Tűzmadár

Szökés a halálba

– Barna! Gyere már be! Hányadik bagót szívod? Még jó, hogy a főnök nincs itt!– Mindjárt.- Mondta a szólított, hüvelyk és mutató ujja között morzsolgatta a félig szívott cigit.Még jó hogy nincs itt, gondolta, különben már mindenki azzal zargatná, miért akar elmenni.Igen! Ez az utolsó napja az étteremben, ahol ő a főszakács, ha van egyáltalán… Tovább »

Lánybúcsú!

– Sziasztok! – Lépett a lakásba Anna, aki negyvenes évei elején járt, vidám szép nő volt. Tekintetét végighordozta az itt levőkön, mintegy számba véve mindenki itt van e. Hiánytalanul jelen volt mind a kilenc nő. Nem volt túl régi az ő barátságuk, nem is voltak sülve, főve együtt. Egy átképzésen találkoztak, és az élet úgy… Tovább »

Bolond öregasszony!

Magdi alig egy éve lakott az utcában. A válása után vette meg a kis házat, a régi kertvárosban. Nem is volt nagyobbra pénze, meg ez, pont a város másik felén volt, mint ahol addig élt a férjével. Régi építésű, vályogházak voltak, sokban fiatalok laktak, pár házban élt idős ember, többnyire egyedül. Csöndes utca volt, bár… Tovább »

Kötődés

A kisváros vasútállomása, az átszálló utasok miatt, szinte mindig tele volt. Most is nyüzsgő tömegen kellett átevickélnie, maga után húzta a kerekes bőröndöt, hátán egy nagy hátizsákot cipelt. Eléggé kirítt a tömegből, enyhén molett alakjával, frissen festett vörös hajával, ami arra volt hivatott, hogy fiatalabbnak látszódjon a koránál. Ötven éves volt, annyinak is látszott. A… Tovább »

Boldog karácsonyt!

  Nehezen, nyikorogva csukódót be, a nehéz hullámlemez ajtó. Visszanézett, ellenőrzésként, hogy elfújta – e, a gyertyát. Maga után húzta a kerekes bevásárlószatyrot, miközben arra gondolt, ha visszaér, meg kell javítani, mert lötyög az egyik kereke, egyszer még kiesik. Csönd vette körül, ilyenkor éjféltájt már nincsenek az emberek az utcán, mindenki behúzódik a jó meleg… Tovább »

Tárt szívvel járd a világot!

Ki megfoszt a vágyakozástól, Annak a sors, csorba szívet adott. Annak, a szerelemre várakozás Élethosszig tartó rabság! Annak beteg a lelke, a teste is talán, Mint Psziché, vergődik a sors fogságában! Nem tud ő szeretni, becézni sem! Csak várja a csodát! Te, ki teljességre vágysz, Egérutat nyerhetnél, Ha meglátnád sorsod szép oldalát, Mi rendhagyó mód… Tovább »

Lélek szorításban

Már gyermekként is más volt, mint a többiek, mióta az eszét tudja azon dolgozott, hogy bele olvadjon a masszába. Csöndes visszahúzódó gyereknek ismerte mindenki. Soha nem félt semmitől, és senkitől, egyedül az apjától, de tőle, mint a tűztől. A durva, erőszakos férfi, rettegésbe tartotta a családját, elmarva mellőlük mindenkit, aki esetleg meg tudta volna védeni… Tovább »

A barakk

  A háromemeletes, régi bérházak fölé, hatalmas kémény magasodott, fekete füstöt okádva.A szél néha belekapott, különös füstalakokat rajzolt az égre, más alkalommal, keményen földhöz vágta, feketére festve a házak falát.Régi macskakövek itt-ott hiányoztak, vagy megsüllyedtek, a gödrökbe álló esővíz felszínén olajfoltok úszkáltak. A keskeny utcába alig jutott el a napfény, hogy kiszárítsa a tócsákat. Nyirkos,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!