1.0 Tűzmadárhttps://kertitorpilla.cafeblog.huKathy Godhyhttps://kertitorpilla.cafeblog.hu/author/kathygodhygmail-com/A remény rabjai<p> </p>
<p> <a href="https://kertitorpilla.cafeblog.hu/files/2020/05/558463_344281742276117_237886308_n.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-370" src="https://kertitorpilla.cafeblog.hu/files/2020/05/558463_344281742276117_237886308_n-300x300.jpg" alt="" width="300" height="300" /></a></p>
<p>Ida, már gyerekként is hatalmas hátránnyal indult. Az apja úgy járt a sittre, mintha haza járna. Egy-két évet töltött otthon, egy-kettőt a börtönbe. Bűn lajstromán lopás, testi sértés, rablás szerepelt. Annak, ha otthon volt rendszerint gyerek volt a vége, akiket néhány hét, vagy hónap után kiemeltek a családból. Leghosszabb ideig Danika volt otthon, őt másfél évesen vitték el. Ida sorsa valahogy senkit nem érdekelt. </p>
<p>Folyton költöztek, egyik ház romosabb volt, mint a másik. Ida másokról levetett ruhákat hordott, amik sokszor nem is illetek rá. Hét-nyolcéves korától, maga tartotta rendbe a ruháit, járt vásárolni, tíz évesen minden rámaradt a házkörül, megtanulta profin beosztani a kevés pénzt, ami jött a házhoz, bár, azon nem sok beosztani való volt. Az anyja, a nap nagy részét, nyugtatóktól kábultan töltötte. Jobb napjain elkezdett lázasan takarítani, mintha a kopott bútorok, a piszkos falak attól meg szépülnének. Az apjára úgy tekintett, mint egy idegenre, ha otthon volt se sokat látták.</p>
<p>Tizenkét éves kora körül, kisebb ház körüli munkákat vállalt. Először maga ajánlotta fel, hogy megcsinál ezt-azt, később már hívták is. Volt, amikor nem pénzt, hanem tojást, gyümölcsöt, kapott vagy zöldséget a kertből. Ahogy ügyesedett, egyre több munkája lett, mindent el vállat. Ha kellett homokot, sódert lapátolt, udvart takarított, állatokat gondozott. Később téglát hordott a kőműves keze alá, betont, maltert kevert, emelgette a nehéz zsákokat. Gondosan beosztotta a keresetét, aminek egy részét, eltette tüzelőre. Gyűlölte a telet, amikor a napokat vastag takarók alatt az ágyba kellett tölteni, mert a kályhába csak addig égett a tűz, amíg megfőzött, ha volt egyáltalán annyi tüzelő.</p>
<p>Ida, elvileg iskolába járt, gyakorlatilag nem látogatta az órákat, a gyakorlatra se járt el, hogy álljon be a pult mögé, amikor felöltözni sem tud. A jegyzőtől felmentést kapott, mivel az anyját ápolja, azzal a feltétellel, ha beiratkozik estin valahova. Hát beiratkozott, azt, hogy jár e, már senkit nem érdekelt.</p>
<p>Lehetett volna kicsit jobb élete, de az apja kiszabadult, és mivel a lánya dolgozott, úgy gondolta, neki már nem kell. Csak követelőzött. Folyton elszedte Ida pénzét. A pohár akkor telt be, amikor a tüzelőre eldugott pénz is eltűnt. Kérdőre vonta az apját, aki rátámadt, hogy meri dugdosni az apja elöl a pénz, meg is ütötte. Idának eszébe jutottak a régi verések, amiket rendszerint azért kapott mert nem adtak neki a kocsmába hitelbe bort. Most elborult az agya, minden dühét elkeseredettségét beleadva visszaütött. A férfi meglepetten tántorodott hátra, és mert láthatott valamit a lánya szemébe, elviharzott, hatalmas csattanással vágta be maga után az ajtót. Napokig nem látták. Amikor előkerült, egész köteg bankjegyet lengetett Ida arca előtt, arra a kérdésre, hogy honnan van a pénz, csak harsány nevetéssel válaszolt.</p>
<p>Idát, meg sem lepte, amikor a rendőrautó megállt a ház előtt. Az anyja akkor már olyan állapotban volt, hogy ha az asztalhoz ültette, gépiesen evett, nem válaszolt a kérdésekre, csak feküdt naphosszat. Amikor elvitte a mentő az asszonyt, Ida döntött. Szépen kitakarította a lakást. Egy hátizsákba belefért minden holmija. Csak a kerékpárját vitte magával.</p>
<p> Folyt.köv</p>rich