<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>           Tűzmadár</provider_name><provider_url>https://kertitorpilla.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Kathy Godhy</author_name><author_url>https://kertitorpilla.cafeblog.hu/author/kathygodhygmail-com/</author_url><title>A remény rabjai</title><html>&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;                                       &lt;a href=&quot;https://kertitorpilla.cafeblog.hu/files/2020/05/558463_344281742276117_237886308_n.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-medium wp-image-370&quot; src=&quot;https://kertitorpilla.cafeblog.hu/files/2020/05/558463_344281742276117_237886308_n-300x300.jpg&quot; alt=&quot;&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;300&quot; /&gt;&lt;/a&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Senkitől nem búcsúzott el, nem voltak barátai, az ismerősök lenézték. Az, hogy mi lesz a kórházban fekvő anyja sorsa, nem érdekelte. Nem kötődött hozzá, neki csak egy feladat volt az asszony ellátása. Nem emlékezett olyanra, hogy kislányomnak szólította volna. de még a nevét sem hallotta tőle sokszor.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Kerékpárral indult el, néha megállt pihenni, olyankor elmajszolt egy kiflit, az éjszakákat a szabadban töltötte.  Ezekben a napokban, a szabadság olyan fokait ismerte meg, amibe eddig nem volt része. Nem kellett sietnie, aggódni, mi várja otthon, rettegni mikor jön haza az apja.  Életében először nyaralt.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Szépen rendezett kertvárosba ért, majd tízemeletes házak sorakoztak az út mellett. Kirakatok előtt haladt el. Egy játszótér mellett leült egy padra, a szíve hevesen vert, úgy érezte hazaért. Igen, itt fog új életet kezdeni. Először is szállás után kell nézni. Bement egy újságoshoz, átlapozta a helyi hirdető újságot. Kicsit elkeseredett, hisz olyan albérlet árak voltak, hogy azt ő nem tudja kifizetni, pedig egy havi bérhátralékot hagyott hátra.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Járta az utcákat, hátha valahol ablakba kitett albérlethirdetést, de nem járt sikerrel. Az éjszakát egy parkban töltötte. Másnap ismét nyakába vette a várost, a peremkerületeket is bejárta. Utcán szólított le embereket, hátha tudnak segíteni. Egy asszony a háta mögé mutatva mondta, - ott van egy kiadó ház, de szerintem nem olyat keres- Ida befordult az utcába. Az eddig látottakhoz képest eléggé lepusztult hely volt. Mállott vakolatú házak közt haladt, míg egy rozoga zöld deszkakerítésen meglátta a kiírást – KIADÓ- egy nyíl mutatta, hol kell érdeklődni. Egy testes asszonyság jött ki, hangos szuszogással billeget a zöld kapuhoz. A kapu mögött egy pici ház bujt meg, szoba konyha csupán. A testes asszonyság körbe mutatott, ha akarja, használhatja a kertet is. A mutatott részen ember magas gaz volt. Nem kérdezte a nevét, hogy honnan jött, minek, csak zsebre tette a kapott pénzt és magára hagyta a lányt.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ida leült a konyhaasztal mellé, körülnézett. Majdnem olyan rozoga, mint ahonnan eljött, de legalább tiszta. Az udvaron, a nagy gaz között egy műanyag kút bújt meg, aminek a lány nagyon örült, nem kell az utcáról hoznia a vizet a mosáshoz.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Kicsit elkeseredett, mert másra számított. Arra, hogy szebb házat tud bérelni, hogy dolgozhat másokhoz hasonlóan gyárba. Ezzel szemben sehol nem vették fel, mert kiskorú, így marad megint az alkalmi munka, a napszám. A kert szomszédtól hallotta, hogy most a paprikaszedés van, aztán meg jön a szüret. Hát beállt másnap ő is a sorba.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ha nem is sikerült minden úgy, ahogy eltervezte, mégsem volt elkeseredett. Gyorsan be is illeszkedett a többiek közé, akik hozzá hasonlóan a perifériára szorult emberek voltak. Nem tudták honnan jött a lány, miért éppen ide, nem is kérdezték. &lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Ida fiskális mód bánt a pénzel, akár fukarnak is tűnhetett. Gondosan elosztotta a keresetét, aminek egy részét mindig eltette, hisz télen csak elvétve van munka, de akkor is élni kell. Használt cikk piacon fillérekért vett néhány edényt, paplant párnát.  Talált egy mosógépet, fájt a szíve érte, nehezen szánta rá magát, hogy megvegye, aztán megvette mellé a centrifugát is. Gyűlölte amikor télen tele volt aggatva csöpögő ruhákkal a ház. Majd a kosztpénzből kispórolja az árát. A szobába álló teatűzhelyen főzött, a ház körül talált száraz gallyakkal, korhadt lécdarabokkal tüzelt. Az ember magas paréj megszáradt szára is alkalmas volt tüzelőnek.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Sanyit, szüretbe ismerte meg. Puttonyos volt. Magas szőke srác, hihetetlenül kék szemekkel. Vele volt életében először moziba, tőle kapott először ajándékot. Ő vette neki az első cipőt, amit még előtte senki nem hordott. Sanyi is menekült a gyerekkori emlékek elöl. Az autógyárban dolgozott, másik öt munkatársával osztozott egy két szobás lakáson. Hétvégén alakalmi munkát vállalt. Rá akarta beszélni Idát, vegyenek ki közösen egy kis lakást a városközpontban, de a lány hajthatatlan volt, így Sanyi beköltözött a zöld kerítés mögött megbúvó kis házba.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Esténként, a beszűrődő holdfényben tervezgették a jövőt. Olyan házat szeretnének, ahol van legalább két szoba, mert kell majd a gyerekeknek. Ahol van fürdőszoba, nagykert, ólak az állatoknak.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Sanyi ötlete volt, hogy vegyék meg a kis tanyát, ami mindkettőjüknek tetszett, és mert Ida továbbra is fukarul bánt a pénzel, majdnem meg van az ára, a fennmaradó összeget megkérik részletre.  Hosszú vitákkal teli napok következtek, ha Ida rá bólintott, akkor a férfinek támadtak aggályai, amikor Sanyi döntött a lány visszakozott. Végül meg egyeztek, tavasszal költöznek.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>