Tűzmadár

http://publioboox.com/hu_HU/lelekborton Kedves barátaim, már nagyon sokat beszéltem a könyvkiadásról. Tudom, többen már csak legyintenek.Igaz, nyárra ígértem a megjelenést, a jelek szerint még ebben a hónapban kiadásra kerül a Lélekbörtön. Ez csak egy borító terv, ha megkapom, a végleges változatot, megfogom osztani veletek.   Clara sikeres, fiatal nő, boldog házasságban él, gyermeket vár. A férje tragikus… Tovább »

Nehezen vonszolta be magát a fürdőszobából, közel kilencven év nyomta a vállát. Alig két éve, még nem érezte így a korát, igaz akkor is már lassan csoszogott, de még itt volt a felesége, akiről gondoskodhatott. Majdnem ötven évet éltek együtt, boldog házasságban.Öreglegénynek számított a negyven évével, Ilonka se sietett a férjhez menetellel. Nem is nagyon… Tovább »

Összenevet a nap a holddalCsecsemő született,Hangosan oákolMegjöttem látjátok! Kislány a szentem!Oldalára fordul,Emeli fejecskéjét,Erős lesz, meglátjátok Nézd, milyen ügyes!Egy éves és már tipeg.Anya apa, mondja sorba a szókat,Óvodában tanul, nagyon sok jókat. Nehéz a táska, betűvetés számtanFizika törvénye, történelem örvénye.Kamasz lett és lázad,Felnőtt lesz mindjárt, lássad. Ballag az öreg diák,Gimnáziumnak vége,Két út áll előtte, tanulás és… Tovább »

Szokásához híven alkonyatkor indult a forráshoz, ilyenkor már az emberek nem merészkednek az erdőbe.Egy faágakból összetákolt kalyibából lépett ki, gacsos kezébe csorba korsót tartott. A testét fedő piszkosszürke rongyokba beleakadtak a tüskés bokrok ágai, mintha marasztalni akarnák. Már nem szitkozódott, megszokta az évszázadok alatt. Fel sem szisszent, ha tüske fúródott a lábába, ezt is megszokta… Tovább »

Esik az eső. Nem zuhog, vagy szitál, hanem nagy cseppekben hullik, mintha a vihar hírnöke lenne.Nem a lépteim hangját hallgatom, hanem az esernyőn koppanó cseppeket.Kopp- kopp-kopp!Kopp- kopp- kopp!Vége-vége vége – üvölti egy hang a fejemben.Lassan lépkedem, húzom az időt, hátha megmásíthatnám, a megmásíthatatlant.Vége- vége- vége!Meggyorsítom lépteim, ott állok az ajtó előtt, különös mód nem remeg… Tovább »

        Ria, ült a számítógép előtt elmélyülten böngészte az álláshirdetéseket, de többnyire csak maga elé meredt, azon gondolkozva, mi lenne az ideális munka számára. Huszonöt éves, még a szülői házban lakik, saját lakásra esélye sincs, amíg nem tudja magát eltartani. Az apja, nemes egyszerűséggel, csak pech kisasszonynak hívta. Ő volt az, akinek… Tovább »

       – Aggyisten! – ugrott le a kocsi bakjáról az öregember. – Jó napot Pétör bácsi.- köszönt a fiatalabb, férfiasan megszorították egymás kezét.– Csak azé gyüttem, hogy akkó köllenek é a kismalacok, mer, ha nem, akkó e’viszöm űket gyüvő hétön az izsáki vásárba.– Köni köne, csak hogyé aggya?– Négyszázé párját.– E hoznék ötszázé… Tovább »

    – Szia, Saci! De jó, hogy hívtál, éppen keresni akartalak, munkaügyben!… Szóval mégse kellek? Na, mindegy valahogy majd túlélem! … A randi? Azt hagyjuk!…. Hát először is, mikor hazajöttem tőletek, jól kibőgtem magam…. Mi az, hogy miért bőgtem? TE, az a Géza egy irtó jó pasi! Nem is hittem el, hogy rám nézett!……. Tovább »

A párommal szoktunk olyan napokat beiktatni, amikor filmnézéssel töltjük az időt. Azokat a filmeket ahol már a képernyőn is kibugyog a vér, vagy az öreg baka mondása szerint megy az esemény. „Töltöttünk, lőttünk, töltöttünk, lőttünk! A végén már nem is töltöttünk, csak lőttünk!’, vagy, ahol a főhős, ha meglövik, kinyomja a golyót, mint egy pattanást,… Tovább »

Tanyasi gyerek voltam, és mint olyan, szabadon nőttem fel. A mi családunk nem volt egy szokványos család! Anyukám gyalogmunkás volt az állami gazdaságban, apukám volt velünk otthon. Ha éppen otthon volt, mert sok időt töltött kórházban. Meg is szólták, hogy elnézi, hogy az asszony dolgozik. Szegénykém pedig olyan gyenge volt, a legkisebb szellő is feldöntötte… Tovább »