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;span class=&quot;text_exposed_show&quot;&gt;&lt;br /&gt;Az üzenetekbe küldött fényképeken, nem látta, hogy Kristóf fölött is eljárt az idő. Nem látta a szeme körüli ráncokat, a szája két oldalára bevésődött mély barázdákat. Előtte az a büszke tartású srác volt, aki az emlékeiben élt. És tudta a férfi is így érez, mert azt az időket elevenítették fel. &lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;span class=&quot;text_exposed_show&quot;&gt;&lt;br /&gt;Iza, örült, hogy Kristóf csak az üzeneteket látja, amit elküld, az arcát nem, amin végigfutottak a könnyek, éppen az utolsó találkozás jutott eszébe, az utolsó csók, ölelés.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;span class=&quot;text_exposed_show&quot;&gt;&lt;br /&gt;Beszéltek másról is, az, azóta eltelt időről. Iza szűkszavú volt, a férfi nem, szinte nyitott könyv volt számára, hisz mindent elmondott magáról, a házasságairól a válásokról, arról, hogy a harminc év, amit Londonba töltött már sok idő ahhoz, hogy haza költözzön. Nincs semmi, és senki, aki ide kötné. Ez a mondat fájt Izának.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;span class=&quot;text_exposed_show&quot;&gt;&lt;br /&gt;Az a pár hét alatt amióta beszélgettek Iza megváltozott. Fodrászhoz ment, csinos nőies ruhákat kezdett hordani. Évek óta nem mosolygott, ha meg is tette inkább grimasznak látszott, most az ismerősök is rácsodálkoztak a változásra. &lt;br /&gt;A férfi, képeket küldött arról ahol, és ahogyan él. Mesélt, az utazásairól, a Görög szigetekről, Izlandról, Skót kastélyokról küldött képeket, hajó utakról.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;span class=&quot;text_exposed_show&quot;&gt;&lt;br /&gt;Izát, teljesen elvarázsolta ez a nagyvilági lét. Nem vette észre, hogy ahogy ő megváltozott az idők folyamán, a férfi sem az már, mint akit régen ismert. &lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;span class=&quot;text_exposed_show&quot;&gt;&lt;br /&gt;Beszéltek egy esetleges találkozásról, de hát London nem a szomszédban van, ezerötszáz kilométert átszelni, mégsem olyan, mintha a szomszéd faluba akarna átruccanni. Iza eldöntötte, mivel még sosem volt külföldön, majd ő elmegy Londonba. Kristóf lelkes volt, írta, hol tud olcsó repülőjegyet venni, hol vannak Londonba olcsó szállások. &lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;span class=&quot;text_exposed_show&quot;&gt;&lt;br /&gt;Iza, lázasan készülődött, még indulás előtt venni akart pár dolgot, így előző nap felutazott Pestre a nővéréhez. &lt;br /&gt;A bevásárlóközpont sorai között sétáltak, a nővére éppen egy vicces sztorit mesélt, de Iza nem nevetett. Meredten nézte a férfit, akin látszódott, ő sem számított a találkozásra. Kristóf, a bevásárlóközpont kék egyenruháját viselte, éppen egy raklapról pakolta a dobozokat egy polcra.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&lt;span class=&quot;text_exposed_show&quot;&gt;&lt;br /&gt;Iza sarkon fordult, szinte futva ment a kijárat felé, a nővére alig érte utol. Nem válaszolt a kérdésre mi történt, pénzt nyomott a testvére kezébe –kint megvárlak – mondta.&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>